A hallgatás falai?

A Kárpát-medence egésze a mi otthonunk is, és ami itt történt, az a mi időbeli hazánk.

A Kárpát-medence egésze a mi otthonunk is, és ami itt történt, az a mi időbeli hazánk.

A XX. századi magyar-lengyel történelemben van néhány olyan nem kellőképpen ismert pont, amelyekre méltán lehetünk büszkék mi, magyarok.

1939. augusztus 23-án írta alá Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter és Molotov szovjet külügyi népbiztos a két diktatúra közötti együttműködésről szóló egyezményt - amely egész Közép-Európa felosztását is jelentette.

Mert nem lehet feledni, nem, soha, Amíg magyar lesz és emlékezet, Jog és igazság, becsület, remény, Hogy volt nekünk egy országunk e földön (Juhász Gyula)

Legenda és valóság, avagy a mitologikus földek, vidékek és a reális világ kapcsolata.

A hazai baloldal Trianon-komplexusát leginkább a következő sötét iróniával lehetne összefoglalni: Mivel a gaz magyarok elnyomták a román, szlovák, szerb, ukrán kisebbségeket, ezért a felvilágosult gyarmattartó nagyhatalmak Trianonban jól megbüntették őket, és most már a románok, szlovákok, szerbek, ukránok nyomhatják el igazságosan az ott élő magyar kisebbségeket.

A magyar történelem második ötszáz évét lezáró szerződés aláírása.

A Huszárvágás blog megállapodott a "Napról-napra Trianon" című kronológia szerzőivel, hogy a kronológiára alapozva egy-egy kiemelt eseményt közlünk a blogon. Ezúttal a balkáni front 1918-as összeomlását idézzük fel, egy "mi lett volna, ha..." kérdéssel a végén.

Miért tiltakozott a szlovák külügy a tusnádfürdői Orbán-beszédben elhangzott "elszakított országrészek" kifejezés ellen?

A nemzeteknek egyik célja mindenkor az, hogy önéletüket és boldogulásukat a többi nemzetek között biztosítsák;- legfőbb feladatuk pedig az, hogy e célt alkalmas módon és eszközökkel elérni törekedjenek. (Horváth Jenő: A külpolitikai nevelés kérdései)