A megszállás – április 4. nyolcvan éve

Sósmezőtől a Kapuy-majorig - nem pedig Battonyától Nemesmedvesig.

Sósmezőtől a Kapuy-majorig - nem pedig Battonyától Nemesmedvesig.

"And now, the end is near, And so I face the final curtain" (My Way, Frank Sinatra)

Nyolcvan évvel ezelőtt ért véget Budapest ostroma.

Nyolcvan évvel ezelőtt szabadult meg a pesti "nagy gettó" az életveszélyből.

"Hömpölyög az ár. Mintegy száz méterenként döglött lovak, elhagyott szekerek [...] Mindenki rohan, az életét menti.Néhány elesett ember térdre rogyva szerződött a biztos halállal. Ügyet sem vetnek rá, pedig szánalmas, az ég felé fordult kesergő tekintete. Kiesett a sorból, az élők sorából, sorsa a fehér halál. Néhány ló küszködik a havon, hogy lábra kelljen, de reszketnek tagjaik, a kimúlás könnyei látszanak szemükben." (Wágner Levente)

A Gellért-hegy ormán egyszer már volt kereszt. Miért ne kerülhetne vissza?

Egy apró hír, ami elsikkadt: 83 év után ismét egy Nachtigall nevű zászlóalj harcol a keleti fronton.

"A házukban ilyen beszélgetéseket hallottam: »Ez a férjem feje«. »Ez pedig a nővérem keze.« Ezek az emberek az ukrán nacionalisták által meggyilkolt lengyelek maradványait húzták ki a kútból. A holttesteket feldarabolták. A túlélők felismerték szeretteik testrészeit." (Jozefa Bryg túlélő)

"Egy kormány állandó deficittel és felduzzadt hadsereggel. Egy hamis ideológia, amelyet az elitek erőltetnek. Rossz egészségi állapot az átlagemberek körében. Öregecske vezetők." Egy merész cikk, szinte leleplezés az egyik legnagyobb élő történésztől.

Orosz emlékezet, magyar emlékezet.