Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1941. június 26-án egy sebtében összehívott minisztertanácsi ülés döntött arról, hogy Magyarország és a Szovjetunió között "a hadiállapot beállt." Bárdossy László miniszterelnök másnap ezt be is jelentette a Képviselőházban.
Itt a nyár, és ilyenkor olvasnivaló mindig jó, ha van az embernél. Történelmi regényekkel foglalkozó sorozatunk első részében egy délszláv politikus-író könyvét ajánljuk. Nagyszakállú csetnik harcosok, háborús tépelődés, szép fehérmájú nők, kisszerű intrikák, amerikaiak, napsütötte színes balkáni városok, kopár hegyvidékek – egy kommunista irányregény forgataga kerül először górcső alá.
„Az angol nyelv nem ismer olyan szavakat, amelyek vissza tudnák adni a tábor iszonyú borzalmait” (Ben Barnett őrnagy) Április 16. a holocaust magyar áldozatainak emléknapja.
Nyolcvankét évvel ezelőtt állítólagos szövetségeseink szállták meg az országunkat. De vajon hogy gondolkoztak a magyarok a németek háborújáról?
Egy ukrán emlékezetpolitikai közlemény, amiből kimaradt egy fontos részlet...
Amikor a "szövetségesek" egyúttal az ellenségeid is...
Nyolcvanegy évvel ezelőtt juttatták hatalomra a nyilasokat a német gazdáik.
Április 16-a a holokauszt magyar áldozatainak emléknapja. Bár honfitársaink többségét 1944-ben Auschwitzba deportálták, ma egy másik haláltábor, Mauthausen borzalmait idézzük föl.
Nyolcvan évvel ezelőtt ért véget Budapest ostroma.
"Hömpölyög az ár. Mintegy száz méterenként döglött lovak, elhagyott szekerek [...] Mindenki rohan, az életét menti.Néhány elesett ember térdre rogyva szerződött a biztos halállal. Ügyet sem vetnek rá, pedig szánalmas, az ég felé fordult kesergő tekintete. Kiesett a sorból, az élők sorából, sorsa a fehér halál. Néhány ló küszködik a havon, hogy lábra kelljen, de reszketnek tagjaik, a kimúlás könnyei látszanak szemükben." (Wágner Levente)
