1944 október 15-én a hazánkat megszálló németek utolsó eszközükhöz folyamodtak: a zavarosfejű Szálasi Ferencet és a nyilaskereszteseket tették meg a magyar közhatalom birtokosaivá. Hogy eddig nem jött szóba a nyilasok felhasználása, az nem véletlen: zagyva elképzeléseik, a nevetségesbe forduló monomániás szómágiájuk és brutális erőszakosságuk garancia volt arra, hogy az addig megbízhatóan működő magyar gazdaság hirtelen lefékeződjön. Márpedig a németek számára a magyar termékek nagyon fontosak voltak. 1944 őszén azonban már a németek is csak a csodában reménykedtek, ahogyan az Veesenmayer később elmondta. Egyvalami volt fontos: a zalai olajmezők az utolsó pillanatig termeljenek, de oda meg nem engedték a nyilasokat garázdálkodni. A többi már nem érdekelte őket – csak az, hogy Birodalmuk élettartamát akár csak néhány héttel is meghosszabbítsák. Erre pedig a nyilasok ha teljesen alkalmasnak nem is, de a semminél jobbnak tűntek.
Beregffy Károly, a nyilas honvédelmi miniszter a Szálasi-féle hatalomátvétel másnapján a Várban. A fontosabb objektumokat természetesen a németek őrzik, a képen a 600. ejtőernyős-zászlóalj katonái
Az alábbiakban két olyan iratot mutatunk be a háború előttről, amelyek jól tükrözik, hogy 1939-től kezdve egészen az 1944. március 19-i német megszállásig, illetve 1944. október 15-i német puccsig terjedő időszakaszban Magyarország sorsára vonatkozóan milyen két elképzelés fogalmazódott meg. Az egyik a nagyhatalmi; a második a hazai, szuverenitáspárti. A német nagyhatalmi elképzelések között persze voltak sokkal durvábbak is (magyarság kitelepítése, „minden nép egyet lép keletre”, Prinz Eugen Gau, stb.); a nyilaskeresztesek hatalomra juttatása szempontjából azonban ezt a verziót kell most előhoznunk. A két irat „A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933-1944” (szerk.: Ránki György – Pamlényi Ervin, Kossuth Kiadó, Bp., 1968) című kötetből származnak.
Jelentés Magyarország belpolitikai helyzetéről. 1939. március 16.
Lehet-e német érdek az, hogy Magyarország továbbra is bizonytalan, megbízhatatlan, zavarosban halászó szomszéd maradjon? Azt hiszem erre a kérdésre nagyon világosnak és egyértelműnek kell lennie a feleletnek. Közben azonban azzal is tisztában vagyunk, hogy Magyarország ma jobban, mint valaha, az egész Balkán-politika centrumát jelenti. Budapestről nemcsak át lehet tekinteni, de irányítani is lehet a Balkán-politika minden szálát. Magyarország Németország számára a legnagyobb jelentőségű tényező és eddigi magyarországi pozícióinkat nem szabad veszni hagyni. Ha ezt a kérdést idáig végiggondultuk, arra az eredményre kell jutnunk, hogy a magyar jobboldali radikális törekvéseknek német figyelmet és jóindulatot kell találniok! Valamennyi magyar jobboldali radikális mozgalom közül egyedül csak a Szálasi-párt figyelemre méltó, és minden valószínűség szerint ez a párt lehetne az alapja Magyarországon a jobboldali politika felépítésének. […] Ha ez a párt német részről semmi erkölcsi és anyagi támogatást nem kaphat, párttagjainak nagy száma ellenére is aligha jut be nagyszámú képviselővel a parlamentbe. Feltétlenül szükséges, hogy a magyar jobboldali csoport fennmaradjon. A Szálasi-párt lapja, a Magyarság csupán e hó végéig van még betiltva. Anyagi támogatás nélkül ez a lap csődbe kerül. Mérsékelt mértékű anyagi támogatás fenntarthatja a lapot. […] Bizonyos, hogy ma aránylag kis eszközökkel abban a helyzetben lennénk, hogy irányadó befolyást gyakorolhatnánk a magyar belpolitikára. Ha a mai időpontban a támogatást megtagadjuk, úgy biztos, hogy olyan probléma elé kerülünk, melynek megoldása már a közeljövőben is biztosan sokkal nehezebb lesz.
Erdmannsdorf budapesti követ jelentése a külügyminisztériumnak, 1939. augusztus 21.
A számaránya szerint ez idő szerint meglehetősen jelentéktelen ellenzéki Kisgazdapárt ismert elnöke, Eckhart Tibor képviselő pártjában tartott programbeszédében külpolitikai fejtegetésekbe is bocsátkozott. Ennek azért van bizonyos jelentősége, mivel az általa képviselt nézeteket saját pártja keretein túlmenően kétségtelenül a magyar közvélemény nagy része is osztja.
Eckhart képviselő többek között kifejti, hogy pártjának a függetlenségi politika jegyében minden veszély ellen fel kell készülnie, ami a magyarságot fenyegeti, különösen a belső veszély ellen, amely abban a kísérletben rejlik, hogy a szabad magyar népet „gleichschaltolják”. Ezek az áramlatok arra törekszenek, hogy a Német Birodalom politikáját, berendezkedését és rendszerét Magyarországra átplántálják. Nem óhajt kritikát gyakorolni a német politikai berendezkedés felett, arról azonban meg van győződve, hogy a Német Birodalom minden tisztességes polgára tiltakozna az ellen, ha a magyar berendezkedéseket akarnák Németországba átültetni.
A német élettér-elmélet összeegyeztethetetlen a magyar nemzeti felfogással. Magyarország gazdasági vonatkozásban sem engedélyezhet monopóliumot. Nem utasíthatja el nyugat-európai vevőit, akik nemes valutában és aranyban fizetnek. Ő ugyan híve a Németországgal való barátságnak, de ennek kölcsönösnek kell lenni, nem pedig egyoldalúnak. Ezenkívül Magyarországnak más népek értékes barátságára szintén nagy súlyt kell fektetnie. A legnagyobb határozottsággal ki kell jelentenie, hogy ma, amikor Magyarország két barátja között a helyzet kiéleződik, Magyarország bármiféle új kötelezettségeket vállaljon magára. A kormányzó ezt az álláspontot juttatta kifejezésre az országgyűlés megnyitásakor tartott beszédében. Kéri a magyar külügyminisztert, tartsa magát e beszéd kereteihez, s vegye figyelembe e beszédnek különösen azt a világos megállapítását, hogy Olaszországhoz és Lengyelországhoz fűződő barátságunkat nem lehet a Németországhoz fűződő barátságunknak alárendelni. Magyarország mindhárom közép-európai nemzettel fenn óhajtja tartani barátságát. […] Ha a magyar imák ellenére konfliktusra kerülne sor, Magyarországnak ebbe semmi körülmények között sem szabad beleavatkoznia.