Március 15. avagy a történelmi optimizmus

„A magyarság igazi ereje mintha abban állna, hogy a legnagyobb katasztrófákat is ki tudja állni és utánuk megújhodásra képes. Ezt a felfogást nevezem el történelmi optimizmusnak.” (Klebelsberg Kunó, 1928)

„A magyarság igazi ereje mintha abban állna, hogy a legnagyobb katasztrófákat is ki tudja állni és utánuk megújhodásra képes. Ezt a felfogást nevezem el történelmi optimizmusnak.” (Klebelsberg Kunó, 1928)

"A haza minden előtt!" (Kölcsey)

Vajon mit gondoljunk a Most vagy soha című alkotásról? Hogyan közelítsük meg? Mit jelenthet ez a filmalkotás?

Milyen a jó történelmi film? "Történelem" vagy "film" legyen? Lehet-e építő jelleggel kritizálni a Most vagy soha című alkotást?

Jókai Mór egyik novellájában egy magyar nemes és a román fölkelők egyik vezére beszélget: – Mi nem a nemzetiségért fogtunk fegyvert, hanem a világszabadságért. – Azt rosszul tevétek. Vajon melyiküknek volt igaza?

Egy alkotmányos forradalom.

1848 és 1867 – hogy viszonyul a két sorsforduló egymáshoz? Vajon a remény és realitás két évtized által elválasztott jelképéről van szó? Vajon a kiegyezés volt-e a legtöbb, amit elérhettünk az adott korszak nagyhatalmi viszonyrendszerében?

Március 15-én léptek nyilvánosságra 1956 antikommunista szellemi előkészítői. 1956 történetét nem lehet megírni és nem lehet megérteni a „Kolhoz Kör” és a Tiszta szívvel folyóirat társasága nélkül. Ismeretlen hőseink rendkívül jelentős hatást gyakoroltak az 1956-os eseményekre.