A Mester és Margarita című regényben maga az ördög beszélget két igazi homo sovieticussal, arról, hogy az utóbbiak szerint Jézus Krisztus nem élt, továbbá Isten sincs. Ezek után teszi fel a fenti kérdést a saját létezésére vonatkozóan. Így vagyunk valahogy mai világunkban a progresszív, liberális értelmiséggel. Ha maga az ördög érdeklődne náluk arról, hogy létezik-e, azt is letagadnák.
De nem is kell ilyen misztikus távlatokba emelkedni: gondoljunk csak a migránsválságra, amelyről 2015 nyár elején még azt mondták, hogy nincs, nem létezik, az csak egy kormányzati propaganda-elem. Ugyanígy voltunk a no-go zónákkal. Nézzük meg a téma evolúcióját az egyik progresszív felületen:
„Keressük azokat a bátor magyarokat, akik bemerészkedtek az európai no-go zónákba”
„A brit, a francia, a német és a svéd nagykövetségen sem értik a magyar kormány no-go zónázását”
„Az igazságon túli politikában ott van no-go zóna, ahol Szijjártó Péter mondja”
„Elszabadult gumikacsa terrorizálja a legnagyobb skót várost”, majd a kép aláírása: No-go Britain
„Szijjártó Péter szerint igenis vannak no-go zónák Londonban”.
Végül kiderül, hogy talán mégis létezhet olyasmi, mint no-go zóna. Egy tavalyi hír szerint „No-go zónák miatt panaszkodnak a francia rendőrszakszervezetek: Az elnökválasztási kampány felpörgésével pörög fel a no-go zónás vita is.”. Itt olvashatjuk, hogy az egyik francia rendőrszakszervezet szerint: „bárki bármit is állítson, igenis vannak no-go zónák Franciaországban, és ezekben a zónákban bűnbandák az urak.”. Ezzel szemben Manuel Valls „miniszterelnök ragaszkodott ahhoz, hogy no-go zónák Franciaországban továbbra sem léteznek.”
Egy másik haladó hírportálon egy svédországi riportot olvashatunk, amelyből végül is leszűrik a tanulságot: „Egyre inkább úgy tűnt, a Habony Árpád-féle no-go zóna kifejezés nem a bevándorlók miatt életveszélyes városrészeket jelenti, hanem olyan területeket, ahol egyszerűen csak más bőrszínű emberek laknak.”
Szeretnénk felidézni Szíjjártó Péter és a BBC esetét is, ahol a riporter élő adásban rohant neki a magyar külügyminiszternek, mivel a riporter szerint nem léteznek no-go zónák. „Ez nevetséges, használja a szemét, ez egyszerűen nevetséges” – mondta a riporter.
A konklúzió tehát: no-go zónák, mivel nincsenek, említés se tétessék róluk. A Könyves Kálmáni maximát alkalmazó liberális elmék számára bizonyára az még lényegtelen hír volt, hogy kézigránát-amnesztiát kellett hirdetni Svédországban. De az talán már mégsem annyira lényegtelen, hogy Merkel kancellár-asszony elismerte a no-go zónák létezését. A CSU kongresszusán a vendég Merkel felidézte: Herrmann az azóta megbukott Jamaica-koalíciós tárgyalások során mindig büszkén hivatkozott arra, hogy Bajorországban nincsenek no-go zónák. „Eközben viszont Németországban vannak ilyen területek, ahová a rendőrség és a tűzoltóság fél bemenni. Ezt nem akarjuk, ezért teljes határozottsággal harcolni fogunk ellene, a rendőrség, a biztonsági szolgálatok és a katonaság segítségével”. Az utóbbit kicsit ízlelgessük: a katonaság segítségével is.
A Római Birodalom végét nem is feltétlenül a beözönlő barbárok sokasága jelentette, hanem az, amikor elismerték a területenkívüliségüket, és létrehozhatták saját (egyre bővülő) enklávéikat. Ma a liberális európai államok egy része mintha ebbe az irányba tartana. Egy-egy területet hagyni kicsúszni az ellenőrzés alól, majd ott visszaállítani a szuverenitást, nehéz dolog. Különösen akkor nehéz, ha magát az európai szuverenitás elemeit is megkérdőjelezendőnek tartja a valóság tagadásából sportot űző haladó értelmiség.
Az európai ember igenis bajban van.
(Kép forrása: itt.)
