Philadelphia városánál, a Delaware folyó partján két hadihajó is a part mellé simulva áll. A túlsó parton még egy, s a folyón lejjebb további hadihajók is vannak egy támaszponton, de itt most a városi rakpart mellett álló két hajó a lényeges. Pontosabban csak az egyik: hiszen a második világháborús tengeralattjáró – bár nagyon izgalmas, de – történetünk szempontjából nem fontos. A felszíni egység, a USS Olympia az, amiről most szó lesz. 1892-ben bocsátották vízre, s a maga korában igen modern harceszköznek számított. 1922-ben vonták ki végleg a hadrendből. A besorolás szerint páncélos cirkáló. Legismertebb haditette a spanyol-amerikai háborúban a Manilai-öbölben aratott győzelem volt.
A Tengerparti Függetlenségi Múzeum (Independence Seaport Museum) látványosságai: az Olympia, mellette a parthoz közelebb a Becuna tengeralattjáró.
S hogy mi volt ez a bizonyos spanyol-amerikai háború? A spanyolok egykori világbirodalmából nem sok maradt a XIX. század végére. Kuba, Puerto Rica, a Fülöp-szigetek, és Marokkóban némi érdekeltség. Bár Spanyolország számára ezek az évek a csaknem száz évnyi fel-fellángoló polgárháború után a „boldog békeidőket” jelentették, az Egyesült Államok gazdasági-demográfiai robbanásával nem voltak összemérhetőek. Az Egyesült Államok már régóta arra törekedett, hogy a nyugati féltekén ne maradjon érdemleges európai érdekeltség, s különben is: a latin-amerikai forradalmárokat hagyományos pozitív érdeklődés övezte az USA közvéleményében. Forradalmárok márpedig akadtak ekkor is, hiszen Kubában éppen egy függetlenségi küzdelem zajlott, amit a spanyol hatóságok többek között a „rekoncentrációs eljárás” segítségével akartak megtörni. A lágerekbe áttelepített szerencsétlen kubaiak pedig ezrével haltak éhen.
Így már csak egy szikra kellett a háború kirobbanásához: ez pedig a USS Maine páncélos cirkáló szénraktárában öngyulladás miatt pattant ki. Ez a hadihajó éppen Havannában horgonyzott, hogy nyomatékosítsa az amerikaiak alig burkolt üzenetét: el a kezekkel Kubától! Így meg is volt az ürügy a háborúra. De a háború nem csak itt folyt, hanem a Távol-Keleten is, a Fülöp-szigeteken – ahol egyébként szintén függetlenségi gerillaháború folyt. A filippinó szabadságharcosok örömmel üdvözölték az amerikaiakat – hogy azután annál nagyobb legyen a csalódásuk, hiszen a spanyolok helyett az USA vette az uralmat. Ugyanis, mondanunk sem kell, hogy az USA a spanyolokkal szemben néhány hónap alatt döntő győzelmet aratott.
A filippinók megpróbálták folytatni a gerillaháborút az amerikaiakkal szemben is, de nem jártak sikerrel. A véres levert felkelés után viszont az USA nekidurálta magát, és a korszakban divatos „civilizációs küldetésnek” teljes erővel eleget is tett. A filippinók azután a lehengerlő amerikai jelenlét, a kínai káosz, és a japán fenyegetés hatására néhány évtizeddel később, a második világháború során nem hallgattak a japán szirénhangokra, s csak egy maroknyi eltökélt politikusok csatlakozott megszállókhoz. Ezt követően, a hidegháború során, egyértelműen az Egyesült Államok biztosította a Fülöp-szigetek biztonságát a kommunista veszéllyel szemben.
A Philadelphiánál állomásozó régi hajó, az Olympia – ebben a kategóriában egyébként az egyetlen úszóképes egység – minderre emlékezteti a látogatókat, de legfőképpen az amerikai-filippinó kapcsolatok kezdetére. A hajó belsejében nagyjából két tucatnyi panelen mesélik el a hajó történetét, a spanyol-amerikai háborút és az amerikai megszállás elleni felkelés eseményeit. Ezekből a panelekből idézünk most néhány szemelvényt.
„Az emberek gyakran jelképpé válnak. A háború és a küzdelem hősökké, ellenségekké és legendákká teszi a vezetőket mindkét oldalon. Emilio Aguinaldo and José Rizal a filippinók függetlenségért folytatott küzdelmének szimbólumaivá váltak. Aguinaldo, mint a függetlenség „kardja”, a fizikai küzdelem vezetője. Rizal pedig mint tollforgató, a szívek és az elmék filozófiai vezetője. Mindketten a gyarmati uralom alóli felszabadulást szorgalmazták.”
Ágyú egy oldalsó kazamatában
A tiszti étkezde
Aguinaldot végül is úgy sikerült az amerikaiaknak elfogni, hogy a velük együttműködő, bennszülött, filippinó Macabebe Felderítők egyik egysége átöltözött a felkelők ruházatába, s úgy tettek, mintha a kézre kerítésre kijelölt amerikai egység tagjai a foglyaik lennének. A kalandos, rázós terv sikerrel járt. Volt ugyan, aki továbbvitte a lángot, s a felkelés még egy évig elhúzódott, de ez már nem ugyanaz volt – Aguinaldo ugyanis hűséget esküdött az amerikaiaknak.
Lejárat a gépházba
Legénységi függőágyak
„A jelképek ritkán egyetemes érvényűek. Jelentésük választóvonalakat hozhat létre. S küzdelem is indulhat azért, hogy hol a helyük a társadalomban. A vélemények átalakulhatnak és a szívek ide-oda hajlíthatóak. Mind a Fülöp-szigeteken, mind pedig az USÁ-ban, egyes közösségek másképpen, eltérően tekintenek a az Olympiára és filippinó-amerikai háborúra. Ma, a philadelphiai és környékbeli filippinó-amerikai közösség minden júniusban ellátogat az Olympiára, felvonják az USA és a Fülöp-szigetek zászlaját, hogy megemlékezzenek a Manila-öbölibeli csatáról – ezt úgy tekintik, mint ami utat nyitott a függetlenség felé. Akik eljönnek vagy más módon ünnepelnek, nem mindig értenek egyet abban, hogy minek a jelképe is az Olympia. Ez a viszonyrendszer a hajó, a személyzet [t.i. a turisztikai munkatársak] és a filippinó közösség között vezetett el ennek a kiállításnak a létrehozásához, és a jövő nemzedékeket szolgáló kapcsolathoz.”
„Nincs történelmed, nincs éned. Ismerd a történelmet és megismered önmagad.” (Dr. Fred Cordova történész, amerikai filippinó polgárjogi harcos)
„Az Olympia ideális helyszín arra, hogy megemlékezzünk a múltról és hogy tanuljunk belőle. Jelképként arra jó, hogy bátorsággal megbeszélhessük a történelem rideg valóságát, miközben találkozóhelyként is szolgál. Ahogy a környékbeli filippinó-amerikai közösséget is szolgálja egy olyan helyként, ahol meg lehet emlékezni a Manila-öbölben vívott csatáról, úgy egy olyan kiindulópontként is szolgál, amely alapja lett a Múzeum (t.i. az Olympiát üzemeltető múzeum) és a Philadelphia és környéke Filippinó Tanácsának, hogy feldolgozzák az USA és a Fülöp-szigetek összetett kapcsolatrendszerét.”
Kisebb ágyú a fedélzeten
„A múlt különböző »változatainak« elképzelése segít abban, hogy a jövő új útjairól is gondolkozzunk. Jóllehet, a múltat nem tudjuk megváltoztatni, az arról való álmok szövése, hogy milyen lehetett volna a jövő, segít abban, hogy meglássuk a lehetőséget a változásra és a fejlődésre. Ahogy folytatod az utadat a fedélzeten, a történelem más rétegeinek felfedezéséről is gondolkodhatsz! Milyen lett volna Fülöp-szigetek, ha az első köztársaság sikeresen fennmarad? Mi lenne az Olympiával, ha Dewey tengernagyot és flottáját nem vetik harcba a Manila-öbölben?”
Kilátás a tatról
A tiszti fürdőszoba
A hajókonyha
„Az Olympia, amely a spanyol erők megtörését vezette, egy vitatott szimbólummá vált a filippinók számára. Miközben a Fülüp-szigetek spanyoloktól és az USÁ-tól való függetlenségéhez vezető utat jelképezi, egyúttal a küzdelmet is felidézi. Sok filippinó-amerikai az Olympiát jelképnek tartja. És mint ilyesmi, több jelentést is hordoz: felszabadulást a spanyol gyarmati uralom alól, a függetlenség felé vezető utat, az amerikai imperializmust, és a két baráti nemzet kapcsolatát modern időkben. A jelentésétől függetlenül, a hajó egy új külső uralmat hozott a Fülöp-szigetek számára a XX. század elején, elindítva a filippinó-amerikai háborút. Ez a háború Spanyolország korábbi gyarmata, a Fülöp-szigetek, és egy új világbirodalom, az Amerikai Egyesült Államok összeütközését jelentette.”
