Felmerül tehát az a megalapozott kérdés, hogy korábbi riadozásuk a vélelmezett puccstól nem inkább az „aki mondja másra, az mondja magára” értelmezési tartományban helyezkedik-e el?
Amióta tehát a miniszterelnök azt mondta, hogy „a választás után elégtételt veszünk, erkölcsit, politikait, jogit”, azóta látványosan megindult az ijedezés a nem-kormánypárti politikusok, értelmiségiek és zsurnaliszták között. A régivágású „hivatásos rettegők” – akik évek óta becsomagolt bőröndjeikkel élnek együtt – tábora most némileg frissülni látszik.
Vajon hiteles lehet-e az abból a szellemi közegből érkező jajveszékelés, amely gond nélkül csinált műhisztit a „köteles beszédből” 2002-ben? És amely műhiszti tudatos legyártásával később még el is dicsekedett? Sőt, itt nem is csak szellemi közegről van szó: hiszen a műbalhé legyártója, Gyurcsány Ferenc éppen az ellenzéki összefogás egyik motorjaként tündöklik.
Gyurcsány kitart Gergényi mellett.
A riadalom hitelességével azonban még komolyabb probléma van. Tudniillik az a helyzet, hogy a szó szerint életveszélyes fenyegetések eddig a kormányzattal szemben álló oldalról hangzottak el. Az ellenzék helyi képviselői minden botrány nélkül beszélhetnek az ellenfelek sírjának lehugyozásáról, maguknak az ellenfeleknek a „felszúrásáról”, legépfegyverezéséről. Az akasztás már Márky-Zay Péter lámpavasazós szövege előtt és után is nagy utat járt be. A jelenlegi kormányoldal képviselőinek, szimpatizánsainak bitófára küldése úgy látszik, bevett fordulat az ellenzéki erőknél. Ehhez képest Gyurcsány csak börtönbe akarja küldeni a miniszterelnököt és családját, igaz, ezt a tervét már tavaly óta hangoztatja, „évtizedes börtönt” ígérve számukra. Vona Gábor szintén tavaly óta lóbálja a bilincset a Jobbik rajzfilmjében – de idén emelte a tétet: az is elhangzott ugyanis, hogy vagy ő kerül börtönbe, vagy Orbán Viktor. Az MSZP-ből az LMP-be igazolt Demeter Márta is börtönt ígér Orbánnak. Pártelnöke, Szél Bernadett nemcsak Orbánra pályázik, hanem a kormánytagokat is börtönbe küldené. Az LMP eltökéltnek látszik a lesittelés ügyében: Hadházy Ákos ugyanis még tovább megy és általában a „fideszeseket” küldené rács mögé.
Mindez szokatlan a korábbi választási kampányokhoz képest. És mielőtt mi is az alaptalan félelem bűnébe esnénk, egy igazán riasztó dologra kell felhívni a figyelmet. Arra tudniillik, hogy egyedül a baloldal volt az, amely kommunista diktatúra bukása óta politikai okokból bántalmazott embereket. Már 1998-ban ott voltak a robbantások, de a politikai hátterű erőszakos cselekmények egészen pontosan 2002-ben jelentek meg, méghozzá a baloldali kormányok regnálása idején. Kezdődött Szász Károly megverésével. Folytatódott Berkecz Mária testüregi motozásával. A veszélyeztetett terhes meghurcolásával, majd az ennek következtében koraszülött kisbaba életének kockáztatásával, az irgalmatlan éjszakai házkutatással. Számos hasonló, fenyegetéssel, bántalmazással járó vidéki ügy – az akkor még valóban leuralt sajtó szerkezetének köszönhetően – alig jutott el a nyilvánossághoz. A Medgyessy-féle „árokbetemetés”, vagyis a mosolykorszaknak álcázott megfélemlítő kampány azonban kismiska volt ahhoz képest, amikor Gyurcsány begyújtotta a rakétákat 2006 őszén. Indokolatlanul bántalmazott, véresre vert járókelők, futószalagon letartóztatásba küldött fiatalok (valahogy a provokátorokból és hivatásos balhésokból álló kemény mag ezt elkerülte), szemkilövetés, gumilövedékek. Az SZDSZ részéről Kuncze Gábor gúnyolódása a bekötött fejű, sebesült Révész Máriuszon („Mártíriusz”).
Mindeközben értetlenkedés, vállrángatás fogadta az Index újságírójának – aki egy fecskeként nem csinált nyarat – Bodoky Tamásnak feltáró cikksorozatát, amely később, Túlkapások címmel könyvben is megjelent. Túlkapások? Nem, itt ez volt a cél – ahogyan a dobogókői összejövetel is bizonyította, meg a kitüntetések. Mondjuk, ahogyan Demszky Gábor Pro Urbe díjat adott Gergényi Péternek. Nem volt felzúdulás az Európai Unió testületeiben sem, pedig 2006 alighanem példa nélkül áll az uniós országok között.
Most béke és nyugalom van. Aki „terrorizált országot” meg a kirúgott kockás inges pedagógusok hadát vizionálja, az valószínűleg közveszélyes szédelgő. Másfelől valószínű, hogy a hatalmat mindenáron megragadni kívánó erők, saját frusztrációjuk levezetésére és a „kimondott szó” kötelez (micsoda szörnyű szójáték) elve alapján a fenti felsoroláshoz hasonló forgatókönyvek szerint járnának el.
Vereségük esetén saját forradalmi romantikájuk és gyűlöletük meg- és kiélésére nem haboznának polgárháborút kezdeményezni.
Velük kapcsolatban az egyetlen biztató jel, hogy ugyanannyira tűnnek kétballábasnak, mint amennyire gyűlölködőnek.
(Kép forrása itt.)
