Kategória Közép-Európa

Varsó ’44

"Szabadok akartunk lenni, és azt akartuk, hogy senkinek se tartozzunk a szabadságunkért!" (Jan Stanislaw Jankowski, a londoni emigráns lengyel kormány képviselője odahaza, Lengyelországban). 1944 augusztus 1-én tört ki a varsói felkelés.

A volhíniai tragédia

„Lengyel férfihoz mentem feleségül, két fiunk volt, egy négyéves és egy hétéves. Nemrég született meg kislányunk, aki még bölcsőben feküdt. [...] Öt UPA- harcos érkezett a házunkba. Felvették a kislányt a bölcsőből, széttárták lábait, s mikor meglátták, hogy lány, visszatették. Mivel édesanyja ukrán volt, megkímélték az életét. Férjemet és két fiamat viszont kivezették az udvarra és fejszével agyonütötték őket." (A volhíniai mészárlás egyik túlélője)

Kinek a földje? Koszovó története I. rész

Koszovó a szerbek számára olyan, mint Erdély a magyarok számára – szoktuk mondani. A másfél évtizeddel ezelőtt kikiáltott koszovói függetlenség (és a tágabb értelemben vett albánkérdés) miatt ma is parázslik a Balkán. Ezért a Huszárvágás blogon néhány írásban vizsgáljuk meg Koszovó történetét.

Egy temető helye

A katonatemetők mindig az "emlékezet helyei" - ám gyakran a viták és a felejtés helyei is lehetnek. Az erdélyi Torockó központjában elhelyezkedő szovjet katonatemető önmagában a közép-európai történelem fordulatait mutatja meg - s ezt mutatja az is, hogy a magyar hősök emlékműve az unitárius templom kertjében kapott helyet.