Idézzük fel egy pillanatra az eseményeket. A három sötét szeptemberi estén a Gyurcsány-kormány már megmutatta, hogy mire képes a megmozdulások ártatlan résztvevőivel – tehát nem a focihuligánokkal és a saját provokátoraival, hanem – a járókelőkkel és a tinédzserekkel szemben. A Rádió udvarán simán működött a kínzóközpont, és a zavartan működő igazságügy zsinórban küldte előzetesbe a vétlen polgárokat.
(Kép forrása: itt.)
A fő előadás azonban október 23-án következett be. Miután már korábban a nem létező „műveleti terület” kategóriára hivatkozva lezárták a Kossuth teret, aznap délelőtt gyakorlatilag ünneplők nélkül emlékeztek meg a forradalom 50-ik évfordulójáról. Ezt követően nekiláttak, hogy a valódi megemlékezőket móresre tanítsák.
Két zavaros hátterű figura, „Debil” és „Gyík” elbeszélése szerint, az ő közreműködésükkel a Deák téren 56-ról aktívan álmodozó egy-két ezer fős csoportot rátolták a rendőrök az Astoriánál békés megemlékezésen részt vevő, legalább százezres tömegre. A kialakuló tömegpánikban csak az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy nem halt meg senki. Ezután következett a rendőrattak. Az Astoria felől lovas rendőrökkel rohanták meg a Fidesz nagygyűlésének résztvevőit. A Gyurcsány-klikk és a társtettes szabad demokrata hálózat által felhergelt rendőrök ütötték-verték akit maguk előtt találtak, gumilövedékkel lőtték őket. Az egész környék könnygázfelhőbe borult. A Blahánál az egyik sörözőben az ott üldögélőket kiterelték, miközben szabályos vesszőfutással kellett a pribékek sorfala között elhaladniuk. Az egyik ott söröző fiatalembert néhány méterről lőtték meg, a hátából 13 gumisörétet kellett eltávolítani. (A soron következő pert később megnyerte). Révész Máriuszt, országgyűlési képviselőt véresre verték miután felmutatta képviselői igazolványát. A magyar parlamentarizmus egyik legfeketébb napja volt ez, de erre szinte rávert az a vitanap az Országgyűlésben, amikor a SzDSz egyik vezéralakja, Kuncze Gábor a sebesült képviselőtársán gúnyolódott és „Mártíriusznak” nevezte.
Mindez nem volt elég ahhoz, hogy az akkori kormánypártok soraiban erjedés induljon meg. A megelőző évtizedekben addig szuggerálták magukat 1956 és a fasizmus nemlétező kapcsolatával, hogy az most is hatott. Ráadásul féltek attól, amit közösen elkövettek az előző négy plusz másfél-két évben. Pontosabban attól, hogy semmi nem csináltak négy évig és másfél évig meg úgy tettek, mintha kormányoznának. Féltek, hogy kiderülnek „a trükkök százai” és féltek attól, hogy „hazudtak reggel, éjjel meg este”.
Mindeközben a társutas értelmiség vezéralakjai az őszödi beszédet „szenvedélyes igazságbeszédnek” és hasonlóknak minősítették. Méltó társai voltak azoknak, akikről Vlagyimir Bukovszkij, egykori, Szovjetunióbeli orosz másként gondolkodó, ellenálló így írt: „Csak az értelmiségi elit kapaszkodik bele utópiája roncsaiba. Egyfelől valami mitikus új világrend, globális falu és föderális Európa tűnik fel – másfelől pedig az ökológusok, a feministák meg az állatok és növények jogainak védelmezői. Teljes leépülés. Az antihumánus [kommunista] utópia összeomlott, de a romjain nem diadalmaskodik sem a szellem szabadsága, sem a gondolat nemessége.”.
2006 esetében egyértelmű, hogy a politikai büntetés néha minden jogi megoldásnál többet ér. A baloldal 2006 öröksége miatt képtelen bármilyen értelmes cselekvésre, és bármilyen értelmes alternatíva felmutatására. Csak a destrukció maradt számukra. 2006-ban még Gyurcsány büszkén mondta: „És ha valakik kóbor kutyákat kergetnek ki az utcára, erre a válasz nem az, hogy mi pedig veszett rókákat. A válasz az, hogy a kóbor kutyákat befogjuk és telepre visszük”. Most mintha mégis ez lenne a megoldásuk: bár nincsenek az utcán „kóbor kutyák”, de kiküldik a veszett rókákat. Amikor ezeket a sorokat írom, még nem tudjuk, hogy a baloldal megkísérelte-e a nemzeti ünnepünket botrányba fullasztani ismét, a másik megemlékezését, közösségi élményét megint tönkre tenni.
A tíz éve politikailag frusztrált baloldal egyes képviselői csak rombolni akarnak. Frusztrációjuk elégtétel 2006-ért (és távolról, 1956-ért is), ugyanakkor ez a frusztráció veszélyessé teszi őket. Adott esetben ezek az emberek könnyen lehet, hogy tényleg „telepre vinnék” nemcsak a kóbor, hanem házőrző kutyákat is.
