Itt a nyár, és ilyenkor olvasnivaló mindig jó, ha van az embernél. Történelmi regényekkel foglalkozó sorozatunk első részében egy délszláv politikus-író könyvét ajánljuk. Nagyszakállú csetnik harcosok, háborús tépelődés, szép fehérmájú nők, kisszerű intrikák, amerikaiak, napsütötte színes balkáni városok, kopár hegyvidékek – egy kommunista irányregény forgataga kerül először górcső alá.
A nyolcvan évvel ezelőtt véget ért világégés 1939. szeptember 1-én tört ki Európában. A háború emlékezete azóta is kérdéseket vet fel.
Október 24-én este nyílt meg Zágrábban, a Liszt Kulturális Intézetben az Országgyűlés Múzeumának időszaki kiállítása az október 25-i sortűzről, természetesen horvát nyelvre lefordítva. Ebből az apróból a "jugoszláv vonalat" tekintjük át.
Gondolatok a Totális Rezsimek Áldozatainak Európai Emléknapján.
A hazai baloldal Trianon-komplexusát leginkább a következő sötét iróniával lehetne összefoglalni: Mivel a gaz magyarok elnyomták a román, szlovák, szerb, ukrán kisebbségeket, ezért a felvilágosult gyarmattartó nagyhatalmak Trianonban jól megbüntették őket, és most már a románok, szlovákok, szerbek, ukránok nyomhatják el igazságosan az ott élő magyar kisebbségeket.
A magyar politika nagy fejtörője ugyanaz volt, ami mindegyik közép-európai kisállam számára is megoldhatatlan rejtvényt jelentett. Nyolcvan évvel ezelőtt vonultak be a Délvidékre a honvédek.
Hogyan sodródtunk a második világháború felé? Hogyan került vissza a Délvidék és milyen árat kértek ezért? Volt-e értelme egy olyan nemzettel barátsági szerződést kötni, amely utoljára a középkorban volt szövetségesünk, s azóta inkább esküdt ellenség?
1941. árpilis 6-án megszólaltak a szirénák Budapest felett. A történelem legelső légiriadóját élte át a magyar főváros a jugoszláv gépek berepülése miatt. De miért bombáztak jugoszláv gépek magyar városokat? Hogyan került sor a belgrádi puccsra?
