A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetét (IPN) már többször is említettük ennek a blognak a hasábjain. Az Instytut Pamieci Narodowej a lengyel közélet fontos szereplője. Hozzávetőleges adatai a következők: évi 50 millió eurós költségvetés. Több, mint 2000 (!) munkatárs. Elnöke a mindenkori kormány tagja miniszteri rangban. Csaknem minden tartományban (vajdaságban) van helyi központja. Része a nagy múltú a Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács, a második világháború iszonyú véráldozatának gyászmunkájával megbízott intézmény, amely csaknem nyolc évtizede meghatároz szerepet vitt az emlékezetkultúrában. Szintén a Nemzeti Emlékezet Intézetének része a Lengyel Nemzet Ellen Elkövetett Bűncselekményeket Vizsgáló Főbizottság, amely egy ügyészi szerv, vezetője a lengyel legfőbb ügyész helyettese.
A másodikból világháború idején emigráns lengyelekből felállított páncélosdandár jelvénye az egykori szárnyashuszárokra utal (kiállításrészlet az új ismeretterjesztő központból)
Természetesen a lengyel történelem a XX. században bizonyos szempontból egyszerűbb, mint a magyar. Először is, két világháború győztesei – még akkor is, ha a második világháborúban ugyanazt kapták jutalmul, mint mi büntetésől: kommunizmust és szovjet megszállást. Másodszor, az 1918 utáni nemzeti újjászületés – amely újra felrakta a térképre a lengyel államot – párosul a győztes, és azon túl az erkölcsi győztes tudatával s ez együtt igen erős identitást ad a lengyeleknek a mai napig. Ráadásul a porig rombolt Varsó, a hősies ellenállás és a 6 millió áldozat érthető módon nem igazán hagy kérdéseket felvetni, amelyek persze minden nemzet történelménél felmerülhetnek – ha máshol nem, legfeljebb széljegyzetként. A történelem tehát napi ügy a lengyeleknél, s ez a mai helyzetben különösen is kieléződött, hiszen az oroszoknál is alapvető kérdés a történelem, amelyet nem utolsósorban éppen a lengyelek rovására is próbálnak felhasználni. Másfelől a tavaly kormányrúdhoz került koalíció is máshogyan áll az eddig a nemzeti büszkeség forrását jelentő történelemhez: gyökeres változásokat terveznek, s például a német nemzetiszocialista bűncselekményeket mintha jóval kisebb súllyal szeretnék tárgyalni. Sőt, az IPN megszűntetése is szóba került.
Egyvalami biztos: az IPN teszi a dolgát, mennek tovább a megkezdett úton, és az eddig is működtetett „Történelmi Megállók” hálózata most egy új központtal bővült Varsóban. Az új központot Lech Kaczynskiről nevezték el, s egy hatalmas, modern, csupa-üveg toronyház alsó szintjein található. Szintjein: merthogy a földszinten a könyvesbolt és az előtér van, míg az első emelten a konferenciaterem, a tévéstudió, a kiállítótér illetve egy olyasvalami, ami idehaza bizonyára meghökkentően hat. Egy virtuális valóság központ: ahol az IPN Új Technológiák Részlege digitális alapú ismeretterjesztést végez.
Fotóriportunkban az IPN új „Történelmi Megállóját” mutatjuk be.
Az utazó kiállítás a Szovjetunióba 1939 és 1941 között deportált lengyelek sorsát mutatja be, illetve az Anders tábornok által szervezett hadsererget – amelyet a szovjetek a Közel-Keleten keresztül engedtek szabadon.
A könyvesboltban a gyerekekre is gondolnak: képregényen kívül társasjáték is akad
Az előtérben folyamatosan változó hirdetések hívják fel a figyelmet a programokra
A virtuális valóság terme és a játékállomások
Az egyik játék repülőgépszimulátor: lengyel lányok által repült Liberator bombázógépet irányíthatunk a Reich felett
Karol Nedvediczky, a cseh partnerszervezett igazgatóhelyettese éppen egy felkelő-csoportot irányít a varsói fölkelést elbeszélő stratégiai játékban
A virtuális valóság termében az 1919-1921-es lengyel-szovjet háború hőse fogad minket
Az IPN saját tévéstudiója
A lobbyban a Honi Hadsereg jelképe van a falon
(Ezúton is köszönetemet fejezem ki Karol Nawrocki, az IPN elnöke és munkatársai részére, hogy a visegrádi emlékezetpolitikai intézmények delegáltjai számára bemutatták az új létesítményt. A fényképfelvételeket a bloggazda, Máthé Áron készítette.)