A működő szocializmus nem létezik

Fidel Castro és Che Guevara képének nem pólókon, hanem legfeljebb lábtörlőkön a helye.

Fidel Castro és Che Guevara képének nem pólókon, hanem legfeljebb lábtörlőkön a helye.

A huszadik század második fele borongós, hideg napokat hozott a legtöbb magyar családnak a Kárpát-medencében.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének hatvanadik évfordulóján nagy felháborodást okozott az orosz állami televízióban bemutatott műsor, amelyben a magyar szabadságharcot „pogromnak” nevezték.

Idén nem csak az 1956-os forradalom kerek évfordulóját ünnepeljük. Meg kell emlékeznünk arról is, hogy mit művelt a kommunista diktatúra utódpártja 10 évvel ezelőtt a nemzeti ünnepünkön.

Francois Furet, híres francia történész egy fontos kifejezést hagyott ránk, amely a huszadik század legnagyobb hatású politikai mozgalmait írta le: „a totalitárius ikrek”.

Még a második világháború idején történt, hogy a magyar illegális kommunista mozgalom tagjai egyik konspirált találkozójukon azzal vádolták Ságvári Endrét, hogy „felkötötte a nemzetiszínű gatyamadzagot”. Ezzel a megváltozott taktikára utaltak, amely szerint a helyi, nemzeti sajátosságokat is fel kell használni a kommunisták vezette népfront kiépítésekor. Ságvári persze sietett megnyugtatni elvtársait: erről szó sincs, nincs rajta ilyesfajta ruházati alkatrész.

1957 januárjától kezdve Magyarország a reménytelenség országává vált. A sortüzek ugyan abbamaradtak, és a hónap végére elült az emigrációs hullám, de a kivégzések megkezdődtek.

Fél évszázaddal ezelőtt kezdődött a káosz Kínában.

Írország nagyon hosszú ideig jobbára csak földrajzi-kulturális fogalomként létezett. Nagyjából másfél ezer évig hiányzott az önálló politikai egység a zöld szigeten.

„A pártnak semmi esetre sem szabad minden kérdésben előtérbe kerülnie. A pártnak irányítani kell, de nem formálisan.” (Biszku Béla, 1956. november 11.)

A Szoborparkban egy időben árultak üres konzervdobozt, amelyre az volt ráírva: a kommunizmus utolsó lehelete. És valóban, úgy tűnik, hogy a klasszikus kommunizmus – Észak-Korea zárványától eltekintve – az egész világon lekerült a napirendről.

Manapság különösen divatos értelmiségi körökben az olyan vélemény hangoztatása, amely az elegáns, vagy éppen racionális, netalán emelkedett, már-már spirituális kívülállóságot hangsúlyozza.