Kategória XX. század

A memoárirodalom hasznáról és haszontalanságáról

Mindig népszerű műfaj volt a vezető politikusok önéletrajza, memoárja, vallomása, netán naplója. A szakmabeli történész persze új, hiteles információk és meggyőző interpretációk után kutat, az érdeklődő olvasó pedig ősi kíváncsiságtól hajtva próbál belesni a kulisszák mögé. Sajnos ezek az elvárások ritkán teljesülnek. Gondolatok Sulyok Dezső: A magyar tragédia. I. rész: A trianoni béke és következményei (a szerző saját kiadása 1954) című könyvéről

Kommunista hadjárat a magyar vidék ellen

„Csak egyet tévesztettünk, hogy minden parasztot föl nem akasztottunk” (Egy jászsági kommunista, 1951) A magyar gazdatársadalom szétverését, a termelőszövetkezetek erőszakos szervezését sokáig csend övezte. Méghozzá zavart csend. Hiszen világos volt, hogy valami nincs rendben. Ráadásul a szocialista nagyüzem, mint megbukott „modernizációs” képlet rövidre zárt a paraszti világot elmaradottnak képzelő értelmiségi hozzáállással.

„Mi lett volna, ha?” 1.rész

„Majd számonkérik tőled a történelmet, és igazuk lesz. Kérd számon a történelemtől az embert, és igazad lesz. És kérd számon magadtól is!” (Sára Sándor: Földobott kő, 1968) Valamennyi történész hivatásszerűen ódzkodik a „mi lett volna, ha” gondolatkísérletektől. Mégis, egy-egy jelenség horderejének felmérésekor szükségszerű, hogy valamivel összehasonlítható legyen. Ha István nem tudja legyőzni Koppányt; Corteznek nem sikerül Tenochtitlán bevétele; ha a Mária Terézia nem úgy nevelteti Mária Antoinette-et, ahogy; ha Coco Chanell nem kokettál a németekkel; és így tovább.

Az ostrom

„Kétségbeesett „Patruj, patruj!” kiáltásokat hallottunk, összeszorított ököllel és részvéttel gondoltunk szenvedő embertársainkra, évszázadok óta annyit vergődő, földretiport, szerencsétlen magyarságra.” (Dr.Szaplonczay József naplója)

Szovjet típusú eljárás?

Az uniós értelmiség kényelmetlenül érzi magát, amikor az Európai Uniót az egykori Szovjetunióhoz hasonlítják a... – de kik is hasonlítják? Aki ilyesmire merészel vetemedni, akárcsak a gondolatbűn szintjén, az komoly meghurcolással nézhet szembe. A 2004-es Európai Uniós tagságról szóló népszavazáson például bírósági eljárás indult az uniós jelképet a náci horogkereszt és a szovjet vörös csillag mellé helyező plakát „felelőse” ellen.

Egy ünneplő ország

1956 kapcsán a kádári hazugsággyárnak volt ideje elültetni a tüskéket. Hiszen „meglincseltek” embereket! Voltak bűnözők is a fegyveresek között! Antiszemiták voltak! Vagy: ugyan, hiszen ez is egy szocialista forradalom volt! És a legsunyibb, legsötétebb hazugság: nem értek el semmit.