Kommentár a Biszku-ügyhöz – bevezetés az ’56-os emlékév elé

„Itt csak az fog történni, amit a kommunista párt akar!” (Farkas Mihály)

„Itt csak az fog történni, amit a kommunista párt akar!” (Farkas Mihály)

A 2015. év kifejezetten szimbolikus évnek számított volna elvileg, hiszen a kerek évfordulókhoz való ragaszkodás általános szokás. Hetven éve ért véget a második világháború, és bár a mai európai rendszer párizsi békerendszeren és eszmeileg a Nagy Szövetség antifasiszta mítoszán alapul, egyre több jel mutatja a változást. A változó időknek ilyen árulkodó jele volt, hogy a moszkvai győzelmi parádén alig vett részt valaki – mi, magyarok pedig nem véletlenül ismerjük az okos lány meséjét, ügyesen kerültük ki a csapdát.

Él velünk itt egy rémkép, amely szerint a szabad Magyarország mostani állapota az olyan kommunizmus-féleség.

November 4-e nemzeti gyásznap. Két levert forradalmunk és szabadságharcunk végpontjának emléknapjai szinte egy hónap különbséggel következnek egymás után ősszel: október 6. és november 4.

„Budapest ma ennyit tesz, mint a tanknak neki lehet menni puszta kézzel.” (Örkény István)

1945. szeptember 24-én két civilruhás idegen kopogtatott be a Budapesten 11. kerületében levő Ercsi út 15. szám alatti ház egyik lakásába.

A második világháború 1945-ben ugyan véget ért, de az európai békére még több mint négy évtizedet kellett várnunk.

A magyarországi szovjet rezsim már a szimbolikát tekintve is hazugságban fogant: valójában nem április 4-én értek véget a harcok, hanem április 12-én.

Miért gondolom, hogy Simicska Lajos állításai a miniszterelnökről nehezen feleltethetők meg a valóságnak?

Becsapás, ügyeskedés, hazugság, és sok milliónyi áldozat. Ez volt a kommunizmus világszerte.