Konstantinápoly

Istanbult (Sztambult) régen Konstantinápolynak hívták és az ortodox kereszténység politikai és vallási központja volt. Azután a törökök elfoglalták - és meg is tartották.

Istanbult (Sztambult) régen Konstantinápolynak hívták és az ortodox kereszténység politikai és vallási központja volt. Azután a törökök elfoglalták - és meg is tartották.

Vajon hogyan működött Európa eddig és hogyan működik ma? Lehet-e egyensúly a központosítás és a nemzeti szuverenitás között?

A szovjet korszakból, még pontosabban a szovjet-kínai határvillongások idejéből származó magyar vicc szerint a TASZSZ jelenti: A szovjet-kínai határon egy kínai harckocsi tüzet nyitott egy békésen szántogató szovjet traktorra. A traktor viszonozta a tüzet, majd felszállt és elrepült.

A történelemben számos olyan példa áll rendelkezésünkre, hogy két szereplő sokszor élet-halál harca ellenére valójában közös történet része, s amikor ez a történet befejeződik, egy nevető harmadik lép a színre.

1917. október 24-én indult meg a német és az osztrák-magyar hadsereg közös offenzívája Észak-Olaszországban. A sikeres hadművelet nyomán Olaszország az összeomlás szélére került, s majdnem kiesett a háborúból. De mi lett volna, ha tényleg kiesik?

"A szögletes homlokú bíró is álmodozott, és egész faja feltűnt előtte egyetlen hatalmas látomásban - acélpatkós, páncélba öltözött fajta, a törvényhozó és világalkotó az emberiség családjában. Látta vörösen csillogó hajnalát a sötét erdőkön és mogorva tengereken át; látta lobogni, véresen és vörösen, nagy és diadalmas delét; és látta árnyékos lejtőin éjbe veszni a vérvörös fövenyt." (Jack London)

99 évvel ezelőtt vált semmissé Sévres, a török Trianon és kötöttek új, kedvező békét. "Maradjatok hűek önmagatokhoz, de tanuljátok meg átvenni a Nyugattól azt, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy fejlett nép lehessünk. Fogadjátok be a tudományt és az új eszméket az életetekbe. Ha nem teszitek, ezek legyőznek titeket." - üzente Atatürk a török népnek egy évszázada.

Most, mikor négy hónapja dúl a szomszédságunkban egy nagyobbacska háború, már negyedik hónapja szembesülünk a szomorú valósággal: tényeket jószerivel semmit nem tudunk, ám propagandával tele a padlás. Kissé egyoldalúan ugyan, mivel az oroszt – a szabad világ szabad gondolat iránti vonzalmának legnagyobb dicsőségére – rendeletileg betiltották, ám ukrán meg nyugat-európai és amerikai jön csőstül (bár ez a régi magyar mondás is vélhetőleg nemsokára az embargós politika hatálya alá fog esni...) Józan ésszel nehéz megérteni ennek az amerikai/nyugat-európai propagandának a ... hm... mondjuk így: a tényekkel szembeni alulmaradásából származó limitált színvonalát. De vajh van-e új a Nap alatt? Nézzük csak az előző világégést, s annak (szovjet)orosz–amerikai relációját!
Az atomháborús fenyegetés árnyékában újra felidézzük a nukleáris fegyverek születését és történetét.

„A déli érzi, hogy a természet nem olyasvalami, amit meghódíthat vagy megváltoztathat; inkább olyasvalami, amivel ki kell egyeznie. A világ isteni eredetű, misztériumai nem tárulkoznak fel teljesen.” (Richard Weaver)

Tulajdonképpen mi is az az "anarchizmus"? Mi volt ez az eszmerendszer, ami a huszadik században egyszerre rémes és tragikus pályát futott be? És vajon milyen alapokon állt Bakunyin, Zapata és Mahno gondolatvilága?

Miben hasonlítanak az Egri csillagok hősei és a CIA tisztjei? Akad közöttük, aki szereti a stratégiai játékokat. "Egyórai sakkban, öcsém, átéli az ember egy igazi csatának minden forgását, minden tüzét." Gárdonyi Géza regényében elhangzó kijelentés manapság is érvényes, úgy tűnik.