Bizonyára valamennyien ismerjük a szerte az országban megjelenő mobil-könyvárusokat. Egy-egy jól kiválasztott helyen leparkolt kordék, vagy szebben mondva: kis, fedett szekerek, amelyek régi („használt”) könyveket árusítanak. Kincsekre lehet bukkanni ezeknél az árusoknál, s érdemes néhány percet eltölteni azzal, hogy ki-ki a neki tetsző műfajok között válogatva felfedezzen egy új – mármint számára új – könyvet.
Én is így jártam nemrég, s a történelmi regények között, az unalomig ismert nagyok – persze, ezek „igazi” nagyok, Victor Hugo, Ivo Andric és a többiek – egy számomra teljesen ismeretlen kis kötet került a kezembe.
Karczag György: A trónon a harmadik, hirdette a borító, egy „középkorizáló” grafikával. Beleolvasva rögtön láttam, hogy egy nagyszerű munkáról lehet szó.
Aba Sámuel a Képes Krónika ábrázolása szerint
Bár gyerekkoromtól kezdve úgy alakult, hogy az olvasás szenvedélyemmé vált, s a szüleimnek elég becsületes könyvtára is volt otthon, valahogy Karczag György neve nem mondott semmit.
A könyv témája mindenesetre igazán érdekesnek ígérkezett: Aba Sámuel rövid országlását írta le benne a szerző. Ráadásul, Aba Sámuel elképzelt szemszögéből, egyes szám első személyben. A történet Szent István halálától indul, és az idős Aba Sámuel életútját meséli el egészen a haláláig – természetesen néha vissza-visszaugorva korábbi eseményekre.
Egy elképesztően színes és komoly történelmi tabló, tele jól megformált-, vagy csak karcolatszerűen felvázolt karakterekkel; korhűen megfestett helyszínekkel és a korabeli krónikák lapjain is felbukkanó fordulatokkal. Abba a meglehetősen vad korszakban visz minket vissza Sámuel atyánk – ahogy hívei nevezik a tekintélyes uralkodót – amikor a magyarság körében az „ősvallás” kultuszai, babonái, szokásai még eleven éltek és hatottak, s mi tagadás, még ragaszkodott is ezekhez a nép, bár az ország (és az állam!) elvileg már keresztény volt. Megjelennek a zsoldosok, a szolgálónépek és a szabadok, a ravasz és elszánt Gizella, a még fiatal Vata vezér, a megátalkodottságig meggyőződéses Gellért püspök is, és persze a korabeli elit egésze is. S nem utolsósorban Orseolo Péter, akit Karczag a művében nem is annyira úgy mutat be, mint saját jellembeli hibáinak áldozatát, hanem mint aki a körülmények nyomása alatt egyre-másra hozza a rossz döntéseket.
A történet külön izgalmas része a magyar urak viselkedése: mentse meg őket a külföldi befolyástól a ravasz Aba Sámuel, védje csak meg az országot a németektől – de segíteni azt nemigen akarózik ebben. Csinálja nélkülük. S végül, a tragikus ménfői csatában cserben is hagyják.
Nemcsak életszerű a történet, de életszagú is: a szereplők nem valamelyik fantasy-világ műanyag karakterei közül másztak át a lapokra, hanem amennyire ismerni véljük a kort, nagyjából ilyenek lehettek. Karczag nem rugaszkodik el, nem ír történelmietlen fordulatokat, nem mozgatja lehetetlenül a szereplőket, nem ad a szájukba anakronisztikus szavakat (talán egyetlen kivétel: akiket mi „bizáncinak” nevezünk, azokat a korszakban biztosan nem hívták „bizanténusnak”).
Karczag György 1941-ben született, s meglehetősen fiatalon, 1978-ban hunyt el. Legjelentősebb művei a magyar történelem korai időszakát bemutató regényei: Zúgó nyilak, A trónon harmadik, Idegen páncélban – amelyeket összefoglalóan az Árpád-triásznak nevezünk. Gondos és elkötelezett íróként önállóan is kutatásokat végzett a regények megírásához. Ráadásul igen korán, 14 évesen elkezdett írni, s hogy ígéretes pálya előtt állt, jelzi, hogy 1964-ben a Magyar Ifjúság hetilap pályázatának második díját nyerte el Lépés az ismeretlen felé c. elbeszélésével. Történelmi regényein kívül írt művészregényt, kalandregényt, s az 1970-es években sci-fi műveket alkotott. Kéziratainak többsége azonban sajnos az asztalfiókban maradt.
Nem lehetett igazi író: 1966-tól haláláig a Corvina Kiadóban volt ügyintéző, gondnok, majd raktárvezető. Kétszer is jelentkezett a Magyar Írók Szövetségébe, de mindkétszer elutasították. Úgy tűnik, nem a létező szocializmus diktatúrája volt a ludas, hanem az irigy pályatársak tették tönkre karrierjét.
Kései elégtétel lehet, hogy az értékmentést végző Attraktor Kiadó 2006-ban ismét kiadta a szóban forgó regényt.
A trónon a harmadik elvarázsolt, időgépbe ültet, és talán segít megérteni elődeink választásait, életét és az ország előtt akkor kirajzolódó választási lehetőségeket is.
(A sorozatban a korábbi könyvajánlóink: Jan Marten kalóz regényes históriája, A kőbaltás ember, A királyság kapuja, A csetnikvajda )