A német megszállók igyekeztek lehetőleg a látszatot így-úgy megőrizve lenyomni a megszállt országok torkán az idegen uralom tényét. Magyarországon is először az „evolutívnak” nevezett, valójában nagyon is „revolutív” megoldással kísérleteztek 1944. március 19-e után. Amikor azonban a magyar elit józan része, a Magyar Függetlenségi Mozgalom és a korabeli ellenzék sikeresen kezdte el megszervezni a kiugrást, ők is léptek. Utolsó kártyaként hívták elő a nyilasokat és juttatták őket hatalomra. A nyolcvan évvel ezelőtti világot szemelvények segítségével idézzük fel.
Nyilaskeresztes honvédtisztek 1944. október 16-án Budapesten. Háttérben egy őrséget adó német ejtőernyős (Bundesarchiv – Wikimedia)
– Ekkor tehát ön is elfogadta a nyilas hatalomátvétel tervét? – Ugyan, kérem. Ezt a tervet a mi oldalunkon senki sem támogatta teljes szívvel, az egyetlen Urban kivételével. Tudja, az elődöm, aki a Dunagőzhajózási Társaság igazgatójának álcázva volt Budapesten a Biztonsági Szolgálat főmegbízottja. Éveken át. Ő már 1941-től minden mondatát ezzel fejezte be: „Márpedig Szálasinak kell hatalomra kerülnie!” No, ez a Josef Urban volt, akinek 1944-ben nagyon megnőtt a befolyása a budapesti SS-vezetők köreiben, főleg Winkelmann tábornoknál, de még Veesenmayernél is. Ő igen, ő teljesen Szálasiék mellett volt. (Titkos birodalmi ügyek – Bokor Péter interjúja dr.Alfred Trenker-rel, a Gestapo budapesti főnökével, in: Élet és Irodalom, 1979. március 17., 23. évf. 11.sz., 7.o.
Részletek Szöllősi Jenő, nyilas miniszterelnök-helyettes naplójából:
- december 7-én 1/221 óra tájban Kecskés gépkocsivezető jelentette, hogy G—120 rendszámú gépkocsijával visszatérőben volt Bozsokról Kőszegre. Útközben 5—6 fegyveres civilruhás egyén megállította, a gépkocsiból kirángatták, kétoldalról revolvert szegeztek rá, elvették iratait, majd a gépkocsit birtokba vették és elhajtottak vele.
- december 12. 12 órakor Nagykovácsi Milenkól kért kihallgatást, amelyen mintegy 3 t vagyont kitevő különböző békebeli szövetet és vászonárut ajánlott fel a Miniszterelnökség tisztviselőkara számára arra a nem várt esetre, hogy annak át kell vonulnia Németországba. Az ott várható ruha- és fehérneműínség enyhítésére ajánlotta fel minden ellenszolgáltatás nélkül ezt az árumennyiséget. Azt kérte, hogy csatlakozhassak családjával a Miniszterelnökséghez. Telefonon felhívtam dr. Járay lövői orvost, hogy tisztázzam Antal István ny. igazságügyminiszter lakásügyében előző nap Bagossy testvértől hallott vádakat. Bagossy, a külügyminiszter kabinetfőnöke ugyanis azt állította, hogy Antal István hatodmagával egy ötszobából álló lakást foglalt le Lövőn dr. Járaynak a házában. Bagossy szerint dr. Radó Endre csendőrszázados áldott állapotban lévő feleségének számára lakást kért Járaytól, aki egyébként Radónénak nagybátyja. Dr. Radótól szerzett információ alapján Bagossy azt állította, hogy Antal István nemvolthajlandó a számára lefoglalt öt szobából egyet sem átengedni, úgy hogy a fiatal aszszony végül is egy cselédszobában volt kénytelen meghúzódni. Más oldalról viszont Rácz Jenő, felsőház elnöke, azt az információt adta, hogy Antal István mindössze két szobában lakott hatodmagával olyan szerény viszonyok között, hogy saját maga és egyik gyermeke a földön, matracon feküdtek. Ennek az ellentmondásnak tisztázására fordultam dr. Járayhoz, aki kereken kijelentette, minekutána vele a Bagossytól nyert információt közöltem, hogy a Bagossy féle beállítás teljesen hamis, a házban nincs is öt szoba, dr. Radóné két szobát kapott tőle, ma is ott lakik a legteljesebb megelégedettségben és pompásan hízik, mint mondotta, dr. Járay szerint teljesen érthetetlen előtte, hogy miképen állíthatta dr. RadóAntal Istvánról a valóságnak teljesen ellentmondó híranyagot. A tényálláshoz hozzátartozik még, hogy Antal István letartóztatása után Rácz Jenő a csendőrséget megkérdezte, kitől származik azAntal István letartóztatását elrendelő utasítás. A szombathelyi csendőrnyomozó osztály erre azt válaszolta, hogy a letartóztatást Kovarcz Emil- aláírással a totális minisztériumból rendelték el. Ezt a kérdést tisztázandódecember 10.-én, Budapesten tételemkor felhívtam Kovarcz Emilt és ekkor már másodízben megkérdeztem a szombathelyi csendőrnyomozóktól vett információ alapján, hogy adott-e ki utasítást Antal István letartóztatására, mire ő újból kijelentette, hogy az utasítás nem tőle származik.
- december 30. A nap többi része referátumokkal telt el, majd 16 órakor Veesenmayer német birodalmi meghatalmazott miniszternél voltam Héderváron. A remek hédervári parkban megtett séta után Jurcsek Béla 11 jelenlétében, aki aznap Veesenmayer vendége volt, hosszú megbeszélést folytattunk az általános bel- és külpolitikai helyzetről, amelynek során Veesenmayer valósággal meglepett nagyfokú tájékozottságával. Emlékeztetett arra, hogy a német katonák a Balaton—Székesfehérváron át húzódó úgynevezett krízisvonalat, mint olyant tüntette fel, amelyet mindenáron tartani és megvédeni tudnak és mégis ez a vonal alig háromnapos harc után immáron a múlté és Budapest be van kerítve. Jóllehet a Nemzetvezető látogatásakor maga Hitler kijelentette, hogy Budapestet feltétlenül fogják tartani.
- január 15. Voigt Ege több hivatalos és nem kívánatos észleletéről tett említést a kormány tagjainak pénzkezelésével kapcsolatban, amelyet ő számszéki szempontból kifogásolt. Közben olyan súlyos megállapításokat tett elsősorban a honvédelemügyi miniszter elszámolásáról, mégpedig esztendőkre visszamenőleg, hogy kénytelen voltam őt arra felkérni, hogy az ilyen észrevételeket ne tartsa meg magában, hanem emlékirat formájában legalább juttassa el hozzám, hogy a minisztertanácson ezeket az ügyeket szóvátehessem.
- december 21. Több sürgős referálni valóm lett volna és ezért elhatároztam, lépéseket teszek abban az irányban, hogy a Nemzetvezető kihallgatás iránti kérelmemnek, amellyel ugyanis csak a legsürgősebb ügyekben állok elő, 24 órán belül tegyen eleget. Nem tartanám helyesnek, ha olyan gyakorlat fejlődhetnék ki, hogy a nemzetvezetőség még a miniszterelnökhelyettest sem fogadja, hacsak nem a legsúlyosabb akadályoztatás esete forog fenn. Itt említem meg, mert ide tartozik, hogy Kemény Gábor külügyminiszter a legutóbbi minisztertanács alkalmával panaszolta, hogy három ízben jelentkezett sürgős kihallgatásra, egy ízben több, mint két óra hosszát várakozva eredmény nélkül. Visszaérkezés Kőszegre 16 óra tájban, ahol nemsokára Kassai miniszter keresett fel és feltárta előttem Gál Csabával 10Alföldi Géza pártmegbízott ügyében felmerült vitájának részleteit. Megítélésem szerint Gál Csaba ismét megszokott tapintatlanságával és kíméletlenségével járt el az ügyben oly módon, hogy az a Pártnak semmiképen sem fog előnyére válni. Már eddig is sok előnytelen intézkedést tett a párt vonalán, ha így folytatja, sok bonyodalmat fog okozni az ország életében.
(Közli: Nagy Kázmér: Egy nyilasvezér feljegyzései, in: Kritika, 1984/8.sz., 16-19.o.)
Vajna Gábor nyilas belügyminiszter beszéde 1944. november 14-i beszéde Mohay Gyula, Budapest nyilas polgármesterének beiktatásán.
Mindenekelőtt bejelentem, hogy Mohay Gyula testvérünk 1944. október 16-a óta a Nemzetvezető megbízásából végezte minden intézkedését, és ezért őt a nemzetvezetői törvény alapján Budapest székesfőváros főpolgármesterének tekintjük.
Az államfő lépése felett a történelem fog egykoron ítélkezni. Most megmutatom azt az embert, aki a helyes útra vezette nemzetünket. 1944. október 15-én délután Szálasi Ferenc nemzetvezető testvérem térítette el az úttól nemzetünket, amely számunkra a totális összeomlást és megsemmisülést jelentette. A Hungarista Mozgalom föld alatt megszervezett csoportjai a szövetségeseinkkel együtt nemzetünk és fajtánk megmentésére törekedtek, örök hála illesse tehát őket, akik nemzetünk megmentésének áldozatot követelő munkáját magukra vették. Nélkülük csak a becstelen árulók és a legyőzött ellenség sorsa várt volna reánk.
A kormány most azoktól a tisztviselőktől és katonáktól, akik azelőtt a kormányzóra esküdtek fel, új eskü letételét követelte Szálasi Ferenc nemzetvezetője. Meg akarom tehát most mutatni, hogy ki az a sokat emlegetett, elgáncsolt, kigúnyolt Szálasi Ferenc és mi az a hazaárulónak és zöld bolsevistáknak nevezett Hungarista Mozgalom.
Az eszményi állam megteremtését célzó munkájában azonban sokszor jutott a börtön, a fegyintézet, az internálótábor rácsos kapuja elé. A Hungarista Mozgalom vezetőjét azonban bátor kiállás, a közösség érdekeinek minddenekfölött való szolgálata jellemezte. Sokszenvedés előzte meg Szálasi mozgalmának diadalrajutását. Sokan hangoztatták akkor Hitlernek egy régebbi kijelentését, hogy a nemzetiszocializmus nem exportáru. Nem valóban nem «, hanem a leköpdösött, megostorozott, keresztrefeszített, mezítlábas Krisztusnak igazi hitvallása nemzeti színekkel átitatva és átfestve.
Meg vagyok győződve arról, hogy mindenki megérti már, milyen nagy áldozatot vállalt magára Szálasi Ferenc, amikor célul tűzte maga elé a Hungarista Magyarország felépítését. Jól tudom, hogy sokaknak, akik álkeresztény szellemben nevelkedtek, nehéz ezeket az eszméket átvenni, de éppen azok, akik eddig a Hungarista Mozgalmat félreismerték, most áttanulmányozva annak célját, a leghűbb követői lesznek. Ezek az emberek pedig igazi segítői, támaszai lehetnek az új világrendnek.
A nemzetvezető most ezt az új világrendet akarja megismertetni és tanait elfogadtatni. Akaratát követnünk kell, hiszen jól tudjuk, hogy nem volt még magyar kormány, amely nagyobb felelősséggel és súlyosabb időkben vette volna át az uralmat, mint Szálasi Ferenc kormánya október 16-án. (Közli a Zalai Összetartás 1944. november 15-én, címlapon.)
„Budapest lakosságának helyes magatartásán múlik,hogy fővárosunknak ellenséges szorongattatása hamarosan megszűnjék” – Budapest hadtest parancsnoka és vezénylőtábornoka felhívásban fordult Budapest lakosságához. Figyelmeztette őket, hogy komoly a helyzet és óva intett mindenkit a rémhír terjesztéstől. Megnyugtatta a lakosságot, hogy a szorongattatásnak hamarosan vége lesz, de Budapest felszabadításához mindenki helyes magatartásának hozzá kell járulni. A nyugalmát mindenki őrizze meg és tartsa meg a rendfenntartásra előírt szabályokat. Tizenhét óra után polgári személynek az utcán tartózkodni nem szabad. Tilos a nap bármely órájában is minden gyülekezés. Akinél fegyvert, lőszert, vagy robbanóanyagot találnak, azt a helyszínen felkoncolják. Azok az egyének, akik a nemzetőr szolgálatot saját polgári ruhájukban teljesítik, a karszalagot jól látható helyen viseljék a karjukon és igazolványaikat állandóan hordják maguknál. Ezeknek a személyeknek a polgári lakosság éppen olyan engedelmességgel tartozik, mintha egyenruhát viselnének. Akit álhírek vagy csüggedésre alkalmas hírek terjesztésén rajta érnek, azt a helyszínen lelövik. Aki ellen pedig ilyen hírekért feljelentés érkezik, azt a rögtönítélő bíróság elé állítják. Szeszt se árusítani, sem venni nem szabad. (Zalai Összetartás, 1944. december 27., címlap)
„Hogy mit végeznek ezek a derék testvérek, ez borzasztó. Az, hogy rabolnak, bomlasztanak még csak hagyján, de hogy embereket agyonlőnek csupán azért, mert a háborút „már” unja és hazajött eltávozásra, ez felháborító, mert nem az a hazaáruló, aki önkényesen hazajön azért, hogy évek óta nem látott családját viszontláthassa, hanem hazaáruló az a magyar tiszt, aki csapatostul adja át magát az ellenségnek. Ilyen tisztet még egyet sem láttam agyonlőve, de szerencsétlen parasztkatonát annál többet. […] Az üzletek kiárusítását a párt ellenőrzi. Rengeteg visszaélést követnek el. Csak a párt engedélyezésével lehet vásárolni. Feleségem panaszkodik, hogy az élelmiszerüzlet elől egy pártszolgálatos elzavarta azzal, hogy a maga ura nem nyilas. Felmegyek a pártba és jelentést teszek és megmondom a szemükbe Molnáréknak, hogy gyalázatosul [!] járnak el. Válasz! Ők ezt jól tudják. Ha én most tüzes mennykő lehetnék, magyar becsületemre mondom, sok helyre odacsapnék. Fent voltam a pártban és bejelentettem Molnár járásvezetőnek, hogy attól függetlenül, hogy milyen következmények származhatnak reám, én önkényesen a bunkó, illetve mennykő szerepét vállalom. Kibírhatatlanok az állapotok és én érzek magamban annyi erőt, hogy ezt itt helyben megváltoztassam.” (Bakonyi Péter: Csány József „nyilas számonkérő” naplója, in: Archivnet, 21. évfolyam (2021) 6. szám)