Senki nem gondolta 1913 szilveszteri kavalkádban, hogy egy év múlva a Borsszem Jankó ehhez hasonló kérdésekkel fogja megtölteni a hasábjait: „Mink angolok mindaddig harcolunk, amíg egyetlen — francia katona él. (Kitchener)” Az utolsó békebeli szilveszterkor még egészen más dolgok foglalkoztatták az ünnepi közönséget.
Békebeli szilveszteri üdvözlőlap (Nemzeti Könyvtár blog)
A Dunántúl január 3-i riportja például egészen jelentős társas eseményről tudósított: „Nagyon hosszan kellene írnunk, ha a pécsi keresztény szociálisták szilveszter-estélyét akarnánk méltatni. Mikor az előrejelzett hosszú műsort olvastuk, szinte hihetetlennek tartottuk, hogy annak minden száma előadásra kerüljön. Azonban kellemes csalódás ért bennünket, mert nemcsak az előre jelzett programm került előadásra, hanem se szeri, se száma nem volt a szebbnél-szebb számoknak. Dicséret illeti a műkedvelő gárdának minden egyes tagját, akiket külön-külön kellene itt megemlítenünk ezért az újabb eredményes nagy munkájukért, mellyel a közönségnek egy igazi élvezetes estélyt szereztek. Már a korai órákban zsúfolásig telt meg a nagyterem közönséggel, úgy, hogy akik 9 órakor jöttek, már, csak nagy nehezen tudtak maguknak helyet szorítani. Éjfélkor Komócsy István a műkedvelőket, Szabó József párttitkár, a vendégeket és tagokat, Tolnay Bertalan Komócsy elnököt üdvözölték frappáns beszéddel. Utána a zenekar — amelynek tagjai előtt külön meg kell hajtani az elismerészászlaját — játszotta el a himnuszt, amit a közönség állva énekelt. A kiapadhatatlan műsor, melynek minden egyes száma derűs hangulatra keltette a nézőket, még éjfél után három óráig tartotta együtt kedélyes hangulatban a szép közönséget”
Ugyanezen a napon a Kecskeméti Napló viszont egy abszurd módon szerencsétlen esetről tudósított: „Ha igaz lenne az a babona, hogy az újév napján történteket folytonosan megismétlik az új esztendő napjai, akkor hisszük, hogy Füvessy Imre h. főkapitány az első, akinek oda lett az illúziója az 1914. évtől. A h. főkapitányt, aki január elsejével vette át újból a bűnügyi osztály vezetését, melyet valamikor oly remek tudással látott el az átvétel első órájában rögtön meglepte a pajkos újesztendő olyan beköszöntővel, a mely biztatásnak senki a világon nem örülne meg, sem úgy, mint hivatalnok, sem úgy mint emberbarát. Füvessy Imre a szilveszter éjszakáját a 48-as kör teaestélyén töltötte. Amig a nagyteremben a kipirult arcú leányok a tánc örömeitől kihevülve, mámoros jókedvvel lendültek át az új esztendőbe, addig az idősebb urak a fehér asztalnál kvaterkáztak s arról beszélgettek, hogy milyen nyomorúságos, fáradságos és bajthozó volt az 1913. esztendő s milyen reményteljesen köszönt majd be hozzánk az 1914. Ebben a pillanatban egy rémült arcú ember fut a terembe, a főkapitányhoz lép s kéri, hogy azonnal jöjjön, mert betörtek a lakásába. Füvessy Imre egy rendőr kíséretében tüstént a helyszínre sietett s meggyőződött arról, hogy az újévi meglepetés valóság. — Kohn Fülöp Trombita utcai cipészmester a Szilveszter éjjelét az Otthonban töltötte, hogy ha busan múlt is el az óév, hát mulatással kezdődjék az új. Mialatt azonban a női zenekar siró muzsikája akarta velük elfelejteni a sok bajt, addig ismeretlen tettesek feltörték az üzletét s körülbelül 700 korona értékű cipőt és bőrt elloptak. Úgy látszik, valaki megzavarhatta munkájukban, mert még sokkal több értékes darabot elvihettek volna. Mikor éjfél felé hazatértek a szilveszterezők, már hűlt helye volt a tolvajoknak.”
Szintén harmadikán a Budapesti Hírlap különös történetet írt meg. „Kolozsvárról jelenti tudósítónk, hogy ott Szilveszter este a csikorgó hidegben egy lerongyolt, kiéhezett, vézna fiút fogott el a rendőrség. Az utcán ténfergelt, a ruhája cafatokban lógott le róla s amikor elővették a kapitányságon, olyan kalandos históriát mesélt el, hogy elállt tőle a szeme-szája, a ki hallotta. A kis vándornak Zimmer Károly a neve. most tizenöt éves s idestova kerek egész esztendeje, hogy megszökött az édesapjától, a kinek Becsben, a Rudolf-utcában van a posztóüzlete. Anyja korán elhalt és a mikor a nagynénje személyében mostohaanyát kapott, rosszra fordult a sora. Uj anyja rábeszélésére apja kivette az iskolából is és inasnak adta. Zimmer Károlynak nagy volt e miatt elkéseredése s a hogy kitört a balkáni háború, elhatározta. hogy a bolgár csapatok közé fölcsap önkéntesnek. Lopott tehát húsz koronát a boltban, azon Budapestre utazott s innen, több napi csavargás után krajcár nélkül, gyalogosan nekivágott az országutnak. Nagy nélkülözések után. hol szekerem gyalog, hol a vonat tetejére kuporodva eljutott Bukarestig. Itt a rendőrség elcsípte s hosszas vallatás után. mivel semminemű igazolványa sem volt. kényszermunkára ítélték. Közben elmúlt a háború, a csapatok hazavonultak és Zimmer Károly még mindig rabruhában volt. Hosszas fejtörés után december hetedikén sikerült megszöknie s napokig ődöngött a pályaudvar környékén, mig egy teherkocsiba tudott rejtőzni, a mely Predeálig vitte. Innen, a szász falukon át Brassóig jutott, a hol napszámból éldegélt s innen megint csak gyalog ment Kolozsvárig. A rendőrség táviratban értesítette Zimmer Károly édesapját fia megkerüléséről, a ki a bécsi rendőrhatóság utján táviratban küldött útiköltséget.”
Úgy tűnik, a szilveszter csak lassan csengett le. A Népszava január 9-én ugyanis örömmel számolt be arról, hogy „megkerült az eltűnt hivatalnok”: „Megírtuk, hogy Pákay István huszonkétéves hivatalnok Szilveszter-éjszaka óta nem jelentkezett szüleinek Práter-utca 10. szám alatt levő lakásán. Pákay szerdán reggel visszatért szüleihez és elmondotta, hogy Szilveszterkor ellopták óráját és aranyláncát és minthogy ezt szégyellte, nem akart szüleihez hazamenni, akikkel különben is összeszólalkozott. Pákay Szilveszter éjszakáját állítólag a Sportvilág-kávéház-ban töltötte egy huszár hadnagy és egy másik barátja társaságában. Két barátja egyedül hagyta a kávéházban, mire másnap Keszthelyre utazott egy rokonához.”
Your share button code
