Hogyan emlékezzünk? Fotóbeszámoló a lengyel Nemzeti Emlékezet Kongresszusáról

Hogyan építhet egy ország saját márkát a történelméből?

Hogyan építhet egy ország saját márkát a történelméből?

Óriások vállán állunk, avagy hogyan írtak a elődeink? Régi magyar történetíróinkról szóló sorozatunk 17. része.

"A hetvenes évek végén, egyetemi tanulmányaimat befejezve, ösztöndíjat kaptam Bécsben. Ottani diáktársaim meghívtak egy feminista összejövetelre. A gyűlés témája az volt, hogy miért nem mernek a lányok megszólalni a szemináriumokon. Miért - kérdeztem őszinte érdeklődéssel. A fiúk miatt - jött a magyarázat. Nem értem - mondtam. Nekünk Magyarországon nincsenek ilyen gondjaink. Elképedtek és többet nem hívtak."

"Középiskolás fokon" tanítani nem könnyű. Tankönyvet írni meg éppen nagyon is nehéz. Ráadásul történelemből, különösen is, ami a XX. századunkat illeti. Nehéz - de nem lehetetlen. Borhegyi Péter és Nánay Mihály új tankönyvét elemezzük! Harmadik, befejező rész.

"Középiskolás fokon" tanítani nem könnyű. Tankönyvet írni meg éppen nagyon is nehéz. Ráadásul történelemből, különösen is, ami a XX. századunkat illeti. Nehéz - de nem lehetetlen. Borhegyi Péter és Nánay Mihály új tankönyvét elemezzük! Második rész.

Az általános- és középiskolai történelemoktatás jóhénány éve áll az érdeklődés középpontjában. Különösen is a tankönyv kérdése jelentett problémát: miből és hogyan tanítsanak a tanárok, hogyan és mit tanuljanak a diákok?

Az újabb kétharmados győzelem történelmi gyökerei.

Egy ősbölény elfelejtett történészeink közül. Folytatjuk történetírói arcképcsarnokunkat.

„Tiszteltük Jancsót s tudtuk, hogy vastag könyveket szokott írni – de azokat nem olvastuk el, reá nem hallgattunk.” Pedig el se kellett volna olvasni, elég lett volna csak belelapozni. Egy magányos hang, aki Erdély elvesztésére figyelmeztetett jóval Trianon előtt.

Miben hasonlítanak az Egri csillagok hősei és a CIA tisztjei? Akad közöttük, aki szereti a stratégiai játékokat. "Egyórai sakkban, öcsém, átéli az ember egy igazi csatának minden forgását, minden tüzét." Gárdonyi Géza regényében elhangzó kijelentés manapság is érvényes, úgy tűnik.