"Szarajevóból nincs kiút. Vannak utak, de azok keskenyek, sárosak, görbék, kopárak és kiállók, mint a csontozat, vagy víz alatt állnak és veszélyesek, mint a mocsarak. Az ember kátyúba kerülhet, és senki nem akad, aki segítene rajta ebben a pusztaságban, ahol egynapi járásnyira teremtett lelket sem találni, és ahol az emberek rettegik és nagy ívben elkerülik az utakat. Nincs virágos út, amely Törökországból kifelé vezet."
Itt a nyár, és ilyenkor olvasnivaló mindig jó, ha van az embernél. Történelmi regényekkel foglalkozó sorozatunk második részében egy kortárs magyar művet mutatunk be, amely Nándorfehér elestét tárgyalja.
Álhírek, lázongás, világmegváltó ígéretek - egy bő évszázaddal ezelőtti példa a (sikertelen) bomlasztásra.
A XXI. század közepére esetleg egy új Török Birodalmat láthatunk majd?
Egy háborús vesztes miniszterelnök gondolatai a történelemről az ősi ellenség képviselőinek.
A Gellért-hegy ormán egyszer már volt kereszt. Miért ne kerülhetne vissza?
Nándorfehérvár 1456-os ostroma jól ismert, de vajon milyen története volt annak a városnak, ahol a nagy diadal megtörtént? Hogy került a magyar királyok birtokába a vár?
Könyvajánlónk Szlávik Gábor: Sas és félhold. Német katonai tanácsadók és harcoló német egységek az Oszmán Birodalom frontjain (1914-1918) (Miskolci Egyetemi Kiadó, 2022) című munkájáról
A Rudas-fürdőben, a törökfürdő központi medencéjénél, az ivókút fölött egy furcsa emléktábla olvasható: „Rudasfürdő kupolacsarnokát Szokolli Musztafa budai pasa 1566-1578 emelte ősi fürdőnk fölé.” Kicsit ízlelgessük: „ősi fürdőnk fölé…” Nem sokan tudják ezt.
A Huszárvágás blog megállapodott a "Napról-napra Trianon" című kronológia szerzőivel, hogy a kronológiára alapozva egy-egy kiemelt eseményt közlünk a blogon. Ezúttal a balkáni front 1918-as összeomlását idézzük fel, egy "mi lett volna, ha..." kérdéssel a végén.
