Amióta kitört az ukrajnai háború, időről időre történelmi párhuzamok mentén vetettem fel kérdéseket és próbáltam megvizsgálni egy-egy helyzet, esemény logikáját. A történelmi párhuzamok ugyan szinte mindig sántítanak egy kicsit – hiszen kétszer ugyanaz soha nem történik meg – de a lehetőségeket, a döntési szabadságot, a szereplők viselkedését mégiscsak jó lehet ezekkel modellezni.
A tegnapi ukrán támadás a mélyen bent Oroszország belsejében fekvő támaszpontok ellen vajon hasonlítható-e az 1941. december 7-i japán támadáshoz a Hawain fekvő amerikai bázis ellen?
A választ még nem tudjuk, de lássuk a hasonlóságokat és a különbségeket.
Amerikai hajók lebombázva 1941. december 7-én Pearl Harborban
A különbségek nyilvánvalóak. Az USA és Japán 1941. december 7. előtt nem viseltek hadat egymás ellen – ma viszont Oroszország és Ukrajna negyedik éve háborúban állnak. A Pearl Harbor elleni támadás elsősorban hajók ellen irányult, a mostani egyáltalán nem. A japánok egy, az USA központi területeitől igen távol levő, szinte előretolt bázisra csaptak le – most Oroszország belsejében levő támaszpontokra mértek csapást.
Látszólag tehát a két eset nagyban különbözik egymástól. Kissé kényszerű hasonlóság, hogy mindkét esetben a gyengébb fél volt a támadó. Esetleg lehetne – megint némileg erőltetetten – felhozni a hasonlóságra, hogy mind a két ízben légicsapásról volt szó. Igaz, egykor repülőgépek százai, repülőgép-hordozókra felszállva, most pedig az Oroszországba csempészett drónok. Ha megvizsgáljuk és pontosítunk egy előző megállapítást – miszerint az USA 1941 előtt nem volt háborúban – akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez csak részben igaz, hiszen az USA 1940-ben az Atlanti-óceánon már effektíve háborút viselt a német és olasz tengeralattjárók ellen.
Amiben azonban a két eset feltétlenül hasonlít, az az, hogy mind a kettő szimbolikus értékű. Egy olyan súlyú nyílt támadásra, mint Pearl Harbor, az USA egyet tehetett: hogy háborúba lépett Japán ellen. (Amit a német és olasz hadüzenet követett, így minden fronton csatasorba állhattak az amerikaiak.) Pearl Harbor után mozgósítani lehetett az amerikai nemzetet, az eset felrázta a közvéleményt, a jogtalan megtámadottság érzése pedig felkeltette a megtorlás, a bosszú iránti igényt. Az Egyesült Államok belevetette magát a totális háborúba.
Az ukrajnai háború alapvető tétje Oroszország nagyhatalmi állása, és ebből kifolyólag az állam egysége is; a háborús vereség után szétesne az egész ország. Az oroszok egyszerűen nem engedhetik meg maguknak azt a képet, hogy velük bármit meg lehet csinálni. Akivel bármit meg lehet csinálni, az nem nagyhatalom. A rendkívül ügyesen előkészített és hatékonyan végrehajtott ukrán csapásra valahogyan felelni kell. De vajon alkalmas lesz arra, hogy felkeltse a nagyobb léptékű visszatorlás iránti vágyat az orosz társadalomban? Vajon képes lesz-e arra az orosz vezetés, hogy az eddig félkézzel vívott háború („különleges hadművelet”) helyett egy totális háborúra álljon át?
Ezt támaszthatná alá még egy esetleges hasonlóság. A Pearl Harbor elleni támadás óta keringenek arról feltételezések, hogy az amerikai vezetés tudhatott a támadásról már előzőleg is, csak hagyta, hogy megtörténjen, mivel kisebb horderejű esemény nem késztethette volna az amerikai társadalmat, hogy a hadba lépést elfogadja. Az elmélet mellett szól számos közvetett bizonyíték, ugyanakkor az ilyesmit nagyon nehéz teljességgel bebizonyítani. Annyi bizonyos, hogy az amerikaiak tudták, hogy valami lesz, mivel lehetetlen helyzetbe szorították Japánt. Pontosabban szólva, Japán nagyhatalmi ambíciónak feladására irányuló szankciós és más diplomáciai lépéseket tettek az amerikaiak a megelőző időben. Nos, mi van, hogy esetleg Putyin is tudott a készülő akcióról, és pont kapóra jött neki? Erre utalhatna, hogy nem esett emberéletben kár – ez persze lehet, hogy adott volt, hiszen a betonon parkoló repülőgépekben ritkán tartózkodik csak úgy bárki is.
Vagy pedig duplacsavarral, az esetleg túlméretezett orosz válaszcsapás a cél, ami a poszt-nyugati világban úgymond jogos felháborodást válthat ki – de akkor ki fog hadba lépni? Se pénz, se posztó – nincs lőszer, nincs fegyver, nincs elegendő harceszköz, nincs hadiipar. Most néhány jel arra utal, hogy az ukrán titkosszolgálat a brit kollegáik segítségével hajthatta végre a támadást. Ez pedig az oroszokat esetleg arra indíthatja, hogy ne is Ukrajna területe ellen, hanem valamilyen brit célpont ellen hajtsanak végre megtorló akciót – s ez már a NATO elleni támadásnak minősülne.
„Pearl Harbor”, mint fogalom tehát azt jelenti, hogy egy hatalom váratlan csapást mér egy másik hatalom egyik bázisára, mire ez utóbbi hatalom végre mozgósítani tudja társadalmát a háborúra.
Hogy ebben az esetben megállja-e a helyét a történelmi példa, hamarosan meglátjuk…