A káosz káosza

Az elmúlt szűk két hét meglepő fordulatokat hozott a magyar belpolitikában. Tulajdonképpen egyéni és országos csúcsok születtek. Ugyanakkor nem teljesen érthető a résztvevők motivációja, célja, sőt, néha még a mondanivaló sem.

Az elmúlt szűk két hét meglepő fordulatokat hozott a magyar belpolitikában. Tulajdonképpen egyéni és országos csúcsok születtek. Ugyanakkor nem teljesen érthető a résztvevők motivációja, célja, sőt, néha még a mondanivaló sem.

Néhány nappal ezelőtt a virginiai Charlottesville városában összecsapásokra került sor egy felvonulás résztvevői, illetve a felvonulás ellen demonstrálók között. A felvonulók Robert E. Lee konföderációs tábornok szobrának eltávolítása ellen tiltakoztak. A felvonulókat a Wikipedia „white nationalist”-ként határozza meg, ami egyelőre az angolszász világon kívül lefordíthatatlan. A tiltakozó felvonulás ellenlábasai közé hajtott egy autó: egy ember meghalt, 19 megsebesült.

Az „igazságosság” és az „egyenlőség” jelszava alatt tervezett „társadalmi reformokkal” szemben jobb, ha a legsötétebb gyanúval élünk.

A manchesteri merényletek után az egyik első hír volt, hogy az Egyesült Királyságban a legmagasabb fokú terrorkészültséget léptették életbe. Tényleg?

A 444.hu és azt követően a Mandiner.hu is felkapta a hírt arról, hogy január 20-án Esztergomban egy orosz katonai emlékművet avattak. Bombasztikus címek: „Vadonatúj, Vörös Hadsereg előtt tisztelgő emlékművel köszönti Magyarország az ide látogató Putyin orosz elnököt”, illetve „Új emlékművet avattak szovjet és orosz katonáknak”.

A Szovjetunió mozdíthatatlannak tűnt a múlt század nyolcvanas éveiben. Stagnáló, lassan lerohadó világ, de hatalmas és erős. Pazarló és gazdaságtalan, erősen környezetszennyező, de masszív és tartós – az egész Szovjetunió olyan volt, mint amilyenek a szovjet ipar kevésbé rossz produktumai. Senki nem hitte volna, hogy alig egy év alatt fog megszűnni. Hogy úgy tűnik el a nagyhatalmak közül, mint azt szinte észre sem veszik.

Van egy régi ismerősöm. Hosszú ideje van internetes vállalkozása. Netes guru ugyan nem lett, de azért jól megy neki és elismert név a szakmájában.

Azért szavazok nemmel, mert európai vagyok, és azt akarom, hogy Európa is európai maradjon.

"Én képviselem az egyetlen olyan választókerületet Amerikában, ahol nem akarnak semmit. A fegyvereiket akarják megtartani és alacsony adókat akarnak. Ennyi." (Charlie Wilson háborúja)

Írország nagyon hosszú ideig jobbára csak földrajzi-kulturális fogalomként létezett. Nagyjából másfél ezer évig hiányzott az önálló politikai egység a zöld szigeten.

Az európai ember válságának egyik tünete önmaga állandó megkérdőjelezése. A történelmi időből kilépni ugyan nem lehet, de mégis, sokan igyekeznek kulturális gyökereinket kritizálni. Ha mindezt tudományos jelleggel próbálják megtenni, a közmegegyezéssel elfogadott ügyek felforgatására, akkor nagyon erős bizonyítási igénynek kell eleget tenni, ha valaki ezt komolyan gondolja. Persze sok esetben egyszerűen csak napi, máról holnapra múló politikai aprópénz-uzsoráról, vagy valamiféle személyes rövidzárlatról lehet szó.

Az újkori népvándorlás eseménysorozata a felszínre hozott néhány a kor liberális főáramához méltó jelenséget a keresztény egyházak berkeiből.