Kategória Világtörténelem

Lehet-e „fehér” a történelem?

Néhány nappal ezelőtt a virginiai Charlottesville városában összecsapásokra került sor egy felvonulás résztvevői, illetve a felvonulás ellen demonstrálók között. A felvonulók Robert E. Lee konföderációs tábornok szobrának eltávolítása ellen tiltakoztak. A felvonulókat a Wikipedia „white nationalist”-ként határozza meg, ami egyelőre az angolszász világon kívül lefordíthatatlan. A tiltakozó felvonulás ellenlábasai közé hajtott egy autó: egy ember meghalt, 19 megsebesült.

A Béke Angyalai?

A 444.hu és azt követően a Mandiner.hu is felkapta a hírt arról, hogy január 20-án Esztergomban egy orosz katonai emlékművet avattak. Bombasztikus címek: „Vadonatúj, Vörös Hadsereg előtt tisztelgő emlékművel köszönti Magyarország az ide látogató Putyin orosz elnököt”, illetve „Új emlékművet avattak szovjet és orosz katonáknak”.

Karácsonyi ajándék 25 évvel ezelőtt

A Szovjetunió mozdíthatatlannak tűnt a múlt század nyolcvanas éveiben. Stagnáló, lassan lerohadó világ, de hatalmas és erős. Pazarló és gazdaságtalan, erősen környezetszennyező, de masszív és tartós – az egész Szovjetunió olyan volt, mint amilyenek a szovjet ipar kevésbé rossz produktumai. Senki nem hitte volna, hogy alig egy év alatt fog megszűnni. Hogy úgy tűnik el a nagyhatalmak közül, mint azt szinte észre sem veszik.

Időtlen hülyeség

Az európai ember válságának egyik tünete önmaga állandó megkérdőjelezése. A történelmi időből kilépni ugyan nem lehet, de mégis, sokan igyekeznek kulturális gyökereinket kritizálni. Ha mindezt tudományos jelleggel próbálják megtenni, a közmegegyezéssel elfogadott ügyek felforgatására, akkor nagyon erős bizonyítási igénynek kell eleget tenni, ha valaki ezt komolyan gondolja. Persze sok esetben egyszerűen csak napi, máról holnapra múló politikai aprópénz-uzsoráról, vagy valamiféle személyes rövidzárlatról lehet szó.