A déli harangszó

Amikor az ember nyáridőben az országban jár, a déli harangszó valamilyen módon mindig az otthonosság, a teljesség érzését közvetíti.

Amikor az ember nyáridőben az országban jár, a déli harangszó valamilyen módon mindig az otthonosság, a teljesség érzését közvetíti.

Magyarországot általában demokráciadeficittel és hasonlókkal szeretik modernizációs kezelésre küldeni, de majdnem ugyanilyen gyakran gazdasági értelemben is fel szeretnék szántani a magyar ugart.

Még a második világháború idején történt, hogy a magyar illegális kommunista mozgalom tagjai egyik konspirált találkozójukon azzal vádolták Ságvári Endrét, hogy „felkötötte a nemzetiszínű gatyamadzagot”. Ezzel a megváltozott taktikára utaltak, amely szerint a helyi, nemzeti sajátosságokat is fel kell használni a kommunisták vezette népfront kiépítésekor. Ságvári persze sietett megnyugtatni elvtársait: erről szó sincs, nincs rajta ilyesfajta ruházati alkatrész.

1957 januárjától kezdve Magyarország a reménytelenség országává vált. A sortüzek ugyan abbamaradtak, és a hónap végére elült az emigrációs hullám, de a kivégzések megkezdődtek.

Június 4-e van. Trianon évfordulója, a Nemzeti Összetartozás Napja. Általában kicsit kellemetlen téma ez, régi, lassan száz éves nagy vereségünk, a magyar brand töréspontja.

Fél évszázaddal ezelőtt kezdődött a káosz Kínában.

Írország nagyon hosszú ideig jobbára csak földrajzi-kulturális fogalomként létezett. Nagyjából másfél ezer évig hiányzott az önálló politikai egység a zöld szigeten.

„A pártnak semmi esetre sem szabad minden kérdésben előtérbe kerülnie. A pártnak irányítani kell, de nem formálisan.” (Biszku Béla, 1956. november 11.)

Az európai ember válságának egyik tünete önmaga állandó megkérdőjelezése. A történelmi időből kilépni ugyan nem lehet, de mégis, sokan igyekeznek kulturális gyökereinket kritizálni. Ha mindezt tudományos jelleggel próbálják megtenni, a közmegegyezéssel elfogadott ügyek felforgatására, akkor nagyon erős bizonyítási igénynek kell eleget tenni, ha valaki ezt komolyan gondolja. Persze sok esetben egyszerűen csak napi, máról holnapra múló politikai aprópénz-uzsoráról, vagy valamiféle személyes rövidzárlatról lehet szó.

Az újkori népvándorlás eseménysorozata a felszínre hozott néhány a kor liberális főáramához méltó jelenséget a keresztény egyházak berkeiből.

Az ezer éves magyar államiság második ötszáz évében a magyar politikusok és gondolkodók számára állandó problémát jelentett egy-egy kiemelt birodalmi központhoz való viszonyulás kérdése. Ez a birodalmi központ az évszázadok sűrűjében általában Bécs volt. Külön érdekesség, hogy a birodalmi központból kiszemelt célok és törekvések majdnem mind zsákutcának bizonyultak, míg a magyar érdekek valamiért szinte mindig egybeestek – volna – az összbirodalom hosszú távú, valódi érdekeivel.

A Szoborparkban egy időben árultak üres konzervdobozt, amelyre az volt ráírva: a kommunizmus utolsó lehelete. És valóban, úgy tűnik, hogy a klasszikus kommunizmus – Észak-Korea zárványától eltekintve – az egész világon lekerült a napirendről.