Végére érve gróf Széchenyi István írásai – meglehetősen hányatott sorsú – életműkiadását áttekintő sorozatunknak, vessünk röpke pillantást az utóéletére, illetve kockáztassunk meg néhány általánosabb jellegű gondolatot mindezek kapcsán!
Mint láttuk, az életműkiadás a II. világháború végével lezárult/félbeszakadt. Azóta csak egyes kötetek kommentálatlan – sokszor facsimile – kiadásai látnak napvilágot. Ezek sorából kiemelkedik a Napló 1978-as másfélezer oldalas kiadványa, amely anno a könyvhét egyik szenzációja volt, s ma már hihetetlen példányszámban fogyott el, olyannyira, hogy pár év múlva második kiadást kellett belőle nyomni. A szöveget Oltványi Ambrus válogatta, Jékely Zoltán és Győrffy Miklós fordította. A kötet kiállítása feltűnően szép és igényes, bőven kiállta az idő próbáját. Ezen felül komolyabb Széchenyi-publikáció nem látott napvilágot.
Meg kell emlékezni viszont Szentkirályi Elemér Kalauz Széchenyi István megismeréséhez című bibliográfiája (Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1987) – 180 oldalon keresztül sorolja a szerző különféle munkáit, illetve a róla szóló írásokat, sok hasznos kommentárral. Hátránya az iszonyatosan bonyolult szerkezet, hosszú idő, mire az olvasó rájön, miként is használja, s találja meg benne az általa keresett adatot, s addigra mélyen beleássa magát grófunk írásainak világába. Viszont megéri a fáradságot, mert ha egyszer sikerült ez a művelet, akkor számtalan érdekességet talál benne.
Említsük még meg végezetül a Kelet népe 1925-ös kiadását (kapcsolódó munkákkal együtt) Dr. Ferenczi Zoltán szerkesztésében és bevezetőjével – ez ugyancsak az „outsiderek” csapatát erősíti, tekintettel arra, hogy Ferenczi (1857–1927) irodalomtörténész volt és könyvtári szakember.
Még egy kezdeményezésről kell hírt adnunk, de ez már modern, poszt-gutenbergi korunkat jellemzi: ez a Széchenyi teljes levelezése program (https://szechenyilevelezes.abtk.hu/). Erről a web-lapjukról tájékozódhatunk. Itt is találkozunk az elődök – már korábban említett – kritikájával: „A levelek kiadása már a 19. század végén megkezdődött: Majláth Béla 3, Zichy Antal 1 kötetnyi levelet adott ki 1889–1891-ben. [Pontatlan: a Zichy-féle ’96-os!] A történettudomány intézményesülésének korai szakaszában megjelent kiadványok messze állnak a forrásközlés modern normáitól: egyrészt számos hibás olvasatot tartalmaznak, másrészt alig segítik jegyzetek a használót a szöveg értelmezésében. […] Az MTA Történettudományi Intézete az 1980-as évek második felében Ránki György igazgatósága idején belekezdett egy projektbe, amely a levelek kiadását célozta. A forráskiadás munkálatai azonban a két vezető kutató (Spira György és Bárány György) szakmai nézetkülönbségei, illetve egészségi állapota miatt a kilencvenes évek elején egyre inkább lelassultak, majd leálltak.” Ismertetik a szakmai elveket, amelyek sorából viszont sajnos a jelentős részben német levelezés magyarra fordítása kimaradt. Felmerül a kérdés: nem lenne-e érdemes fordítással együtt publikálni? Másrészt tematikus csoportosításban közli a leveleket (család, a katona, barátságok, etc.), jelen sorok szerzője kronologikus tartalomjegyzéket nem bírt felfedezni a web-lapon. Mivel az általunk megtalált legkésőbbi levél is 1934-es, a legalább 2017 óta folyó munka – mely a vezetők, Czinege Szilvia és Fónagy Zoltán egy 2022-es nyilatkozata szerint (https://tti.abtk.hu/rolunk/media/fonagy-zoltan-es-czinege-szilvia-a-kulturpontban) még a legelején tart – még bármivé alakulhat.
S mindezek után felmerülnek kérdések: először is: szükségünk van-e még Széchenyi műveire, munkáinak olvasására, vagy eltemethetjük őket mondjuk Zrínyi hadtudományi munkái és Virág Benedek írásai mellé? Ezt ki-ki csak saját maga válaszolhatja meg.
Viszont ha a válasz igenlő, akkor felmerül, hogy kell-e egy tudományosan igényes, legalább a többség által elismert életműkiadás, vagy elég a Hitel/Világ/Stádium triumvirátusa a könyvespolcokon? Van-e „olvasói igény” a naplók, vagy korabeli hírlapi viták, levelezések, parlamenti csörték leiratának olvasására? Illetve van-e „történészi igény” ilyesmire? Mert hogy valamirevaló Széchenyi életrajz – akár monografikus, akár tematikus feldolgozás – alig-alig készült az elmúlt évtizedekben. Ha nem is olyasmi, mint például Gaal Jenő: Gróf Széchenyi István nemzeti politikája két kötete (1902–1903, Hornyánszky), ami 600 sűrű oldalon át tárgyalja a kérdést, annak az elképzelhető összes vetületével. Csak egy „szimpla” igazán részletes életrajz, némi háttérrel… Igaz, készült ilyesmi, de Svájcban, Oplatka András tollából, de legalább lefordították magyarra. S ha már itt tartunk: Viszota Gyulának csak a naplók hat kötetéhez írt bevezetői már kitesznek egy vaskos monográfiát, ami magában történelmi munkaként is megállja a helyét – még sincs önálló kiadása (egy-két különlenyomat készült belőlük), arról nem is beszélve, hogy a köztudatban egyáltalán nincsenek benne, ergo ha valaki egy Széchenyi-életrajzot szeretne kézbe venni, esélye a nullához közelít, hogy rátaláljon.
S akkor ismételten eljutottunk kedvenc vesszőparipánkhoz: lehet-e könyvet olvasni net-en? képernyőn? e-bookon? Életszerű-e elképzelni honfitársainkat, amint este egy pohár vörösborral a kezük ügyében leülnek a fotelbe vagy leheverednek az ágyba, kinyitják a laptopjukat és nekiállnak Széchenyi-naplókat olvasni?
Az úgy nagyjából világos, hogy a Gutemberg-galaxist felváltja a Lumiére-galaxis. Gyermekeink képi világban nőnek fel, más lesz a gondolkodásmódjuk, a fogalmi világuk, a képzeletük – nagyjából a teljes lelki berendezkedésük és a gondolkodásuk. És milyen lesz a történelmi tudatuk? Már persze ha lesz nekik ilyen… Egyáltalán töprengenek „céhbeliek” efféle kérdéseken, két pályázatírás között? Mikor egy valamirevaló általános és középiskolás történelmi tananyag-vitát nem lehet lefolytatni, hiszen ez első öt perc multán fékeveszett politikai indulatok törnek a felszínre, s az ideológiai adok-kapok közepette a szakmai érvek nyüszítve menekülnek. S a képi világ, a filmek: évtizedek óta vajúdnak a hegyek, s szültek az utóbbi években egy Hadikot, egy Petőfi-thrillert meg egy Hunyadit – de persze ezeket is elnyelte az ideológiai-politikai mocsár, a történelmi vonatkozás az „és nem is hiteles” contra „de lehetett volna így is” dichotómiájában merült ki nagyjából. S hol vannak a népszerűsítő munkák, akár még horribile dictu képregény vagy számítógépes játék formájában is? Ám hagyjuk a borongást, vissza Széchenyihez.
Lezárásként engedtessék meg egy végtelenül avítt és nem kevéssé patetikus költői kérdés: vajh nem „tartozik-e” a nemzet annyival grófunknak, hogy – ha már kedvenc Lánchídján a jó pest-budai polgárok nem hajthatnak át saját járműveikkel – legalább írásainak egy normális kiadását kézbevehessék? Nem száz évvel ezelőtti munkák úgy-ahogy digitalizált változatait, nem egy-egy fáradság nélkül előállítható reprintet, hanem hús-vér könyvformát? Korai munkái közül például a Lovakrul csak csupasz szövegként férhető hozzá – vajh néhány hivatott lovas ember mi minden kommentárt tudna történészi segédlettel rittyenteni hozzá?
De további korszerűtlen elmélkedés/ábrándozás helyett búcsúzóul még álljon itt egy rövidke műfelsorolás:
Bibliográfia
Széchenyi összes munkái – idézett kiadások adatai
Naplói: szerk: Zichy Antal, Athenaeum, 1884 – (VI + 670)
Beszédei: szerk: Zichy Antal, Athenaeum, 1887 – (IX. + 630 + 4)
Levelei (Athenaeum kiadás)
- kötet: 1889, (XV + 644): szerk: Majláth Béla
- kötet: 1890, (VII + 729): szerk: Majláth Béla
- kötet: 1891, (VI + 810): szerk: Majláth Béla
- kötet: (levelei szülőihez), 1896, (XXXIII + 339): szerk: Zichy Antal
Külföldi úti rajzai és följegyzései: szerk: Zichy Antal, MTA kiadása, 1890, (2 + 440)
Hírlapi czikkei: szerk: Zichy Antal
- kötet: MTA kiadása, 1893, (LXIV, 564)
- kötet: MTA kiadása, 1894, (692 + 1 hasonmás)
Hitel – Világ: bevezető tanulmányok: Gyulai Pál és Kautz Gyula, MTA kiadása, 1904, (1 t. + XXIII + LXVII + 243 + 9 + 378 + 1)
Stádium – A’ kelet népe – Politikai programmtöredékek: bevezető tanulmányok: Viszota Gyula és Kautz Gyula, MTA kiadása, 1905, (LII. + 4 + 260 + 1 + XXVIII + 277 + 1 + XVII + 140 + 1)
Garat: sajtó alá rendezte és a mű történetét megírta Viszota Gyula, MTA kiadása, 1912, (218)
Döblingi irodalmi hagyatéka: Magyar Történelmi Társulat kiadása
- kötet: 1921, (XII. + 1 t. + 712): szerk: Károlyi Árpád
- kötet: 1922, (4 + 712 + 1): szerk: Károlyi Árpád
- kötet: 1925, (1 t. + XII. + 933 + 3): szerk: Tolnai Vilmos
(az első két kötet megjelent 150 számozott példányban, japán papírra nyomott bibliofil kiadásban is a rendes kiadáson felül)
Kelet népe: szerk: Dr. Ferenczi Zoltán, A Magyar Történelmi Társulat kiadása, 1925, (1 t. + 4 + 684)
Naplói: szerk: Viszota Gyula, A Magyar Történelmi Társulat kiadása
- kötet: 1925 – (4 +1 t. + CLX + 927 + 2 t.)
- kötet: 1926 – (4 + 3 t. + CL + 2 + 823)
- kötet: 1932 – (4 + 1 t. + LXXVIII + 810 + 1 t.)
- kötet: 1934 – (4 +1 t. + LXXII + 754)
- kötet: 1937 – (4 + 1 t. + XCI + 840+ 1)
- kötet: 1939 – (4 + 1 t. + CVII + 810)
Írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal: szerk: Viszota Gyula, A Magyar Történelmi Társulat kiadása
- kötet: 1927 – (4 + 2 t. + CLXXVIII + 846)
- kötet: 1930 – (4 + 1 t. + CDLX + 1211)