A kijevi városi tanács határozata alapján több tucat köztéri objektumot kell eltávolítani. Az „objektumok” között vannak szovjet feliratok, de különböző szobrok is. Eltávolítják többek között Mihail Afanaszjevics Bulgakov és a Anna Andrejevna Ahmatova szobrait Kijevben.
A kijevi születésű Bulgakov eredetileg orvos volt. Rövid ideig szolgált az oroszországi polgárháború idején az Ukrán Népköztársaság haderejében, ahonnan azonban dezertált. De ugyanezekben a zavaros, véres években szolgálatot teljesített Anton Gyenyikin tábornok antibolsevik („fehér”) hadseregében is. Tanúja volt a borzalmaknak Ukrajnában és az iszlámista függetlenségi harcosok illetve Gyenyikin „fehérgárdistái” összecsapásainak. De látta azt is, hogy egy vállalható, jó ügy – amit nevezzünk most átfogóan az antibolsevik felkelésnek – hogyan mállik szét a fafejű orosz cári tábornokok kezében, és hogy hogyan züllik szét az antibolsevik haderő a korrupció, a kokain és a morfium illetve a politikai tőke elillanása miatt. Emigrálni akart volna, de nem sikerült – így végül is Moszkvába ment, ahol beilleszkedett az új, bolsevikok uralta Szovjet-Oroszország erősen balos, de pillanatnyilag még laza értelmiségi világába. Bulgakov számára az elismertséget Szovjet-Oroszországban a „Fehér Gárda” című műve hozta meg. A más címmel futó, polgárháborús történetekből készült színdarabot Sztálin tizenötször nézte meg. Sztálin később személyesen is felhívta Bulgakovot, aki először azt hitte tréfa, és rátette a telefont. Munkát kapott magától a nagy zsarnoktól, de ez csak egy ügyes húzás volt: művei nem jelenhettek meg, sok évtizedekig porosodott a fiókban. Szó, ami szó, nem is csoda: Bulgakov sosem lett bolsevik, és a kommunizmus sem állt hozzá közel.
A Behemót-macska szobra Bulgakov kijevi emlékházának falán
Nos, az viszont tény, hogy a „Fehér Gárda” és a „Turbin család napjai” című könyveiben nem fest vonzó képet az ukrán nacionalizmusról úgy általában. Erre hivatkozott az ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének tavalyi elemzése, amely immár nem az „antikommunizmus” kiindulópontjából, hanem „anti-imperializmus” címszó alatt bélyegzi meg Bulgakov életművét. Mármint hogy Bulgakov orosz imperialista lenne. Az „anti-imperializmus” egyébként is jobban mutat a poszt-nyugati baloldal Nyugat-ellenes értelmiségi közbeszédében. Azt is tegyük hozzá, hogy a vita három éve húzódik, a háború 2022-es kitörése óta. S szögezzük le tovább, hogy a kijevi Bulgakov-emlékházat nem zárták be, és nem is tudunk róla, hogy bezárnák, bár erre nézve is adtak már közre felhívást az ukrán közéletben. És az is igaz, hogy egy emlékházban jobban el lehet magyarázni a dolgokat, míg egy közterületi szobor egyértelmű üzenet arról, hogy az illetőt géniusznak tekinti az adott közösség.
Valahol érthető az ukrán döntés. Azonban Bulgakov legyen akár „nagyorosz”, akár csak egy eltévedt orosz lélek, akit az iszonyatos forgószél felkapott: a szobor eltávolításának rossz íze van. Nemcsak azért, mert a mi egyik szobrunkat, a Turult is ledöntötték Munkácson az ukrán soviniszták. S nem is csak azért, mert az ilyen szobordöntések arra emlékeztetnek, ahogyan a trianoni justizmord ítélettel megszerzett területeken az utódállamok ledöntötték a magyar örökség szimbólumait.
Hanem elsősorban azért, mert számunkra Bulgakov a Mester és Margarita írója – és az is fog maradni. Nem az orosz irodalom valami narodnyik-nacionalista tollforgatója, vagy éppen sovén pánszláv írócskája – hanem a világirodalom, az egyetemes emberi kultúra egyik fejedelme, örök csillaga.
Álljon itt tehát egy alázatra tanító idézet az említett műből:
„Az idegen szikrázó szemmel [..] folytatta: – Engem azonban a következő kérdés foglalkoztat: ha Isten nincs, akkor vajon ki irányítja az ember életét, és általában a földi eseményeket?
– Maga az ember irányítja – sietett a válasszal Hontalan; kissé ingerült volt a hangja, mert nem egészen értette a kérdést.
– Bocsánat – mondta az ismeretlen szelíden. – Ahhoz, hogy valaki irányítson, szükséges, hogy pontos tervekkel rendelkezzék valamelyes nem túlságosan rövid időszakra. Engedje meg mármost, hogy megkérdezzem: hogyan irányíthatja az ember a földi dolgokat, ha még nevetségesen rövid időre, nos mondjuk, egy ezredévre sem készíthet tervet… de ez még semmi: hiszen a saját holnapjáért sem kezeskedhet!”