Az amerikai „Dél” a tájékozott magyar emberek számára is hordoz valami romantikus képet. Azokon a generációkon kívül, amelyek a még klasszikusokon nőttek fel – Tom Sawyertől kezdve az Elfújta a szélig – , az amerikai polgárháború azért nagyjából „megvan” mindenkinek. Már csak azért is, mert igen sokszor elhangzik: Amerika valamennyi eddigi háborújában nem vesztett annyi embert, mint a polgárháborúban összesen. A polgárháború igen egyszerű, jól értelmezhető képet mutat: Észak Dél ellen, az ipari tőkések a nagybirtokos, agrárius ültetvényesek ellen, a felszabadításért küzdők a rabszolgatartókkal szemben. S miközben teljesen egyértelmű, hogy a a rabszolgaság intézményét nem lehet védeni, különösen nem a modern kapitalizmusban levő, klasszikus rabszolgaságét (s a faji kérdésről még nem is beszéltünk…), az egykori „délieknek” mégis sikerült valamiféle nemes ügyet kreálniuk a küzdelmükből, legalábbis saját maguk számára. Az Unióból kiszakadó államok Konföderációjának „Bukott ügye” („Lost Cause”) a nosztalgiázás és egyfajta identitás kialakulása mellett azonban másfajta következménnyel is járt: a polgárháborús vérontás ugyanis erősítette a történelmi nézőpontot.
A „múzeumi mérföld” Charlestonban
Ha az egykori déli nagyváros, Charleston utcáin járunk-kelünk, tulajdonképpen az utóbbi tényező, ami a leginkább szembetűnő. A város a rabszolgaság fénykorában – vagyis mondjuk a XVIII. század második felétől a polgárháborús vereségig – Észak-Amerika talán leggazdagabb városa volt. Az USA-ba érkező rabszolgák 40%-a itt ért partot, s itt vásárolták meg őket az ültetvényesek, vagy a városi kisiparosok, háztulajdonosok. A rabszolgafelszabadítással és Sherman uniós tábornok híres-hírhedt pusztító hadműveletével azután Charleston elveszítette jelentőségét. Ez azonban azt is jelentette, hogy más amerikai városi központokhoz képest konzerválódott – vagyis nem rombolták le történelmi belvárosát mindenféle új divat és főként befektetési igény jegyében, hogy azután valami toronyházas-modern dolog épüljön a régi házacskák helyére. A városban erős a déli öntudat is, legalábbis ami a történelmi emlékezetet jelenti, hiszen ahogy látni fogjuk, csomó emlékeztető akad a városban, ami a konföderációs hadak hősi halottairól szól. S ráadásul itt található Fort Sumter erődje is, ahol a polgárháború első lövései eldördültek.
Charleston ma divatos város, „menő hely”, talán éppen a patinája miatt. Az amerikai kulturális örökségvédelemmel és a nemzeti emlékezet őrzésével fogalkozó útunkról szóló harmadik beszámoló következik. (Első két rész: itt és itt.)
A Hibernian Hall (épült: 1840), ahol a Demokrata Párt 1860-ban tartott gyűlésén nem tudtak megegyezni az elnökjelölt személyében, s így a rabszolgafelszabadításért küzdő Abraham Lincoln könnyedén nyert az elnökválasztáson, legyőzve a rabszolgaság kérdésében megosztott demokratákat.
A fent tárgyalt épület és mellette egy jókora szálloda – de azon is ott van a régi kovácsoltvas erkélyzet.
Az egykori konföderációs zászlóra emlékeztető szőttes egy divatbolt kirakatában.
…persze „normális” amerikai zászló is van!
Két oldalán is mesélő emléktábla. Az egykor itt állt épületben mondták ki 1860. december 20-án Dél-Carolina állam elszakadását az Uniótól, amely az első ilyen határozat volt. Charleston utcáin rengeteg ilyen tábla van, amelyeken egy-egy rövid történet olvasható.
Egy másik emléktábla ugyanúgy a fent említett épületre emlékeztet az immár helyette ott álló falán.
Jellegzetes oldaltornácos épület Charlestonból.
Ügyelnek a részletekre: a historizáló lámpa tetején az amerikai címerállat, a sas ül.
Megvetemedett, időlátta régi ház a XVIII. századból – természetesen emléktáblával, ami az épület és a telek történetét meséli el.
A dél-karolinai zászló egy régi épületen. 1775-ben William Moultrie ezredest, a helyi milicia vezetőjét kérte fel az állam „Közbátorsági Bízottmánya” (Council of Safety), hogy hadijel gyanánt tervezzen zászlót. Az ezredes a milicia egyenruhájának színét, az indigókéket vette alapul, s ehhez hozzácsapta a sapkájukon levő félholdacskát, amire ráírta, hogy „Liberty”. Később, a polgárháború idején már felirat nélkül volt a félhold és hozztették a helyi jellegzetes fácskát, a palmettót.
„A csillagos-sávos zászló nem egyszerűen az inspiráció forrása – ez maga az inspiráció. Nem egyszerűen hazafias – ez maga a hazafiság.” (Jarvis Wood) Az amerikai függetlenség 250. évfordulójára emlékeztető banner a Charlestoni Könyvtár Társaság (Charleston Library Society, CLS) épületének oldalán. Az 1748-ban alapított CLS a legrégibb kulturális intézmény az amerikai Dél területén. Az új, tűzbiztos épület 1914-ben készült el.
Klasszikus, XIX. századi épület
Ismét egy emléktábla (ezúttal másfajta) egy épület történetével.
A parti sétány, amely egykor ágyúsorral védte Charlestont.
Néhány ágyút még őriznek.
A Dél-Karolinai Történelmi Társaság épülete, korábban a városi levéltár, közkeletű nevén a „Tűzbiztos Épület” (Fireproof Building). 1827-ben épült. Az épülethez tartozó parkban számos emlékmű, emléktábla és emlékkő található.
Az elesett konföderációs katonák emlékműve
Egy déli romantikus költő emléke ugyanitt
Az első zsidó hazafi tiszteletére szentelt emlékkő a parkban. Francis Salvador a függetlenségi háború idején tett nagy szolgálatokat a hazájának.
Beauregard konföderációs tábornok emlékműve. Az egyébként louisianai születésű tiszt vezette a polgárháború első csatáját, Fort Sumter ostomát, majd később védelmezte Charlestont az unionisták támadásaival szemben. A polgárháború után visszatért Louisianába, ahol – európai logikával nézve meglepő módon – a feketék politikai részvételének szószólója lett, nem utolsósorban azért, hogy a radikális republikánusok az egész Délt felforgatni kívánó terveivel szemben szavazóbázist lehessen kialakítani.
A michigani szabadkőműves nagypáholy által elhelyezett emlékkő egy testvérük tiszteletére, aki a függetlenségi háborúban Charlestonhoz közel esett el.
A konföderációs veteránok leányai által emelt ivókút 1899-ből.
És végül álljon itt egy kép a tenger felől fotózva Charlestonról: a part menti fasoron túl megbújó történelmi épületek egy-egy tornya mögött egy cseppet sem történelmi épület nyomja rá bélyegét a látképre.