A XX. századról szokták mondani, hogy az a baj vele, hogy mindenki leírt mindent. Ez természetesen túlzás, de az elmúlt évszázadban mértani haladvány szerint, egyre gyorsabban nőtt a rendelkezésre álló írott források száma. Egyszóval zavarbaejtően sok dokumentum, akta, visszaemlékezés, levél és egyéb írás maradt fenn. Természetesen egy csomó minden elveszett a háborús időkben, de még így is elképesztő mennyiségből válogathat a történész. És amikor azt hiszi, hogy összeállt a kép, mindent átnézett, olyankor szokott a legtöbbször kiderülni, hogy még van egy forrás.
Na de mit szóljon majd az a történész, aki az ezredforduló idejét, s utána a XXI. század-ot kívánja kutatni? Gondoljunk csak Ursula von der Leyen nevezetes sms-eire a Pfizer óriáscéggel a COVID időszakából. De eszünkbe juthatnak a Twitter (illetve ma már X) üzenetek, a Facebook Messenger alkalmazása, és Signal, és a többi üzenetküldő alkalmazás. Vajon ezek tartalma valaha is hozzájárul a történetíráshoz? Egyáltalán lesz-e olyan száz év múlva, hogy történetírás, mármint a mai értelemben véve? Vagy már azt is a Mesterséges Intelligencia fogja végezni?
Nos, egy olyan korban, amikor az információ mennyisége már nem segíti a tájékozódást, hanem éppen ellenkezőleg, gátolja, s amikor a rövid, semmitmondó, vagy épp csak „távirati stílusú” üzenetek (üzenetecskék) kezdik eluralni az emberi kommunikációt, felértékelődnek a levelek. A hagyományos, papíron géppel vagy kézzel írott levelek.
Erről is beszéltek egy izgalmas kötet könyvbemutatóján, Dely Gergely, az NKE rektora, Gorácz Anikó a Hitel Kiadó igazgatója, majd Nagy Andor korábbi izraeli nagykövet és egykor Orbán Viktor kabinetfőnöke, illetve Nagy János, sokáig Orbán Viktor személyi titkára és jelenleg a Miniszterelnöki Programirodát vezető államtitkár. A kötet ugyanis nem más, mint az 1998 és 2025 között Orbán Viktorhoz, Magyarország miniszterelnökéhez írott levelek egy igen alapos válogatása. Nemcsak Magyarország történetébe enged bepillantást a könyv, s nem is csak Európa ezredforduló utáni sorsa villan fel a sorok közül, hanem jószerivel az egész világ eseményeinek lenyomatát adja a kötet. Hiszen az egész világról érkeztek levelek Orbán Viktorhoz. Chuck Norris, Szalman szaúdi koronaherceg, Abe Sindzó japán kormányfő, vagy éppen Tony Abbot, az ausztrál politika nagy fenegyereke – mind kapcsolatba kerültek a mi miniszterelnökünkkel.
A kötet szerkesztője, és a levelek válogatását végző fiatal (jog)történész nem más, mint Heil Kristóf, aki a könyvbemutatón a beszélgetést vezette. Nem kis munka volt, 60 ezer levél közül rövid néhány hónap alatt kiválogatni a bő száz levelet, amely a kötetbe bekerült. Maga a kötet egészen elképesztő, nagy alakú, igényes, fotókkal és fakszimimélben közölt eredeti szövegekkel, illetve azok oldalt elhelyezett fordításaival.
És most lássunk néhány levél-részletet:
„Elnökként a férjem eltökélt volt abba, hogy Amerika minden tőle telhetőt megtegyen Európa egyesítéséért és a szabadaság ügyének felkarolásáért egy szebb világ eljövetele érdekében. Boldog lenne, ha látná, hogy Kelet-Európa népei miként fejlődnek, és alázattal töltené el a munkájáért járó elismerés. Ronnie szívében a magyar nép mindig különleges helyet foglalt el, és úgy tűnik, ő is különleges helyet vívott ki az Önök szívében. Semmi nem töltötte volna el nagyobb büszkeséggel. Köszönöm” – írta Nancy Reagan 2011-ben, amikor Ronald Reagan szobrát felállították Budapesten.
„Tisztelt Orbán Viktor, […] Erdélyből vagyok, 19 éves. Szeretném megköszönni Önnek és a Fidesznek azt, hogy mi is felvehetjük a magyar állampolgárságot. Remélem ezután is sok jót fognak tenni Magyarországgal és a határon túli magyarokkal. Ne hallgasson a kritikusokra, és csak így tovább!” – írta egy erdélyi fiatalember 2011-ben.
„Mint Ön előtt is ismeretes, mi Franciaországban ugyanazt a harcot vívjuk, és ugyanarra a következtetésre jutottunk, miszerint a megosztott szuverenitáson és közös kormányzáson alapuló föderalista rendszer elfogadhatatlan korlátozását jelent a népek önrendelkezési joga és saját sorsuk megválasztása terén. Az európai intézmények totális elhajlása az Ön országában bizonyára felidézi, ahogy a múltban a Brezsnyev-doktrína korlátozta a Szovjetunió szatellitországainak szuverenitását. Ma ez az elhajlás a nemzetek szabad döntési képességét befolyásolja a jövőjüket és a társadalomról vallott elképzeléseiket meghatározó politikák tárgyában.” – írta 2018-ban Marine Le Pen, aki egyúttal felemlítette a miniszterelnökünk szilárd ellenállását a migránskvótákkal szemben.
A jelenlegi országgyűlési ciklus elejéről pedig idézzük fel Orbán Viktor egykori ellenfele-, majd párttársa-, majd ismét ellenfelének levelét. Tölgyessy Péter 2022-ben ezt írta: „Sok erőt és bölcsességet az újabb négy évhez. Félek, a most következő időszak sem lesz könnyebb, mint a korábbiak voltak. Sőt, a készülődő világméretű recesszió, és még inkább a rohamosan polarizálódó világpolitika minden korábbinál veszedelmesebb időket hozhat. Mindenkinél jobban tudod: ennyi közeledő baj és fenekedő külhoni ellenség között mennyire nehéz megőrizned politikád és Magyarország továbbra is előrevivő egyensúlyát. A valóságismereted és a cselekvőképességed iránti régi nagyrabecsüléssel.”
Komoly forráskiadványt tart a kezében tehát az Olvasó. Annak a párját ritkító munkának a lenyomatát, amit a magyar miniszterelnök végzett az elmúlt 16+4 évben. Ahogyan a kötet előszavában Orbán Viktor célzott rá: hogy ne csak megsárgult papírdarabok gyűjteménye legyen az irathagyaték, hanem egyfajta élő múlt.