A cím természetesen elnagyolt és félrevezető is. Az Egyesült Államokban nem lehetne taxisblokádot szervezni, és egyébként is, a jelen bejegyzés nem elsősorban a fuvarozó-szakma akciójára fókuszál, hanem arra a jelenségre, amikor a kormányzat képtelen akaratát átvinni a végrehajtó apparátusra – köztük az erőszakszervezetekre.
Lássuk tehát először a magyarországi taxisblokádot! 1990. október 25-én a budapesti taxisok – előzetes bejelentés nélkül – tüntetni kezdtek. Aznap este a taxisokat rendőrautók kék villogót használva vezették fel az Országház épületéhez – bár a budapesti rendőrfőkapitány törvényellenesnek tekintette a demonstrációt, hiszen nem volt előre bejelentve. Mivel a taxisok képviselője nem tudott megállapodni a kormánnyal a benzináremelés elhalasztásáról, ezért megkezdődött a Duna-hidak taxikkal történő lezárása. A CB hálózat segítségével reggelre azonban nemcsak a hidak, de a főváros legforgalmasabb csomópontjai, majd másnap reggelre a nagyobb városok fontosabb pontjait is blokád alá vonták a taxisok. Ez kiterjedt szervezés igényelt, amit nemcsak az segített, hogy a taxisoknak eleve volt URH adóvevő készülék a kocsijában, hanem az is, hogy a szabad demokrata kézbe kerülő főváros közlekedési vállalata, a BKV a taxisok rendelkezésére bocsátotta kézi adó-vevő rendszerének egyik frekvenciáját, ami által a húszezres taxisréteg tüntetői korlátlanul kapcsolatot tarthattak egymással.
A miniszterelnököt, Antall Józsefet annak betegsége miatt helyettesítő Horváth Balázs belügyminiszter pénteken délre kilátásba helyezte a hidak felszabadítását, csakhogy ebből nem lett semmi. Göncz Árpád köztársasági elnök ugyanis – önmagát békeidőben is a hadsereg főparancsnokaként definiálva –„megtiltotta”, hogy a hadsereg eszközparkját bevonhassák az autók eltávolításának folyamatába. Barna Sándort, Budapest rendőrfőkapitányát is behívatta magához és azt mondta neki: csak semmi erőszak! Ezek után Barna Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya aznap délelőtt szintén úgy nyilatkozott: ha parancsot kap az erőszakos rendőri akcióra, lemond pozíciójáról. Október 26-án délutánra az Árpád hídhoz rendelt rendőr egyeséget is visszavonták. A rendőri vezetés eközben szabad kezet adott Barna Sándornak „Itt volt nálam Szabó Győző országos rendőrfőkapitány és a helyettese Túrós András, velük mindent egyeztettünk. Itt zajlott le minden a szemünk előtt. Mivel én kezdtem az intézkedést, rámbízták, hogy vigyem végig. [A rendőrök] 100 százalékig mellettem voltak az ezredestói a »talpasig« lefelé. Tudtam, hogy bármilyen törvényes parancsomat végrehajtják.” – ahogyan Barna később nyilatkozott. Barna ugyanebben az interjúban tagadta, hogy az erőszakos feloszlatásra való parancs esetén mindenki lemondott volna („ez lázadás lett volna”), de ez egyrészt szemben állt akkori nyilvános nyilatkozatával, másrészt azt is elmondta: „a demonstráció végén a fuvarosok bekocsiztak a Deák téri főkapitánysági székház elé és az erkélyre tapsolták ki a főkapitányt, hogy megéljenezhessék. Egy alezredes ismerősöm meghatottan mesélte azt, hogy jó ideje nem fordult elő vele, ami most: előre köszön neki a postás.”
Az MDF vezette koalíció kormányzását valószínűleg az mentette meg, hogy egy kormánypárti demonstrációt tartottak („ellentüntetést”), ahol is a taxisokat támogató kisebb-nagyobb tömegeknél nagyságrendekkel nagyobb sokaság vonult utcára – kb. 20 ezer fő.
Összefoglalva tehát: volt egy kormányzat, komoly média-ellenszélben; volt egy, a kommunista pártállamtól megörökölt erőszakszervezet, amely eleve vonakodó magatartású volt; és volt egy közjogi méltóság (a köztársasági elnök), aki az erőszakszervezetet a kormánnyal szemben bátorította. Végül pedig voltak utcai támogatói a kormánypártoknak.
De mi a helyzet Amerikában? Korlátozott tudásunk alapján kerülhet-e a nemrég hivatalba lépett elnök olyan helyzetbe, hogy az apparátus – beleértve a központi erőszakszervezeteket – ellene kezd el dolgozni, vagy legalábbis szép csendesen szabotálni egyes intézkedéseket?
Nos, kétségtelen, hogy Trump elnök számolt ezzel. Számos hír szólt arról, hogy különböző szövetségi hivatalok dolgozóinak ajánlotta föl a felmondást, vagy éppen küldte őket „szabadságra” – vagyis, felfüggesztette a munkavégzésüket. Mégpedig milliószámra (!). Vannak köztük olyanok, akik a USAID-nél dolgoztak; és vannak FBI ügynökök is, akik Trump 2020-as választási veresége után a capitoliumi megmozdulás felderítésében vettek részt. Természetesen a szövetségi alkalmazottak létszámcsökkentése egy eleve decentralizált országban igencsak népszerű.
Mindez arra utal, hogy Trump eleve szeretné kizárni egy olyan helyzet kialakulását, amikor is a központi kormányzat akaratának keresztülvitelét megbéníthatják egyes szervek. Erre már csak azért is lehet – legalábbis elméleti esély – mert még az olyan, igen érzékeny területeken, mint a nemzetbiztonság – vagyis a titkosszolgálatok – egyenesen „transz-kultuszról” olvashatunk híreket. A külügyminisztériumnál pedig egyenesen a fő eszköznek számító, Elon Musk féle hivatal (DOGE) vizsgálatainak szabotálására hívtak fel. Ez más esetben viszont vélhetően csak belső küzdelem a presztízsért és befolyásért, mint például az FBI esetében, ahol a nemrég megszavazott új igazgató, Kash Patel (ha létezik olyan, hogy „trumpista”, akkor ő a keményvonalas trumpisták egyike!) a „minden kakas úr a maga szemétdombján” elv alapján szintén megtiltotta a válaszadást. Trump elnök mindenesetre a Musk-féle átvilágítás és tisztogatás mellett foglalt állást.
Mindebből az tűnik ki, hogy itt szó sincs egyfajta „taxisblokád” effektusról, sokkal inkább egyfajta szélsőbaloldal-ellenes lusztráció folyik. Afféle ellen-B-listázás…
A „lustratio” eredetileg a római hiedelemvilágban az újszülött rituális „megtisztítását” jelentette. A modern korban az államapparátus megtisztítását nevezzük így. Szűkebb környezetünkben használták az utódállamokban, leginkább Csehszlovákiában, hogy a korábban az Osztrák Császárság illetve a Magyar Királyság állami adminisztrációjában dolgozó tisztviselőket kirúgják. Idehaza először 1920-ban volt ilyen jellegű törvény, amely szerint akik az őszirózsás rezsim és az első kommunista diktatúra alatt nyertek kinevezést állami, államvasúti és vármegyei állásokra, úgy, hogy előtte nem álltak ilyen alkalmazásban, kötelezően el kellett bocsátani. 1923-ban ismét volt egy ilyen törvény, de az már nem politikai alapokon állt, hanem elsősorban pénzügyi és szakmai indokok miatt hozták meg.
A nagy tisztogatás azután a második világháború után következett. 1946. május 19-én kihirdetett 5000/1946. számú kormányrendelet három kategóriába sorolta az állami alkalmazottakat. Az A-listások maradhattak, a B és a C listások nem. A szakmai indoklást megelőzte a politikai: azokat kell B és C listázni, akiknek „a hivatali működése az ország demokratikus szellemű újjáalakítását tevőlegesen nem szolgálja”. Mintegy 87 ezer embert távolítottak el a főként kommunista és szociáldemokrata tagságú listázó-bizottságok. A B-listázás az elitcsere-, sőt, a középrétegek egy jelentős részét érintő „csere” része volt.
Végül, egy újabb hasonló terv 1989-ben merült fel, a Független Jogászfórum „Helytállás-terve” szerint azokat, akiknek nem tudnának helyt állni a kommunista diktatúra idején végzett tevékenységükért, ki kell rúgni. A „lusztráció” kérdése azután még sokáig áldatlan vitákat okozott, és annak elmaradása áldatlan helyzetekhez is vezetett. Csakhogy Magyarországon 1989-ben nem volt „forradalmi helyzet”, vagy háborús összeomlás utáni újrakezdés; hasonló terveket (mint a „tavaszi nagytakarítás” vagy a Justitia-terv) nem lehetett volna végigvinni- már csak azért sem, mert semmiféle nagyhatalmi támogatás nem állt volna egy ilyen terv mögé. A hazai posztkommunista elit és liberális szövetségeseik még a szimbolikus jogi igazságtételt is elszabotálta.
Most azonban azonban az Egyesült Államokban más a helyzet. Ráadásul az Egyesült Államokban a szövetségi apparátus mellett az egyes államok apparátusai is számítanak. Kérdés, hogy Trump elnöknek sikerül-e ezt a fajta lusztrációt végigvinni.
Már csak az a kérdés, hogy az Egyesült Államok befolyási övezetének egyik országában, Romániában Calin Georgescu letartóztatását hova soroljuk? Georgescut ugyanis mind Trump, mind pedig Vance többször is pozitív értelemben említette, s a román politikus legutóbb ott volt a CPAC összejövetelén.
Vajon ez csak egy fricska a Trumppal szembenálló politikai erők részéről, utóvédharc – vagy pedig egy „taxisblokád effektus” egyik első megnyilvánulása?