Chaim Weizmann (1874-1952) ifjú korától fogva a cionista mozgalom egyik tevékeny résztvevője volt, alig harminc évesen pedig egyik vezetője lett. 1920-ban választották meg először a Cionista Világszövetség elnökének, amit 1931-ig töltött be. 1935-ben újraválasztása után 1946-ig ismét ő volt a Világszövetség elnöke. 1949-től haláláig pedig Izrael Állam első államelnöke lett. Politikai karrierje mellett tudományos eredményei sem kisebbek: biokémikusként az ipari fermentáció atyjaként tartják számon, s egy találmánya, amelyet a Bayer AG vásárolt meg, tette lehetővé, hogy anyagi gondok nélkül élhesse élete nagy részét. Weizmann a mai napig Izrael egyik kikezdhetetlen szellemi és politikai tekintélye. Bölcsessége számos rövid és csattanós idézetben eleveníthető föl.
Jeruzsálem (forrás)
A zsidó állam megalapításáról a következőket írta: „Egy államot nem lehet egy rendelettel létrehozni, hanem csak a lakosok ereje által, nemzedékek során keresztül. Még ha a világ összes kormánya is egy országot adna nekünk, ez csak a szavak ajándéka lenne. De ha a zsidó nép odamegy felépíteni Palesztínát, a Zsidó Állam valóssággá fog válni – ténnyé.” S hogy mi a célja ennek az államnak? Az utolsó cionista kongresszuson, 1946-ban ezt mondta: „Masszada [ahol a zsidó felkelők inkább öngyilkosok lettek semhogy megadják magukat a rómaiaknak] minden hősiessége mellett, katasztrófa volt a történelmünkben. Nem az a célunk és nincs is arra jogunk, hogy a pusztulásba fejest ugorjuk s így a mártíromság legendáját verjük nagydobra. A cionizmus azért jött lére, hogy a mi dicsőséges halálainknak véget vessen és hogy egy új úton induljunk el, amely az életre visz.” Más szentenciái mintha éppen a mai helyzetről szólnának: „Most a múlt és a jelen eseményeinek fényében a keserű igazságot ki kell mondani. Túl kevéssé féltünk és túl sokat reméltünk. Alábecsültük az ellenség bestialitását; túlbecsültük a barátaink emberségét, bölcsességét és igazságérzetét.”. A lefejezett csecsemők láttán nehéz nem arra gondolni, hogy Weizmann próféta volt: „Az egyik oldalon, a pusztítás erői, a pusztaság erői támadtak föl, és a másik oldalon a civilizáció erői állnak szilárdan.” Weizmann humorát tükrözi a sokat idézett megjegyzése: „Csodák néha igenis történnek, de ezért nagyon keményen meg kell dolgozni.”
S végül vegyük szemügyre Truman amerikai elnökhöz 1948. április 9-én írott levelének egy részét: „Miután tavaly novemberben elismerték népünk függetlenséghez való jogát, a nagyhatalmak most a kiirtás veszélyének tesznek ki minket, és még a saját védelmünkhöz szükséges fegyvereket sem adják meg nekünk. Az arabok agressziója most magabiztosabb, mint valaha. Az arabok azt hiszik, hogy egy nemzetközi döntést kizárólag azért módosítottak a javukra, mert ők [az arabok] erőszakot mertek alkalmazni a döntés ellen. Elnök úr, nem látom, hogyan lehetne ezt a vélekedést őszintén megcáfolni. A gyakorlati kérdés most az, hogy az Ön kormánya fegyvertelenül hagyja-e népünket egy olyan támadással szemben, amelyet nyilvánvalóan úgy érzi, hogy képtelen megállítani; és hogy megengedheti-e, hogy közvetlenül vagy közvetve olyan arab uralom alá kerüljünk, amely a megsemmisítésünkre esküdött fel. A választás, amellyel népünknek szembe kell néznie, Elnök úr, az államiság vagy kiírtás.”
A zsidó állam, Izrael minden háborúja tulajdonképpen erről szól: győzelem vagy a megsemmisülés lehetősége. Ezért a zsidó állam valamennyi háborúja önvédelmi háború.