Több, mint 20 éve kezdődött az a történet, aminek ma végeszakadt. 2003-ban, a K&H-ügy („brókerbotrány”) kirobbanásakor az egyik fontos tanú, a Gyuszi taxis azt mondta: „Szólni kell a Gyurcsányinak!”. Így, i-vel. Azután 2004-ben bukkant föl Gyurcsány Ferenc, amikor egy elvtársias belső puccsal eltávolította Medgyessy Pétert.
Emlékszünk még?
Az álságos tekintetre. A paposan kenetteljes szavakra, az erőteljesnek szánt hatásszünetekre.
Az elveszett kislány meséjére, aki Törökszentmiklósról a Nyugatiba érkezve pont Gyurcsányék felé indult a busszal és pont náluk szállt le, és Gyurcsányék pont otthon voltak, hogy megmentsék. A törökszentmiklósi MSZP-s vezető meg pont a kislány családjánál volt.
A riporterekre, akik véletlenül ott voltak, amikor Gyurcsány reggeli futásra indult a Margit-szigeten.
A Hugh Grantet utánzó táncra az Országházban.
A kormányszóvivő asszonyra, aki a sajtótájékoztatón éppen Gyurcsány karjai közé omolva lett rosszul.
A szívre tett kézzel énekelt himnuszra.
Nagy Imre szobránál a megszólításra: „Imre, te mit tennél?”
Totó kutyusra, aki annyira édike volt, hogy még Putyin is simogatta.
És emlékszünk még 2006-ra? A részegítő tüntetésekre, a skandált jelszavakra: „Táncolj Feri, búcsúbuli!” „Elkúrtad!”. A könnygáz- és a vér szagára az utcán. Az 1956-os forradalom fél évszázados évfordulójának meggyalázására. A „műveleti területre”? A két provokátor, „Debil” és „Gyík” tevékenységére? A tévészékháznál cserbenhagyott rendőrökre? Azután meg az ál-rendőrökre? Az embervadászatra? A tönkretett életekre, a kilőtt szemekre? A kitüntetett Gergényi Péterre („a vipera az egy állat”)?
Ez is mind Gyurcsány.
Azután a világbajnok beszólások megvannak még? Pályafutása csúcsán mondta: „Én is szoktam bérmálkozni.” (Az egyházakkal kapcsolatban.) „Tessék! El lehet menni!”. (Az adóterhek alatt nyögő vállalkozóknak.) „A lengyelek elindultak, a litvánok elindultak, a magyarok nem indultak el, a huszonévesek sem indultak el. Ez, a fizikai mobilitás hiánya az egyik legnagyobb tehertétele az országnak.” (2005-ben, hogy a magyarok miért nem mennek külföldre.) „Ha valakik kóbor kutyákat kergetnek ki az utcára, erre a válasz nem az, hogy mi pedig veszett rókákat. A válasz az, hogy a kóbor kutyákat befogjuk és telepre visszük, a városokat, országunkat megvédjük” (A Magyar Vizsla című lapról.) „Nem kell félni, nem fog fájni.” (A megszorítások előtt.)
2010 után már inkább a nem teljesen józan szövegeivel sikerült négy-öt perc hírnévre szert tennie: „Csávókáim! Aki hideg és langyos, az üljön föl a gázsütőre!” „A kígyók kígyóznak.” „Terépcsecső.”
És amikor szembejött a valóság? Horn Gyula születésnapi ünnepsége, ahol az öreg Horn beszólt Gyurcsánynak: „Nem szenvedsz a szerénytelenség betegségétől.” A BBC őszödi beszéd utáni interjúja végén a riporter hitetlenkedő megjegyzése: „You are unbeleivable”. A 2008-as népszavazás estéjén Horn Gábor megfejtése a választók üzenetéről: „Nem azt mondták Feri, hanem azt, hogy menj a picsába.” Az MSZP 2009-es elnökségi ülésén, ahol Gyurcsány maga mondta: „Hát akkor most lépni kell.”
Gyurcsány életműve az öszödi beszéd – és az, ahogy lenullázta a baloldal politikai erejét egy generáció időtartamára, elherdálva a gazdag, de hazug kádári örökséget. Az öszödi beszéd az 1989 utáni Magyarország egyik legfontosabb politikai dokumentuma. Mindent és mindenkit bele vett, aki és ami neki fontos volt. Senkit és semmit sem hagyott ki. A tételmondata: „Hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” illetve a beismerés: „Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon.” Ezentúl Gyurcsány nevéhez fűződik, hogy ő hozta be a műanyagot a politikába. Azt, hogy a virtuális valóság eluralhatja a realitást. Hogy keresztül tudják hazudni magukat az ő igazságukig.
De nem tudták. És most Gyurcsány hosszúra nyúlt vergődés után megy a politikai sírba.