Kategória XX. század

Egy moszkvai küldetes

Most, mikor négy hónapja dúl a szomszédságunkban egy nagyobbacska háború, már negyedik hónapja szembesülünk a szomorú valósággal: tényeket jószerivel semmit nem tudunk, ám propagandával tele a padlás. Kissé egyoldalúan ugyan, mivel az oroszt – a szabad világ szabad gondolat iránti vonzalmának legnagyobb dicsőségére – rendeletileg betiltották, ám ukrán meg nyugat-európai és amerikai jön csőstül (bár ez a régi magyar mondás is vélhetőleg nemsokára az embargós politika hatálya alá fog esni...) Józan ésszel nehéz megérteni ennek az amerikai/nyugat-európai propagandának a ... hm... mondjuk így: a tényekkel szembeni alulmaradásából származó limitált színvonalát. De vajh van-e új a Nap alatt? Nézzük csak az előző világégést, s annak (szovjet)orosz–amerikai relációját!

A nemes asszony

Slachta Margit a szeretet parancsát követve szállt szembe a náci eszmékkel, majd a kommunista elnyomással. A holocaust áldozatainak emléknapján az embermentő Slachta Margitot idézzük fel.

A történelmi emlékezet és a politika

„Kétféle igazság van a világon. Az egyik a földhöz simul, pontosan tükrözi a vízben az égen úszó felhőket. Eszményien közönyös, mert eszményien objektív. Ez az igazság teljes, mert a természetből fakad. A másik igazság látszólag csak jóból és rosszból áll. De tévedne az, aki adna a szavára. Szétterjedve a földön, tanúkra is hivatkozik: de mindig úgy, hogy figyelmen kívül hagy más tanúkat... Ez a másik igazság mindig hízeleg, mindent kiforgat. Isten tudja, mit ígér. Ritkán állja a szavát.” (Józef Mackiewicz: Kontra)