Mi Európa küldetése?

"Én képviselem az egyetlen olyan választókerületet Amerikában, ahol nem akarnak semmit. A fegyvereiket akarják megtartani és alacsony adókat akarnak. Ennyi." (Charlie Wilson háborúja)

"Én képviselem az egyetlen olyan választókerületet Amerikában, ahol nem akarnak semmit. A fegyvereiket akarják megtartani és alacsony adókat akarnak. Ennyi." (Charlie Wilson háborúja)

Francois Furet, híres francia történész egy fontos kifejezést hagyott ránk, amely a huszadik század legnagyobb hatású politikai mozgalmait írta le: „a totalitárius ikrek”.

Magyarországot általában demokráciadeficittel és hasonlókkal szeretik modernizációs kezelésre küldeni, de majdnem ugyanilyen gyakran gazdasági értelemben is fel szeretnék szántani a magyar ugart.

Fél évszázaddal ezelőtt kezdődött a káosz Kínában.

Az európai ember válságának egyik tünete önmaga állandó megkérdőjelezése. A történelmi időből kilépni ugyan nem lehet, de mégis, sokan igyekeznek kulturális gyökereinket kritizálni. Ha mindezt tudományos jelleggel próbálják megtenni, a közmegegyezéssel elfogadott ügyek felforgatására, akkor nagyon erős bizonyítási igénynek kell eleget tenni, ha valaki ezt komolyan gondolja. Persze sok esetben egyszerűen csak napi, máról holnapra múló politikai aprópénz-uzsoráról, vagy valamiféle személyes rövidzárlatról lehet szó.

Az újkori népvándorlás eseménysorozata a felszínre hozott néhány a kor liberális főáramához méltó jelenséget a keresztény egyházak berkeiből.

A Szoborparkban egy időben árultak üres konzervdobozt, amelyre az volt ráírva: a kommunizmus utolsó lehelete. És valóban, úgy tűnik, hogy a klasszikus kommunizmus – Észak-Korea zárványától eltekintve – az egész világon lekerült a napirendről.

A napokban néhány olyan esemény történt a nyugati világban, amely a szólás- és a véleményszabadság híveit félelemmel töltheti el.

Nemrég egy erősen baloldali német történészprofesszor, Jörg Baberowski a német kancellárt és a német („mainstream”) sajtót kárhoztatva kijelentette: Németország a keresztény értékek alapján állt eddig, de most „minden, ami az európaiaknak kedves” el fog tűnni a tömeges bevándorlás hatására. Hozzátette: „A polgárok gyanakodnak, és azt gondolják, hogy a politikusok és az újságírók [mesterségesen] véleményeket akarnak generálni és a közhangulatot akarják befolyásolni. Kelet-Németországban sokan még nagyobb érzékenységgel reagálnak erre, mivel arrafelé tudják, hogy mi az a diktatúra, és milyen abban élni.”.

A 2015. év kifejezetten szimbolikus évnek számított volna elvileg, hiszen a kerek évfordulókhoz való ragaszkodás általános szokás. Hetven éve ért véget a második világháború, és bár a mai európai rendszer párizsi békerendszeren és eszmeileg a Nagy Szövetség antifasiszta mítoszán alapul, egyre több jel mutatja a változást. A változó időknek ilyen árulkodó jele volt, hogy a moszkvai győzelmi parádén alig vett részt valaki – mi, magyarok pedig nem véletlenül ismerjük az okos lány meséjét, ügyesen kerültük ki a csapdát.

Él velünk itt egy rémkép, amely szerint a szabad Magyarország mostani állapota az olyan kommunizmus-féleség.

A magyar ember azt látja, hogy egész Európa össze-vissza beszél, és a meghatározó politikusok életidegen módon álszenteskednek a polkorrekt kánon szerint. De az is látszik, hogy a környező országok közül egyedül mi tudtuk kezelni a helyzetet.