„Tömegek estek el a szavazás lehetőségétől, elhunytak nevében voksolhattak, a választók létszámán felüli szavazólapok bukkantak fel: a februári választással kapcsolatos, most kitudódott anomáliák megkérdőjelezhetik az alig több mint egy hét múlva hivatalba lépő […]-kormány legitimitását. Az állatorvosi ló esetére emlékeztető módon úgy tűnik, hogy a február […]-i voksoláson szinte az összes elképzelhető választási törvénytelenség, anomália előfordult.”
Tegyük fel, hogy az 1947-es választásokról van szó! Ezek voltak az úgynevezett „kékcédulás választások”, amely alkalommal a lakóhelytől eltérő helyen való szavazásra vonatkozó kék cédulákkal felszerelt választási kommandók járták a falvakat. A kommunista párt által szervezett csalás keretében teherautókon utaztatott ál-szavazók akár tucatnyi helyen is leadták a voksukat. De nemcsak így készültek a kommunisták az 1947-es választásra. 1947. július 6.-ától több napos képzés keretében az MKP nekilátott a kommunista választási felelősök felkészítéséhez.
Az iránymutatást Kovács István adta meg: „Ne legyenek az elvtársak túlzottan törvénytisztelők. Csinálják ezt bátran, de ne essünk túlzásba. Ezért bizonyos kereteket is meg szeretnénk az elvtársaknak szabni. Nem zárhatunk ki a választójogból mindenkit, aki nem ránk szavaz, mert ez visszafelé sülhet el. Ezzel a módszerrel minden reakcióst ki lehet zárni. Ki kell zárni a választói jogosultságból 7-800 000 embert. Ezek azokon felül vannak, akiket a törvény töröl a választói névjegyzékből. Hogy néz ki ez megyénként? Minden választókerületben – összesen 16 van – annyiszor ezer reakcióst kell kizárni, ahány jelölt van abban a megyében. Például Csongrád-Csanád választókerületben 36 jelölt van, ott tehát 36 000 reakcióstól kell megszabadulni. Kevesebbet ne zárjanak ki a választójogból, mint amennyit mondtam, valamivel többet lehet.
A másik, ami ennél a kérdésnél fontos, hogy ki kell zárni 15%-ot. Persze itt nagyon kell vigyázni, nehogy a hangulatot magunk ellen fordítsuk, vagy esetleg alkalmat adjunk a kisgazdáknak a kiugrásra. Ezért nagyon politikusan kell alkalmazni a kizárásokat, de keresztül kell vinni, hogy 15%-ot kizárjunk a szavazásból. A suttogó propaganda révén el kell terjeszteni, hogy a választás után a Szociáldemokrata Párt beolvad a Magyar Kommunista Pártba.”
A kizárások módszereit Szirmai István foglalta össze az alábbiakban: „A kommunista házmegbízottak teljesítsék rosszul a feladatukat és az általuk ismert ellenünk szavazóknak, vagy legalább azok egy részének ne kézbesítsék a számlálólapokat. Például, ha egy házban 60 szavazó van és abból 14 reakciós, ezeknek elfelejtik kikézbesíteni a számlálólapot. A kitöltött számlálólapokat a házmegbízottak, illetőleg az összeíró biztos szedi össze. [Ezek] a tudomásuk szerint fennálló kizáró okokra vonatkozó megjegyzéseiket a tények megjelölésével tegyék meg akkor is, ha az összeírott fél a számlálólapot nem töltötte ki és nem írta alá. Az összeíró biztos feladata, hogy megállapítsa, hogy kiknek nem szabad szavazni. Vagy el lehet felejteni a kitöltött számlálólapot leadni az összeíró bizottságnak. Menjen és keresse az illető. Ha így nem megy, még van egy csomó módszer a választójog elvonására. Ezekben az esetekben azoknak a szavazati jogosultságát az összeíró bizottság állapítja meg. Az összeíró bizottságokban dolgozó kommunisták különböző okmányok bemutatását kérhetik a választói jogosultság megadása előtt. Például az összeíró bizottság felszólítja: igazolja, hogy nem volt tagja mondjuk fasiszta pártnak, kérhet bármilyen iratot. A kért okmányok beszerzése időbe telik és utánajárásba kerül. Sokan nem lesznek hajlandók végigcsinálni egy ilyen eljárást. Ezen a módon jelentős tömegeket lehet kizárni. Kevesebb lesz a szavazó, és így pártunk százalékaránya nő.
A Belügyiminisztériumtól lesz még egy segítség. Az eljárás megkönnyítése kedvéért az 1945-ben használt számlálólapok helyett [azok] hosszú és komplikált szövegű nehéz kérdésekkel lesznek tele. Úgy kell ezeket a kérdéseket megszövegezni, hogy házmegbízottaink, vagy ahol ilyenek nincsenek, a kommunista biztosok módot kapjanak a kizáró okok feltüntetésére. A kérdések között feltétlenül meg fogjuk találni a kizáró okot.”
És most térjünk vissza az első bekezdéshez. Valójában nem egy 1947-es történetet láthatnak a kedves olvasók, hanem egy mostanit. Nem valamelyik balkáni államból, vagy poszt-szovjet köztársaságból, a hanem a fejlett Nyugat, a Haladás európai tartószlopának számító Németországból. A Merz-kormány legitimitásáról és a február23-i német szövetségi választásokról van szó a hirado.hu -n megjelent hírben. Európában már korábban is voltak gondok a választásokkal. Keleti szomszédunknál egészen izgalmas módon oldották meg a „nem megfelelő jelölt” ügyét: kizárták a választásról. De Ausztriában 2016-ban a „nem ragadó borítékok” miatt kellett új választást kiírni, amely alkalommal a panaszok szerint „előfordult, hogy a megengedettnél előbb kezdték meg a levélben leadott szavazatok megszámlálását, esetleg nem az előírt módon csoportosították a voksokat és olykor mindezt nem arra jogosult személy végezte. Továbbá néhány választókörzetben nem a megfelelő színű borítékot küldték ki a levélben szavazó választópolgároknak, így az a voks érvénytelennek vagy semmisnek számított. A bejelentés szerint a szabálytalanságok 570 ezer szavazatot érintenek. Az FPÖ panaszában olyan szabálytalanságokra is utalt, hogy nem osztrák állampolgárok és 16 év alattiak is leadhatták szavazatukat.” A sort még néhány anomáliával folytathatnánk.
A mostani német helyzetben nem tudjuk, hogy volt-e szándékosság, vagy maga a német rendszer ilyen. De figyelembe véve, hogy nemrég egy államcsínyre vonatkozó állítólagos összeesküvést is felszámoltak ott a hatóságok – afféle „Köztársaság-ellenes összeesküvést”, avagy Magyar Német Közösség-ügyet – az emberben felmerül a kétely…
(A Magyar Kommunista Párt jegyzőkönyveit közli: Gyarmati György: Taposómalom taposóaknákkal. Írások a megmagyarosított államszocializmusról, Kronosz – ÁBTL, Pécs-Budapest, 2019.)