A kommunizmus hazai megjelenése elválaszthatatlan az első világháborútól és a hadifogolykérdéstől. Természetesen idehaza is volt munkásmozgalom, mind a nagyiparban dolgozók, mind pedig az igen kiszolgáltatott agrárproletárok között, de a lenini elveket és módszereket Oroszországból hozták – illetve küldték – haza azok a honfitársaink, akik ott a hadifoglyok keserű és igencsak kevés kenyerét ették. Természetesen a hatalmas országban a „hadifogoly” jelenthette a valamelyik lágerbe való bezártságot; jelenthette azt, hogy az illető munkát vállalhat a civil lakosság körében (pl. egy gyárban); és többek között egyes esetekben jelenthette azt is, hogy a bolsevik párt soraiban politizált.
Manno Miltiades plakátja már az első magyarországi kommunista diktatúra bukása után készült, Szovjet-Magyarország híres jelképét, a vörös kalapácsos embert felhasználva
A magyar hadifoglyok beszervezését néhány tényező megkönnyítette. Az első az volt, hogy a főként csehekből álló „Csehszlovák Légió”, amelynek elődjét még a cári kormányzat hozta létre, majd az Ideiglenes Kormány szervezte meg, 1918-ra nemcsak önjáró fegyveres erővé vált, de hatalmi központtá is. A cseh légiósok pedig nekiálltak a magyar hadifoglyok üldözésének, bántalmazásának, sőt, számos esetben a legyilkolásuknak is. A fizikai biztonságot kereső magyarok tehát logikusan sodródtak a csehekkel szemben álló Vörös Gárdák – és így a bolsevikok – felé. A második tényező a korabeli Magyar Királyság elhanyagolt szociálpolitikája volt, vagyis, hogy a társadalom egy jelentős része irtózatos szegénységben élt. Azok a hadifoglyok, akik ezekből a rétegekből kerültek ki, nyilván fogékonyabbak voltak a demagóg szlogenekre. Végül, a rendszerellenes baloldali gondolat már a századfordulótól kezdve komolyabban is gyökeret kezdett verni Magyarországon, elsősorban Budapesten a középosztálybeli-, és a fél-értelmiségi körökben. Akik vagy már ilyen felfogásúak voltak, vagy pedig odakint tették magukévá ezeket az elméleteket, azok nagyon könnyen utat találtak a bolsevikokhoz – még bőven a pétervári bolsevik puccs előtt! Egyikük igy írt erről Omszkból, 1917 október 10-én: ,,Mi mindnyájan bolsevikok vagyunk, s bolsevik embereket fogunk hazavezetni, akik érteni fogják a barrikádharcot.”
A bolsevik párt és az általuk uralt állami adminisztráció támogatásával minden nagyobb hadifogoly központban megalakult a magyar hadifogoly legális forradalmi, szocialista szervezete.
Kun Béla is azok közé tartozott, aki eleve szélsőbaloldaliként került már fogságba, s utána könnyedén megtalálta a forrongó viszonyok között a kapcsolatot a bolsevikokkal. Miután úgymond képviselte a magyarokat az Oroszországi Hadifogoly Hivatal február eleji ülésén, elérkezettnek látta az időt a zászlóbontásra. 1918. március 24-én hozta létre néhány hadifogoly társával együtt az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Magyar Csoportját. Másnap jelentették Leninnek az első sikeres lépés végrehajtását.
„Április elején a moszkvai központi csoportban már mintegy 30 elvtárs dolgozott. Néhány hónapon belül a nagy városok egész sorában, igy Asztrahányban, Kurszkban, Orelben, Permben, Petervárott, Szamarában, Szaratovban, Szimbirszkben, Tambovban, Voronyezsben, Rjazanyban, Szerpuhovban, Caricinben, Tverben, Kazanyban, Nyizsnij-Novgorodban szerveződtek meg a Magyar Csoport sejtjei.” – olvashatjuk az egykori hivatalos párttörténetírás egyik tanulmányában. 1918. április 3-ától jelent meg a Csoport központi lapja, a Szociális Forradalom.
„A mozgalom vezetőgárdájának kiképzésére a Magyar Csoport agitátor-iskolákat szervezett. 1918 novemberéig öt tanfolyamon 102 hallgató végezte el a [központi] moszkvai iskolát, amelynek tananyaga a magyarországi munkásmozgalom története, az orosz forradalmak története, a Kommunista Kiáltvány, az imperializmus, az állam stb. volt. Minden nagyobb hadifogoly-központ szervezett hosszabb rövidebb időtartamú agitátor-tanfolyamokat, több száz magyar hadifogoly részvételével. […] A konferencia határozata értelmében a Magyar Csoport meg november hónapban Magyarországra küldött 80 agitátort, köztük a Magyar Csoport elnökségének tagjait, es mintegy 100-120 személyt a partmunka közkatonái kozul. A Tanácsköztársaság kikiáltásáig a Csoport több mint 300 tagját küldte haza otthoni pártmunkára” – folytatódik a krónika.
,,Most, a magyar proletariátus oroszul beszel — és oroszul cselekszik” — írta Kun Béla a Pravda 1918. július 4-i számában.
Őszre odáig fejlődött a helyzet, hogy Leninnel egyeztetve döntést hoztak az önálló párt létrehozásáról, pontosabban szólva a kommunizmus magyarországi leányvállalatának elindításáról. 1918. november 4-én Moszkvában alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja.
Előreküldött agitátor-társai nyomában maga Kun Béla 1918. november 17-én érkezett haza. Természetesen pénzt is hozott magával. Jutott Magyarországra bőven a rabolt cári értékekből és a megvámolt „burzsuj” vagyonokból kistafírozott szovjet-kommunista alapokból. Indirekt módon még német császári pénz is lehetett a Magyarországra érkező összegekben, hiszen Leninéket 1918 folyamán a németek tartották pénzügyi lélegeztetőgépen.
Kun Béla egy héten keresztül tájékozódott a hazai viszonyokról, és napi húsz-harminc emberrel beszélve kialakított a megfelelő politikai kapcsolatokat, hogy immár idehaza is létre lehessen hozni a pártot. Végül is, egy vasárnap délután, november 24-én a Városmajor utca 42.sz.-ban levő lakásban rendezett titkos gyűlésen mondták ki idehaza a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulását, ami tulajdonképpen az első nagy hazugság volt a kommunista mozgalom hazai történetében, hiszen a párt már létezett – csak éppen külföldön hozták létre…
Így kezdődött tehát a „importpolitika” Magyarországon, s az első külföldről, külföldi segítséggel behozott elnyomó rezsim története.
Felhasznált irodalom:
Milei György: A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának történetéhez, in: Párttörténeti Közlemények, 1958/4.sz.
Tóth Marcell: A „vörös Forrest Gump”, Németi Lajos. Képek, kérdések, kiegészítések, kritikák egy kommunista életútjához (Tornyai János Múzeum – Emlékpont, Hódmezővásárhely, 2019.)