1849. július 25. Fjodor Fjodorovics Berg orosz csász. gyalogsági tábornok jelentése Paszkevicsnak
Báró Haynau úgy véli, hogy Görgey főnöknek biztosítani lehetne az életét és büntetlenségét annak az érdemnek elismeréseképp, hogy az övéivel együtt elsőnek nyújtott jó példát a többi magyarországi felkelőnek. Biztosítani lehetne mindazoknak a lázadó tiszteknek az életét, ha személyes büntetlenségét nem is, akik követik ezt a példát, azzal a feltétellel, hogy meg kell jelenniük az Ausztriában felállítandó különböző igazoló bizottságok előtt, amelyek mindenki magatartását megvizsgálják, és megítélik, milyen mértékben számíthat egy-egy ilyen tiszt elnézésre és a legfelsőbb kegyelemre, hiszen sokan közülük akaratuk ellenére, a szerencsétlen körülmények következtében és jellemgyengeségük folytán kerültek ebbe a helyzetbe. – Ezek a bizottságok mindezt figyelembe veszik.
Báró Haynau ragaszkodik hozzá, hogy sem az amnesztia, sem a kapituláció szót nem szabad használni vagy kiejteni, egyáltalán semmi olyat, ami a legtávolabbról is hatalom és hatalom, haderő és haderő közötti megegyezésre utal. Szándékai és rendelkezései szerint az egésznek a törvényes és jogos hatalom előtti meghódolásnak kell lennie, egy olyan hatalom előtt, mely Ausztriában sajnálatos módon hosszú ideig túlontúl elnéző és atyai volt.
Az aradi vértanúk kivégzése (Thorma János festménye)
1849. augusztus 25. Haynau levele Joseph Radetzky császári királyi tábornagynak
Nagyméltóságú uram!
A legbizalmasabban közlöm, hogy az ideiglenes kormány és az országgyűlési képviselők legfontosabb iratai a kezembe kerültek, és az derül ki belőlük, hogy Batthyány Kázmér és Szemere miniszter írásbeli felhatalmazással Paszkevicsnál járt, a magyar koronát egy orosz hercegnek ajánlotta fel, és a legszégyenteljesebb szidalmakkal illette a Habsburg-házat.
Úgy látszik, Paszkevics ezeket a küldötteket nemcsak hogy szívesen fogadta, hanem reményeket is keltett bennük, és ha az ember Paszkevics egész magatartását és velem való levelezését szemügyre veszi, láthatja, hogy az volt a célja, hogy Görgeyt rám szabadítsa, hogy Görgey verjen tönkre engem, ő pedig aztán nyíltan is felléphessen közvetítőként, és maga igazítsa el Magyarország ügyeit; de én erélyes és fáradságot nem ismerő előnyomulásommal és győzelmeimmel megelőztem Görgeyt, nem is tudott a hadsereggel egyesülni – emiatt volt, hogy a lázadóvezérek csak az oroszoknak akarták megadni magukat, emiatt adott Rüdiger díszebédet a tiszteletükre, emiatt járnak a tisztek fegyveresen, felügyelet nélkül, végül emiatt távozott el, jobban mondva szökött meg több száz magát kompromittáltnak érző személy.
Paszkevics szégyenteljes szerepet játszott Ausztria ellen, de Ausztria szerencsecsillaga szerencsésen megakadályozta minden gyalázatos cselszövését. – Az volt a célja, hogy engem legyőzzenek, és aztán ő közvetítőként lépjen fel. Mivel Paszkevicsot és Rüdigert az orosz cár kitűntetésekkel jutalmazta meg, vagy magát az uralkodót is megtévesztették hamis jelentéseikkel, vagy nem is szerzett tudomást ezekről az üzelmekről a cár. Én szálka vagyok az oroszok szemében, sürgetem, hogy az oroszok ürítsék ki Magyarországot.
Idegeimet rettenetesen megviselte Paszkevics magatartása, és az a végtelenül sok tennivaló, ami most rám szakadt; hogy milyen dolgokat kell kiállnom, arról senkinek fogalma sem lehet, minden inkább lennék, mint magyarországi főparancsnok, a sok gondtól-bajtól úgy lesoványodtam, mint egy agár, a hivatalomhoz tartozik, hogy az állam érdekeit mindenütt megóvjam, de nem sikerült, és milliók mentek veszendőbe.
Most érkezett Grünne gróf Bécsből, egy minisztertanácsi határozatot hozott, hogy a vezérekre, egyéb tisztekre és árulókra kimondott ítéleteket ne hajtsam végre – ha negyven órával később érkezik, a vezéreket már a bitófán találja. Véleményem szerint sohasem lesz itt nyugalom, ha nem büntetjük meg példásan minden baj okozóit, az efféle gyalázatos dolgokat művelő tiszteket, ezzel engesztelve meg a hadsereget.
1849. augusztus 27. Részlet az osztrák kormányülés jegyzőkönyvéből
A legnehezebb kérdés, hogy a törvények teljes szigorával, halálbüntetéssel kell-e sújtani minden vizsgálat alá kerülőt, vagy pedig halálbüntetés helyett másfajta büntetést kelljen-e elszenvedniük a kevésbé vétkeseknek. Erre vonatkozóan általánosságban ki lehetne mondani, hogy a legvétkesebbeknek a törvények szerint kell lakolniuk, a kevésbé vétkesek esetében pedig báró Haynau táborszernagyra kell bízni, hogy másfajta büntetést szabjon ki rájuk. Így történt ez a lombard-velencei királyságban is, ahol nyolcvanöt személyt jelöltek meg, mint legvétkesebbeket. Báró Haynau táborszernagy dolga lenne, hogy Magyarországon és Erdélyben megjelölje a legvétkesebbeket, a kevésbé vétkeseket sorban várfogságba küldje, a legvétkesebbek névsorát pedig a halálos ítéletek végrehajtása előtt felterjessze, hogy meg lehessen ítélni, vajon minden egyes esetben érvényesíteni kell-e a törvények teljes szigorát vagy sem. Ellenvetés nem hangzott el, csak dr. Bach miniszter jegyezte meg, hogy megfelelő hatalommal kell felruházni báró Haynau táborszernagyot, hogy a megérdemelt büntetést, ha szükséges, gyorsan végre tudja hajtani. Báró Kulmer miniszter azt a hírt közölte, hogy báró Haynau Hrubyt (Görgey segédtisztjét) máris agyonlövette.
1849. augusztus 31. Haynau utasítása Karl Ernst császári királyi törzshadbírónak
A magyar lázadó párt különféle letartóztatott tagjai elítéléséhez szükséges előkészületekkel kapcsolatban elutazásom előtt élőszóval adott tájékoztatásomat követően ezennel utasítom önt, hogy indítsa meg a hadbírósági eljárást
Szorgalmától, körültekintésétől és energiájától várom ezeknek az eljárásoknak meggyorsítását és mihamarabb való befejezését; külön kötelességévé teszem, hogy tekintsen el minden haszontalan és időrabló formaságtól, és csak a mostani rendkívüli haditörvényszék számára kiadott különleges utasításokat tartsa szem előtt a haditörvényszéki vizsgálatok során.
A meghozott haditörvényszéki ítéleteket esetről esetre külön futárral kell megerősítésre felterjeszteni; futárként megbízható altiszteket kell alkalmazni.
1849. december 24. Felix zu Schwarzenberg osztrák miniszterelnök utasítása Karl von Buol-Schauenstein szentpétervári osztrák nagykövetnek
Mihelyt november 3-i, 80 C. szám jelentéséből megtudtam, hogy őfelsége Oroszország császára érdeklődik özvegy Damjanichné panasza iránt, máris írtam báró Haynau táborszernagynak, a magyarországi katonai parancsnoknak.
Felvilágosításaiból, melyeket tudomásomra hozott, kiviláglik, hogy a férj vagyontárgyainak elkobzása, ami Aradon történt meg, tökéletesen jogos volt a vagyonelkobzással párosult halálos ítélet értelmében, melyet erre a lázadóvezérre kimondtak. Ezek a vagyontárgyak négy szobára való bútor stb. voltak; árverésen eladták őket, és a befolyt összeg négyszázhárom forint negyven krajcár volt bankjegyekben. Ezenkívül egy asztalfiókban kétszázhárom forint ötvenkét krajcárt találtak abban a fajta papírpénzben, melyet Arad parancsnoka bocsátott ki a vár ostroma idején.
Özvegy Damjanichnénak nincs joga követelni e két összeg kifizetését, csak abban az esetben, ha bizonyítani tudja, hogy a férjétől elkobzott vagyontárgyak közt olyanok is voltak, amelyek részben vagy egészben az ő tulajdonát képezték. Ugyanez a helyzet azoknak a vagyontárgyaknak az esetében is, amelyeket nem Aradon koboztak el Damjanich úr halála után.
Ha az özvegy fel tud mutatni tulajdonjogát igazoló okmányokat, biztos lehet benne, hogy panaszát gondosan megvizsgálják, és pártatlanul ítélik meg.
(Forrás: Az aradi vértanúk, szerk.: Katona Tamás, 2001)