A titkok háza és Washington köténye

Néhány évvel ezelőtt Magyarországon kisebb „szabadkőműves-vita” bontakozott ki. A kérdés lényege az volt, hogy vajon 1918-ban volt-e bármi szerepe páholyoknak a forradalmi mozgalmakban, vagy aki ilyet képzel, az összeesküvés-elmélet hívő, tudománytalan, retrográd, és így tovább. A magam részéről, ahogyan akkor egy tanulmányban kifejtettem, nehezen tudom elképzelni, hogy az akkori elitet magában foglaló szabadkőműves mozgalom ne vett volna részt valamilyen módon a politika formálásában; s ahogyan akkor azt leírtam, ebbéli igyekezetükben egy modern európai tömegtársadalomban nem is nagyon lehet kivetnivalót találni, inkább csak az akkori céljaik voltak olyanok (legalábbis idehaza), amelyek nem segítették az első világháborús vereség után az ország védelmét. 1918 óta sok víz lefolyt a Dunán, és a szabadkőművességet hol betiltották, hol hallgatólagosan tolerálták – hogy végül újjáéledjen a kommunista diktatúra bukása után.

De mi a helyzet a szabadkőművességgel Amerikában? A nagyvárosok utcáin járva-kelve a hazai gyakorlattal nem egyező módon egyre-másra belebotolhat az ember szabadkőműves templomokba, amelyeken büszkén virít a funkciót feltüntető felirat. Az egyik legszebb ilyen épület éppen Philadelphiában található, amely város a jelen blog hasábjain tárgyalt amerikai tanulmányút utolsó állomása volt.

A philadelphiai szabadkőműves templom a One North Broad Street-en.

Az amerikai helyzetet illetően korunk egyik nagy szintetizáló történésze, Niall Ferguson „A tér és a torony” (The Square and the Tower, magyarul megjelent: Scolar kiadó, 2019., Budapest) könyvében szól a szabadkőművesek és az amerikai forradalom kapcsolatáról is. (Ezt az említett tanulmányomban is felhasználtam, s most a vonatkozó részt átdolgozva idézem.)

Ferguson könyvében „A forradalom hálózatai” című fejezetében az amerikai függetlenségi háborút tárgyalva először bemutatja, hogy számszerűen a 241 Alapító Atya közül csak 68-an tartoztak a szabadkőművesek közé, a Függetlenségi Nyilatkozat 56 aláírója közül pedig csak nyolc beavatott testvér volt, és „éveken át tartotta magát a nézet, miszerint kétséges, hogy bármelyik szabadkőműves páholy jelentős szerepet játszott volna az amerikai függetlenségi háborúban”. Csakhogy téves az a feltételezés, miszerint „minden egyes Alapító Atya egyenlően fontos szerepet töltött be”, ugyanis egyesek befolyása, hálózati csomópontjellegük döntő volt. Sőt, Ferguson tovább fokozza: „A szabadkőművesség jelentőségére sem jut kellő hangsúly a forradalmi ideológiák terén. Bizonyítékok alapján megállapítható, hogy legalább olyan fontos volt, mint a világi politikai teóriák vagy a vallási doktrínák a forradalmárok mozgósításában.” (153.o.) Ferguson könyve, amely néhol nehezen követhető, néhol meghökkentően felületes, azért számít mégis úttörőnek, mert egy eladdig tudományosan kevéssé hangsúlyozott tényt mond ki – azt tudniillik, hogy a történelemnek van egy könnyen vizsgálható „hivatalos” oldala, de van egy nehezebben felfejthető, „rejtett” is. Igaz, Ferguson nem politikai szempontból, hanem hálózati szempontból vizsgálja a szabadkőművességet, s így értelmezi az Egyesült Államok politikai berendezkedését is: úgy, mint egy nagy hálózatot. Könyvének fő tézise szerint ez szemben áll a „hierarchiákkal”, jóllehet, mind a hálózatok olyanok, hogy lehet bennük hierarchikus elem, mind pedig a hierarchiákban lehetnek kisebb hálózat-darabkák.

Így vagy úgy, Ferguson kitér arra is, hogy Washington 1789-es elnöki esküjét a New York-i Szent János Páholy Bibliájára tette le, s aki előtt az esküt letette, Robert Livingston, maga is szabadkőműves volt, sőt, a New Yorki-i Nagypáholy nagymestere. Ferguson megkockáztatja: Washington kőműves köténye éppolyan fontos része az amerikai függetlenségi folklórnak, Paul Revere híres lovaglása (amikor is Bostont figyelmeztette.) Hozzáteszi: a szabadkőművesség hálózata nélkül egyik említett férfi juthatott volna olyan befolyáshoz, mint amihez jutottak.

Egy szó mint száz: nézzük a philadelphiai nagy szabadkőműves templomot! Az épületben vezetett túrák indulnak, s természetesen nem lehet minden helyiséget megtekinteni, de azon kívül szabad fotózni.