Az ukrajnai háborút számos szempontból hasonlították már az első világháborúhoz. Ilyen volt a kiterjedt lövészárok-rendszerek megjelenése. Ilyen a tüzérség „újrafelfedezése” és tömeges alkalmazása. Ilyen a védelem ideiglenes erősödése is a támadás rovására, de legalábbis a tömeges, jelentős létszámokat és összevont erőket felvonultató taktikai műveletek ellehetetlenülése. Ezúttal természetesen nem a géppuskatűz, a szögesdrót és a védekező tüzérség a „ludas” ebben, hanem egy teljesen új harceszköz: a drónok.
Természetesen jelentős különbségek is vannak. Az első és legfontosabb a harcmező átláthatósága. A transzparenciát a műholdak, a megfigyelésre használt légieszközök és az elektronikus figyelés (lehallgatás) szolgáltatja. A légieszközök közül megint csak a pilóta nélküli légijárművek (vagyis a drónok) a legfontosabbak.
Optikai kábelek ezrei – a drónok hagyatéka
A drónok egy jelentős része immár nem teljesen „szabadon” repked a légtérben, hanem száloptikás vezérléssel – huzalok százai és ezrei borítják a harcmező egy-egy részét, amerre a fő drónkműveletek zajlanak. És ez a térség nem is olyan kicsi: a frontvonalat – szemben az első világháborúval – most már nem úgy kell elképzelni, mint két szemben álló, jól lehatárolható lövészárok-rendszert, amelyeket sűrűn megszállva tart az adott hadsereg. Hanem a meglevő lövészárokrendszerek inkább platformok, amelyeket adott esetben foglal csak el a védőegység. A „frontvonal” előtt és különösen mögött halálzónák vannak – hátrafelé, az össze-összemosódó, keveredő peremvonalak mögött akár 20-30 kilométeres mélységben is!
Vagyis a helyzet olyan, mint az első világháború pergőtüzeinek idején, amikor az első vonalbeli harcosok a bunkerekben várták, hogy feljöhessenek harcolni a támadók ellen a tűzérségi csapás elmúltával. Most azonban úgy kell tekinteni a helyzetet, hogy jószerivel állandó tűzveszélyben él az egész front: egy-egy kósza drón bármikor lecsaphat.
Ebből következően az utánpótlás szállítása és a sebesültek kihozása szinte emberfeletti feladattá vált. A sebesültek ottrekednek a fedezékekben, az összetákolt elsősegélyhelyeken, ahova sok esetben még a víz sem jut el egykönnyen. Elképzelhetőek tehát a higiéniai körülmények. Felütötte a fejét az első világháborúból ismert gázgangréna. Ez a borzasztó fertőzés üszkösödést okozó baktériumok miatt alakul ki, amikor is a szövetekben elszaporodó kórokozók „működésük” közben nemcsak toxinokat termelnek, de gázt is fejlesztenek. A gáz gyorsan áthatol a szomszédos szövetekbe, és kikezdi azokat is – jószerivel élve rothad el a szerencsétlen sebesült. Európában jószerivel nyolcvan éve – a második világháború óta – orvos ilyesmivel nemigen találkozott. A gázgangrénás sérülések szomorú „fénykora” azonban az első világháborúra tehető. Az első világháború során ugyanis a sáros, állati trágyával és emberi ürülékkel szennyezett lövészárkokban heverő sebesültek tömege halt bele ebbe a fertőzésbe. A „sercegő üszög” félelmetes vendégnek számított a szegény sebesültek testében. De ne csak a halálesetekre gondoljunk: elképesztő mennyiségű amputációt is hajtottak végre, hadirokkantak tíz- és százezreit eredményezve.
A modern hadviselésnek már a hajnalán – például az 1853-1855 közötti krími háborúban – komoly gondot jelentett a sebesültek ellátása. Sok esetben a szerencsétlen, amputált végtagú katonák éppen az amputáció nyomán fellépő fertőzésekbe haltak bele! A balaklavai öböl egy részét megtöltötték a levágott végtagok, míg más darabokat a disznók faltak fel.
Az orvosi higiénia – gondoljunk csak Semmelweiss doktor vesszőfutásába – ugyan rohamosan fejlődött, de a csatatér körülményei között néha egyszerűen képtelenség ilyesmivel törődni. Ráadásul az első világháborúban még nem volt penicillin, és nem volt más, elterjedt és hatásos antibaktériális gyógyszer. A tetanusz elleni szérum ugyan kisebb mennyiségben rendelkezésre állt, de még nem tudtak ellene oltani. A „sercegő üszög” ellen azonban semmiféle hatásos ellenszer vagy szérum nem állt rendelkezésre.
Ma ugyan mindez már kéznél lenne, csak éppen nem jut el hadszíntér sebesültjeihez. Arról nem is beszélve, hogy Ukrajnában már a háború előtt sem volt fényes az egészségügyi helyzet, és például megjelentek az antibiotikumok széles spektrumának ellenálló TBC baktériumok is. A gyanús kísérleti laboratóriumokat is adjuk hozzá a képhez: azokat, amelyekről 2022-ben Victoria Nuland olyan idegesen referált. Érdekes lenne egyszer mondjuk az afrikai sertéspestis járványok terjedési irányait Ukrajnán belül visszavezetni…
Egy szó mint száz: Ukrajnának nemcsak egy elvesztett háborúval, hanem egészségügyi válsághelyzettel is hamarosan szembe kell néznie. A borzalmak azonban most már hátha rövidesen véget érnek – feltehetően úgy, hogy véget ér a háború. Csodák persze bekövetkezhetnek és lehet, hogy valaki hatásos ellenszert tud majd kínálni a drónok ellen – ennek azonban jóval kisebb az esélye.