Az 1956. november 4-étől restaurált kommunista diktatúra erkölcsi és politikai alapja az volt, hogy az ’56-os forradalmunk valójában bűnözői csoportok és fasiszták közös akciója volt. A megtévedt magyar állampolgárokat tehát a szovjet hadsereg vasöklének csapása józanította ki – gondolták magukban kommunistáink. A 1956. november 4-én megkezdett restauráció a szó politikai értelmében helyreállítás volt, mivel ugyanaz a kommunista diktatúra állt helyre, mint ami előtte volt. Természetesen Kádár és csapata hamarosan ésszerűsítette a diktatúra működését és itt-ott átfazonírozta a küllemét – de a lényeg maradt, nem kis részben a színfalak mögött tevékenykedő személyi állomány kontinuitásának köszönhetően. Közülük néhányat 1962-ben eltávolítottak, de ez nem változtatott a lényegen.
A kommunista karhatalom nagygyűlése
S hogy mi volt ez a lényeg? Kádár lehetett akármennyire népszerű, a nép „Jani bácsija”, de valójában a nép akarata ellenére került hatalomra, s ehhez a szovjet tankok törtek neki utat. Véresen tukmálta rá magát a magyar nemzetre, egy idegen, megszálló nagyhatalom érdekeinek megfelelően. S 1989-ben, amikor ez a nagyhatalom már nem tudta fenntartani – és az addigiakhoz képest nem is akarta azonos módon megtartani – a magyarországi kollaboránsainak uralmát, a hatalom egyből ki is csúszott a kommunisták kezéből.
Mindenesetre addig is, 33 éven keresztül mindent megtettek, hogy nemzeti bűntudatot keltsenek, s hogy 1956 emlékét befeketítsék, vagy elhallgattassák. Propagandakiadványaik, ál-történészi munkáikban azért itt-ott kilógott a lóláb, s a történelemhamisítés ellenére ki-kiderül az igazság.
Lássunk néhány szemelvényt egy ilyen ál-történeti munkából!
„A szovjet csapatok a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kérésére november 4-én hajnali 4 órakor megindították az általános támadást az ellenforradalom leverésére. Hadműveletük körültekintő, határozott és gyors volt. A győzelmükben reménykedő ellenforradalmárok azonban nem adták meg magukat, hanem több helyen ellenálltak, a harc jelentős véráldozatot és anyagi kárt okozott. »Az ellenforradalom ádáz utóvédharcokat folytatott« – állapította meg a párt VII. kongresszusának határozata.” (Szabó Árpád)
A kommunista karhatalom emberei megtévesztésül az első időkben Bocskai-sapkát viseltek. Jól megfigyelhető az orosz steppelt vattakabát, a pufajka, amelyről a nép elnevezte őket (pufajkások)
„A szocialista világrendszer megerősödött, korunk döntő tényezőjévé vált. Volt kihez fordulni segítségért a belső és a külső ellenforradalmi erők elleni harcban. Nagy szükségünk is volt e segítségre, mert a hazánkban folyó küzdelem nemzetközi méreteket öltött, a kapitalizmus és a szocializmus között folyó éles osztályharc részét képezte. A megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kérésére a Szovjetunió önzetlen segítséget nyújtott az ellenforradalom leverésére.” (Uszta Gyula)
Jellemző képek az ’56-os forradalom leverésének időszakából: a kommunista karhatalom zaklatja az embereket
„A Szokolovszkij marsall szerkesztésében megjelent Hadászat című könyv írja a szocialista hadseregek küldetéséről: »A szocialista államok fegyveres erői a népek barátságának és testvériségének hadseregei; mindig készek rá, hogy egymás segítségére siessenek… A szocialista nemzetköziség érzése hatja át őket, s abban a szellemben nevelkednek, hogy tiszteljék más országok népeit és szükség esetén testvéri segítséget nyújtsanak az osztály- és nemzeti elnyomás alóli felszabadulásért küzdő népeknek.«”. (idézi: Szabó Árpád)
Két pufajkás a restaurált kommunista hatalom melletti hűségesküt jelentő Tiszti Nyilatkozatot iratja alá egy honvédtiszttel
„Amikor ennek a kormánynak a létrehozásán gondolkodtunk, azt hiszik, nem tudtam azt, hogy nem virágcsokorral fognak minket várni? Nagyon jól tudtam, de meg voltam győződve az igazságról és arról, hogy a nép meg fogja érteni tettünket, helyeselni és becsülni fogja, hogy az ellenforradalmi áradattal szembeszegültünk és megmentettük a magyar proletárdiktatúrát.” (Kádár János 1957. január 26., SZOT X. ülésszaka)
Hogy a fentieknek van-e még ma is érvényessége? Talán nem is annyira meglepő, ha a mostani Unió egyes politikusainak viselkedése és hazai híveik „teljesítménye” láttán ilyesmin gondolkozik az ember…
(Az idézetek és a képek forrása: Szabó Árpád: A Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalom, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1977)