Vasúttörténeti részvények a Monarchia idejéből

Részvények, azaz gazdaság-, ipar-, és pénzügy-történet. Vagy inkább művészettörténet? A pénz világának díszítőművészete, amikor még léteztek kézzel is megfogható ("fizikai") részvények.

Most, hogy túl vagyunk a karácsonyi ünnepeket övező fáradalmakon, s a szilveszteri mulatságokon is, érthető, ha az új év elején ügyes-bajos dolgaink intézésének közepette nincs kedvünk mély történelmi kérdésekkel foglalkozni. Akkor dőljünk hátra, s egy pohár bor/whisky/cognac (nem kívánt törlendő!) táraságában nézegessünk képeket!

Blogunkban nemrég rövid kirándulást tettünk a magyar ipartörténeti részvények körében. Vessünk most pár pillantást a hazánk közlekedését meghatározó helyiérdekű vasutak részvényeire! Merthogy „valamirevaló” cégeink a kiegyezéstől fogva részvénytársasági formában működtek, hála az 1875-ben elfogadott Kereskedelmi törvénynek, a 1875. évi XXXVII. tc.-nek (a Kft.-forma csak az 1930. évi V. tc-kel került be a Corpus Jurisba.) Persze volt pár nagyobb családi cég, de a domináns az ipar vezető köreiben azért az Rt. maradt. S történt mindez a részvénygyűjtők és a régi dokumentumok szerelmeseinek legnagyobb örömére…

A régi értékpapírok egyik legnépszerűbb válfaja a gyűjtők körében a vasúti részvények, szinte már külön műfajt képezve: sok van belőlük, érdekesek, sokszor grafikailag is izgalmasak. Magyarországon a helyiérdekű vasutakról szóló 1880. évi XXXI. törvénycikk alapján folyt a kisebb vonalak kiépítése, de ez csak a betetőző kanonizáció volt. Már a reformkorban Kossuth megpróbálta tető alá hozni a Vukovár-Fiumei vasutat, melynek a kibocsátott ideiglenes részvényeiből fennmaradt néhány, míg magából a vasútból semmi nem lett. Aztán a Bach-korszak alatt a nemzetnek kisebb gondja is nagyobb volt, de ahogy kezdett oldódni a hangulat, s lassacskán a gazdasági élet is fokozatosan magához tért, nyilvánvaló volt mindenki előtt, hogy a vasútépítés abszolút prioritás. És a kiegyezést követően soha nem látott lendülettel indult meg a gründolás, rendes jó vadkapitalista szellemben, hosszabb-rövidebb „helyi érdekű” vasútszakaszok tömkelegét építve magánvállalkozásban.

A következő évtizedekben több ezer kilométer helyiérdekű vasútvonal épült Magyarország akkori területén, volt olyan év, amelyben több mint 500 km vasutat adtak át. A lendület az első világháború miatt tört meg, s Trianon a magyar vasúthálózatot is lenullázta, mivel alapvetően fontos vonalakat szakítottak el vagy vágtak ketté országhatárral.

A helyiérdekű vasutak főként olyan területeken épültek ki, amelyeket a távolsági összeköttetést megvalósító fővonalakon többé-kevésbé kívül estek, s ezek önálló, koncessziós jellegű üzemeltetését leginkább a MÁV végezte. Idővel persze az összes helyiérdekűt megvásárolta az állami vasúttársaság, a néhány túlélőt 1945 után államosították, napjainkra jogilag önálló egyedül a Fertővidéki Helyiérdekű Vasút maradt, valamint a Gyesev (Győr-Sopron-Ebenfurti vasút) őrzi még nevében a hőskort.

És akkor vágjunk a közepébe!

Grafikailag legérdekesebbek kétségtelenül a látképes értékpapírok, melyeken általában valamelyik állomás/végállomás városának egy-egy jellegzetessége látható. Ilyenek például:

Baja-Bezdán-Zombor-Apatin HÉV

Szabadka-Gombos-Pakánka HÉV

A dicső múlt, a Hunyadi kormányzó korának emlékét idéző várat és a rohamléptekben fejlődő jelen bizonyságát, a Vasművet bemutató (de szerencsére a dicstelen jövőt elhallgató)

Vajdahunyad-Gyalári HÉV

(Gyalár egy kisebb falu Vajdahunyadtól nyugat-délnyugat irányban)

Vagy például:

Sopron-Pozsonyi HÉV

vagy:

Pécs-Bátaszéki HÉV

Azután persze találunk olyanokat – az ellenkező véglet –, amelyek nem grafikusak, nincsenek rajtuk rajzok, csak a szöveg tipográfiai megoldásaival operálnak – lássunk erre is egy példát, amin még egy Pengő felülbélyegzést is találunk, tehát az 1889-es kibocsátású részvény anyacége megérte a Horthy-korszakot:

Debrecen-Füzesabony-Ohat-Polgári HÉV

S végül voltak olyanok, amelyek grafikaként valamilyen stilizált rajzot kaptak – természetesen leginkább vasutat ábrázolót, de találkozunk szimbólumokkal is, leggyakrabban a szárnyas kerékkel. Lássunk pár ilyet:

Ungvölgyi HÉV

Nagytapolcsány-Bossány-Trencséni HÉV

Temesvár-Varjai HÉV

Losoncvidéki HÉV

Búcsúzóul a Monarchián-belüli „internacionalizmus” szép példájaként két echte horvátországi kisváros közti vasútvonal felépítésére alakult cég Budapesten kiadott részvénye – természetesen magyar-horvát kétnyelvű, ahogyan annak lennie kell…

Zabok-Stubicai HÉV