A KABSZ 1943-ban jött létre, célja tulajdonképpen nem volt más, mint a németek oldalán folytatott „bolsevizmus elleni” küzdelem. Alapítója és első titkára Ney Károly ügyvéd, huszár főhadnagy (Bácsszentiván, 1906. november 6. – Bécs, 1989. szeptember 29.) volt, aki a Gyorshadtestben teljesített-, és kitüntetéssel honorált szolgálata után éppen tartalékállományban volt. Később az SS-be lépett be, ahol külön harccsoportot hozott létre. Ney 1944-ben a Waffen-SS tagja lett a „századossal” megegyező rendfokozatban. 1944. október 20-án megszervezte a Ney-harccsoportot a Waffen SS-en belül, előléptették, ezred-, majd dandárparancsnok lett. A világháború végén SS-Obersturmbannführer, a háború után emigrációban maradt. Végül az amerikai Counter Intelligence Corps foglalkoztatta.
Korabeli plakát
A KABSZ másik vezetője Bolhóy Imre százados volt. A KABSZ-tagokat illegális úton szervezték be. A német megszállás után az Imrédy-féle Magyar Megújulás Pártjához csatlakoztak, s annak „rohamosztagát” képezték. Első nagy nyilvános gyűlésükön a Tattersallban kb. 4000 fő jelent meg. A KABSZ tagok formaruhája fekete nadrág sárga inggel és fekete nyakkendővel, illetve a bal felkaron fekete halálfejes karszalag volt. Kérdés, hogy milyen erőt tudtak felsorakoztatni október 15-én. Amikor a németek nyomására a nyilasokkal kezdtek tárgyalásokat az erők egyesítéséről, Szálasi a Ney által említett 2500 főt is csak úgy tudta elfogadni, hogy annak csak 10%-a lehet a valóság. 1944. szeptember 17-én a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség mintegy 150-200 főnyi egységét alárendelték Kovarcz Emilnek, az illegális nyilas fegyveres csoportok parancsnokának.
A KABSZ azonban ennél sokkal komolyabb erőt képviselt, ami nem feltétlenül a félkatonai egységük létszámával mérhető. Október 6-án ugyanis olyan információ érkezett a németekkel szembeni ellenállás egyik tagjához, hogy két nap múlva puccskísérletre fog sor kerülni. Hogy honnan volt az információ? Nagyon egyszerű: a KABSZ egy tagja a Margit körúton felkereste dr. Somóczy Lóránd karpaszományos őrmestert, aki a németellenes tömörüléshez tartozott és beszámolt a készülő puccsról. Az információ eljutott Bakay Szilárdhoz, aki a budapesti I. hadtest parancsnokaként Major Ákost, a hadtest ügyészét küldte ki a budapesti őrzászlóaljjal a Zách utcai honvédségi gépjárműjavító-műhelybe, amely a szervezkedés egyik központja volt. Másnap reggelre Major Ákos végzett a kihallgatásokkal és jegyzőkönyvezéssel, s házkutatást tartott a KABSZ Vörösmarty utcai székházában is, de azt már üresen találta. A KABSZ tagságának egy része ugyanis felmenekült a Svábhegyre és az SS oltalmára bízta magát. A felvett jegyzőkönyvekből az derült ki, hogy a KABSZ-tagok által vezetett katonai egységeknek és „civil” KABSZ-századoknak adott jelre a kijelölt objektumokat meg kellett volna szállni. Talán nem túlzás feltételezni, hogy a Major Ákos-féle jegyzőkönyvekben a későbbi Szálasi-puccs forgatókönyve (vagy arra kísértetiesen hasonlító tervek) szerepeltek. Sajnos a dokumentumok elvesztek, ugyanis október 8-án a németek elrabolták Bakay Szilárdot, s vele együtt a kérdéses anyagokat is.
Ney Károly KABSZ csoportja október 15-én a Vár körülzárásában vett részt az SS kötelékében, majd az SS-el megállapodva saját alakulat felállításába fogott. Itt kell visszatérnünk a létszámokra: egyáltalán nem biztos, hogy Szálasi jól becsülte meg a KABSZ létszámát, amikor ilyen alacsonyra tette, hiszen Ney rövid időn belül 300 főnyi önkéntest vitt az SS Súron berendezett kiképzőtáborába. Ez a létszám rövidesen megduplázódott s karácsonyra már ezred méretűvé, bő másfél ezer főre nőtt! Igaz, köztük sokan lehettek olyanok, akik valamiféle különleges elbánást reméltek, a magyar Honvédséggel szemben valamiféle erősebb, általuk nagyobbra becsült közösséghez való tartozást. Sokan közülük német származásúak, kötődésűek voltak. November 17-én azután a nyilas vezetés feloszlatta a KABSZ maradékát. Az SS kötelékében levő Ney-harccsoport a dunántúli harcokban vett részt. Külön érdekesség, hogy Szálasiék megpróbálták magyar alárendeltségbe visszahozni az alakulatot, és némi fenyegetőzés után megfosztották a tagokat a magyar állampolgárságtól.
Végül is, egykorú iratanyag híjján nem tudjuk, hogy mennyire lehet komolynak tekinteni a KABSZ puccs gondolatát. Mindenesetre a kortársak, és a magyar függetlenség elkötelezett hívei, nem vették tréfára a dolgot. Sajnos, egy bő hét múlva, immár a nyilasokat felhasználva végezték el a németek a piszkos munkát.