Raoul Wallenberg történetének egy részét talán mindenki ismeri. A Budapestre humanitárius céllal érkező, a magyar zsidók életének megóvását, az embermentés nehéz munkáját végző diplomatáét. Aki bátran lépett fel a nyilasokkal szemben, és akit végül a szovjetek hurcoltak el, s további sorsa ismeretlen. Azt kevesebben tudják, hogy Wallenberg a svéd hírszerzés tudtával és az amerikai titkosszolgálatok megbízásából érkezett Budapestre, hogy az ellenállással kapcsolatot építsen ki, igyekezzen koordinálni az egyes csoportok tevékenységét, s a dolgokat úgy alakítani, hogy lehetőleg a Magyar Függetlenségi Mozgalomhoz tartozó katonatisztek, politikusok, ellenállók kerüljenek helyzetbe a háború végén. Mindennek természetesen bizonyos szovjetellenes éle is lehetett, hiszen 1944 nyarától fogva egyre nyilvánvalóbb volt, hogy a német megszállókat hamarosan a szovjet megszállók fogják felváltani.
Wallenberg azonban elsősorban az embermentésről és a szovjetek orwelli, kafkai világában való eltűnéséről vált híressé. Ezrek köszönhetik neki a túlélést a nyilas pártszolgálatosok terrorjától sanyargatott magyar fővárosban 1944 őszétől 1945 január elejéig. A Zsidó Világkongresszus támogatásával, a stockholmi zsidó hitközség és a Forum för Levande Historia (vagyis Fórum az Élő Történelemért) elnevezésű szervezet megbízásából Anders Blomqvist, a Dalarnai Egyetem oktatója, Hardi-Kovács Gellért svédországi magyar kutató és Susanna Berger, a Raoul Wallenberg Centre for Human Rights részéről kétnapos rendezvényt szerveztek. Az eseményt nyugodtan tekinthetjük „a” hivatalos, nagy svédországi Wallenberg-megemlékezésnek; mivel a világháborúban semleges Svédország szinte egyetlen nemzetközileg is ismert háborús hőséről van szó, megtiszteletés volt, hogy a magyarországi szakmát a Nemzeti Emlékezet Bizottsága képviselte, Földváryné Kiss Réka elnök asszony, és én, elnökhelyettesi minőségben. A magyar intézmények részéről előadást tartott még Szekér Nóra, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatója. Az első napon a megemlékező beszédek és az átfogó előadások mellett a svéd levéltári kutatási lehetőségekről esett szó („Nyomás alatt az információs szabadság”). Külön vonalat alkotott az első nap témájában Wallenberg-ügy visszás részéként értelmezett jelenség, amely szerint a svéd állam nem tett meg mindent az eltűnt diplomata felkutatása érdekében. A nap végén néhány olyan mostani esetről volt szó, amikor svéd állampolgárokat jogellenesen vetettek fogságra külföldön, és a svéd állam még nem hozta őket haza. A második napon tudományos előadások hangzottak el, majd nyilvános fórummal zárult a rendezvény.
A rendezvény első napjára a svéd parlamet, a Riksdag komoran méltóságteljes épületében került sor
A konferencia első napjának eseményein mérsékelt érdeklődés volt tapasztalható
Máthé Áron előadása a nyilasmozgalomról a második napojon a BAJIT zsidó iskola épületében
Földváryné Kiss Réka előadása Soós Gézáról és az egyházi ellenállásról a második napon
Földváryné Kiss Réka és Máthé Áron Müller Adrienn nagykövet asszonnyal a Riksdag épületében a konferencia első napján
Érdemes egy pillanatra megállni és szemügyre venni a rendezvény mögött felsorakozó szereplők közül először is a Forum för Levande Historia-t. 1997-ben Gören Persson szociáldemokrata svéd miniszterelnök vetette föl, hogy szükséges lenne egy ilyen intézmény, mivel ezt megelőzően látott napvilágot egy felmérés, amely szerint a svéd fiataloknak csak a 66%-a volt biztos abban, hogy a holocaust megtörtént. 2001-ben hozott törvényt az intézmény felállításáról a svéd parlament, majd 2003-tól kezdte meg a működést az FLH. Mottójuk szerint: „A demokráciáért és a minden ember közötti egyenlőségért dolgozunk, a Holocaust tanulságait használva.” A FLH kormányzati szerv, és jól érzékelhetően a poszt-nyugati világban uralkodó, egyre jobban kiterjesztett értelmű „emberjogizmus” ideológiájának talaján áll.
Az FLH épülete
Az FLH hirdetései az épület „kirakatában”
Andres Blomqvist Magyarországon is járt egyetemre (az akkori Közgazdaságtudományira), majd utána igazán jól magyarul Kolozsváron tanult meg. A svéd közéletben jelenleg ő az első számú „magyarszakértő” (ebben a minőségében a svéd NATO-csatlakozás idején többször is nyilatkozott a svéd tévécsatornáknak), de ismeri Románia helyzetét is. Hardi-Kovács Gellért Svédországban élő, magyar születésű gimnáziumi tanár, aki önszorgalomból vált a Wallenberg-kérdés kutatójává, s írta meg a Wallenberg-ügyben áttörést jelentő kötetét (Alkonyat Budapest felett, svédül, magyarul és angolul jelent meg eddig). A kötetből világosan kiderül, hogy Wallenberg amellett, hogy az embermentés és a humanitárius misszió hőse volt, tevékenyen részt vett a fegyveres ellenállás szervezésében. Másik kutatási területe is egyedülálló, amely a C-byro, vagyis a háborús svéd katonai hírszerzés történetét mutatja be.
Hardi-Kovács Gellért (jobboldalon) és Anders Blomqvist (baloldalon) a konferencia második napján
Susanne Berger az egykor létező svéd-orosz levéltári vegyesbizottságban volt tag, korábban pedig dolgozott együtt Vadim Birnstein-el, amerikai-orosz történésszel, aki a szovjet háborús kémelhárító szerv, a Szmers egyik legavatottabb kutatójának számít. Susanne Berger jelenleg az egyik legizgalmasabb témát, a svéd és a magyar hírszerzés közötti együttműködést dolgozza fel.
Susanne Berger előadásából részlet
A konferencia első napján Susanne Berger felhívta a figyelmet arra, hogy a Wallenberg-rejtély (t.i., hogy meddig élhetett, mikor halt meg a szovjet fogságban) felderítésére a svéd állam nem tett meg mindent, s például nem iktatott követségi dokumentumokat is bemutatott. Susanne Berger a pulpituson.
Anders Blomqvist elmondta: Magyarországon könnybben tud kutatni, mint a svéd levéltárakban. A konferenciának ennek a pontján visszafogott, de mégis éles pengeváltásra került sor a svéd nemzeti levéltár és Susanne Berger között, aki kifogásolta, hogy a kutatás számára egyszer már felszabadított iratokat visszaminősítenek, és hogy több kérdésben is korlátozzák a kutatási lehetőségeket. A levéltári igazgató asszony a jelenlegi „háborús helyzetre” hivatkozott a visszaminősítések kapcsán.