A sajtóban körbefutott a tudósítás, miszerint a magyar politika egén feltűnt új csillag, Magyar Péter szerzett magának egy kis pártot, amelynek egyik alelnöke bizonyos Deák Boldizsár. Most ne ragadjunk le annál a kérdésnél, hogy ugyan miféle céllal hozták létre ezt a sufnipártot? S annál a kérdésnél se ragadjunk le, hogy Magyar Péter tényleg új csillag vagy pedig csak rövid ideig pislákoló műholdacska? Az előbbi maradjon a tényfeltáró újságíróknak, az utóbbi a politológusoknak és politikai kommentátoroknak.
Annyi bizonyos, hogy a sufnipárt esetében már voltak némi gyanús politikai üzelmek Schmuck Andorékkal, és némi aláíráshamisítás is az ajánlások megszerzésére. Ráadásul a Magyar Nemzetben megjelent egy hír, miszerint Egerben és környékén „közszájon forog, hogy Deák Boldizsár a Kádár-rezsimben az állambiztonsági szervek beépített ügynöke volt.” Hogy Deák Boldizsár volt-e a „Sólyom” fedőnevű titkos megbízott (tmb) – ezt nem tudjuk a törvényi feltételeknek megfelelően igazolni. Egy munkadosszié áll rendelkezésre, de sem beszervezési dosszié, sem pedig 6-os karton nincs róla.
A TISZA-párt egy lángossütő fölé van bejegyezve…
S hogy milyen ez a munkadosszié? Az M-40085 jelzetű dossziét 1973.10.27-én nyitották és bő tíz év múlva, 1983.12.28-án zárták le. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának összefoglalója szerint a tmb-t a Heves megyei RFK III/II. Osztálya foglalkoztatta, elsősorban az amnesztiával Nyugatról hazatért személyek, valamint az idegenforgalom ellenőrzése és a kutatás területén. Jelentéseiben beszámolt külföldi kapcsolatairól, külföldi útjairól (NSZK, Hollandia, USA, Jugoszlávis stb.), a Technolux KTSZ alkalmazottairól, egri ismerőseiről, gazdasági és pénzügyi bűncselekményekről, jogellenesen külföldön maradt személyekről stb. Még egy dossziéban szerepel a neve, BRFK Igazgatásrendészeti Osztály Útlevél Alosztály iratai között fenntmaradt listán, amely ma A-1340 jelzetet viseli, s amelyben az állambiztonsági szempontból „érdekes” személyek útlevélszámai vannak felsorolva, 110 oldalon több 3000 név.
Most pedig lássunk egy jelentést az említett munkadossziéból:
Adta: Sólyom fn. tmb.
Vette: Szegedi hdgy.
Idő: ’73. nov. 22. 13-14.00
Hely: Eger T.pont
Tárgy: Kapcsolatok
Jelentés
Barátomtól hallottam, hogy a következő barátait így jellemezte.
1.Kárpáthy Pál hentes, disszidens, majd visszatelepült. Jó viszonyba[n] van vele kisebbik lánya /Zsuzsa/ révén még közelebb került. (sic!)
2.Vékony János egri lakos, Technolux KTSZ anyagbeszerzője. Lakása előtt többször áll nyugati rendszámú kocsi. Munkatársi viszonyon kívül barátkozunk is.
3.Nagy József egri lakos. [olvashatatlan, kb.: Majus lakoba lakik], Dózsa Gy. tér alatt régiség boltja van. Sokszor lehet nyugati turistákkal együtt lá[t]ni, sőt, ez lehet üzleti ügy is. Jó viszonyban vagyunk a húgával is.
4. Gergely Aranka elvált [Horváth Zoltánné] keszthelyi lakos többször fecsegett, hogy [olvashatatlan] milyen barátai vannak a (BM-be) rendőrségen, akiknek ő is dolgozik. Állítólag titkos telefonja is van. Ital hatása alatt jelentette ki ezeket. Egy házba[n] laktunk négy évig.
Értékelés: A hálózat jelentésében hazai kapcsolataival foglalkozik. Közülük „érdekes” Kárpáti Pál személye, aki mint amnesztiás, nyt-ban [ellenséges elemek nyilvántartásában] szerepel. Figyelmet érdemlő még a keszthelyi Horváth Z-né, aki a „rendőrség emberének” mondotta magát.
Intézkedés: A Horváth Z-nével kapcsolatban jelentettekről értesítjük az illetékes megyei szervet.
További feladatok: A korábbi jelentésében szereplő Marianne Frey a KKA nyt-ban szerepel. A legutóbbi találkozón tisztáztuk, hogy a tmb. M.Frey leányával került közelebbi kapcsolatba. Ezzel kapcsolatban a tmb. feladatul kapta a levél útján történő kapcsolatfelvételt. Első levélében általános jellegű témákról ír a célszemélynek és kéri, hogy baráti megállapodásuknak megfelelően levelezzenek. Feladatul kapta még a hálózat Kárpáti Pál amnesztiás kapcsolatainak felderítését, magatartásának, megnyilvánulásainak ellenőrzését, ill. jelentését. Tovább utazásai, üzlet tárgyalásai során a jelentősebb külpolitikai kérdésekben, események kapcsán elhangzó megjegyzésekre, állásfoglalásokra történő „felfigyelést”, azok jelentését.
Találkozó: 1973. november 29-én, 13.00-kor Egerben, T-ponton
Szegedi et! Kárpáti és Nagy személyek nem érdekelnek! A tmb. részletesebb jellemzést készítsen a személyekről. [olvashatatlan szignó, vlsz. Szegedi László hadnagy kapcsolattartó felettese.]
Eddig az adott jelentés szövege és a megjegyzések. Nesze semmi, fogd meg jól, mondhatnánk. A dosszié csaknem összes lapja hasonló jellegű, szinte mind kézzel írott, összesen 256 oldal a tartalomjegyzékkel és a névmutatókkal együtt. De milyen ember lehetett ez a „Sólyom”? Olyan, aki buzgón jelentett. Foglalkoztatása során több esetben „jelentősebb értékkel bíró információt” szolgáltatott, ahogyan utolsó kapcsolattartója megjegyzi. Lebuktatott csempészeket – ez csaknem bármely rendszerben rendjén van, még ha a „besúgó” sosem kellemes egy karakter, s ha a modern történelem során egy-egy igen sötét pillanatban a csempészek és az ellenállók között bizonyos átjárás volt. A Kádár-diktatúra azonban az 1970-es években már bőven nem ide tartozik. De nemcsak ilyesmivel foglalkozott, hanem rendszeresen információt szolgáltatott – besúgott – Nyugatról hazatért és „jogellenesen” Nyugaton tartózkodó személyekről.
És vajon tényleg Deák Boldizsár lett volna a „Sólyom”? Nos, vannak erre utaló jelek, de egyértelműen és jogszerűen nem jelenthető ki. (Zárójelben érdemes feltenni a kérdést: vajon Ungváry Krisztián fog most pereskedni hogy úgymond leleplezhesse az ügynököt? Vagy eláll ettől, mivel imádata tárgyához, Magyar Péterhez van köze az illetőnek?)
Az egész történetből ha egy tanulság van, akkor az az, hogy a Magyar Péter által bemondott „az ügynökdossziék nyilvánosságra hozása” (jelentsen ez bármit) ostobaság. Nem oldana meg semmit, viszont súlyosan sértené az egykor megfigyeltek – mármint a politikai alapon megfigyeltek – emberi méltóságát. Ugyanis, a fenti jelentéshez hasonlóan nem annyira a jelentést íróról, hanem a megfigyeltekről szólnak ezek a dokumentumok. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában pedig hozzáférhető a fentmaradt anyag, s utána, mint a fenti jelentés szövege is, a szélesebb nyilvánosság elé tárható – úgy, hogy megpróbáljuk értelmezni. Értelmezés nélkül ugyanis éppen a volt kommunista állambiztonság rólunk, a felmenőinkről rögzített elbeszélésmódját engednénk szabadjára.