November 16-án, Kéthly Anna születésnapján én mondhattam beszédet. A szobor, amely Kéthlyt hatásosan idézi meg, általában magányosan álldogál. Nem tudok róla, hogy az Országgyűlés Hivatalán és Nemzeti Emlékezet Bizottságán kívül más ápolná e helyen Kéthly emlékezetét. A megemlékezés résztvevőinek körét néhány érdeklődőn és kollegán kívül egy rendhagyó történelemórán részt vevő gimnáziumi osztály alkotta – akik számára a megemlékezés után még egy rövid foglalkozás az OGy Hivatalában, a NEB munkatársának vezetésével. Kéthly méltatlanul elfeledett alakja a magyar politikatörténetnek – még akkor is, ha a józan paraszti ész számára kicsit sok az „elvtárs” megszólítás írásaiban. De hát hiába; a klasszikus szocdem mozgalmárok már csak így nevezték egymást. 1945 utáni cikkeit, nyilatkozatait olvasva is kényelmetlenül feszeng az ember – az ideológiai-mozgalmi lendület rövid kifutása után azonban jött a józanabb hang. Annyi bizonyos, hogy a kommunisták mindig is utálták, Rákosi csak az „öregasszony” néven nevezte. Legvégülre marad a kérdés: ha a magyar baloldal előképeket keres, miért feledkezik meg Kéthly Annáról?
Mindenesetre Kéthly alakjának felidézéséhez szeretném ezúton közzé tenni 2023. november 16-án elmondott beszédemet az alábbiakban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim
Kéthly Anna születésnapján, az ő tiszteletére emelt szobor előtt állunk. És nehéz helyzetben vagyunk, mert Kéthly Anna egy elfeledett alakja a magyar politikai életnek. Szociáldemokrata volt, és ez a kifejezés manapság nem túl gyakori kelléke a közéleti vitáknak, nemcsak idehaza, de egész Európában. Mégis, mi az, ami miatt ma itt vagyunk? Hogy közelebb kerüljünk ennek a megfejtéséhez, kérem engedjék meg, hogy Faludy Györgyöt idézzem, aki 1945-ben a maga érzékies módján így idézte fel Kéthlyt. Faludy egyébként azután fogalmazta meg ezeket a sorokat, miután látogatást tett a kommunista párt irodájában, s a beszélgetés az egyik vezető kommunista politikussal kihozta a sodrából. Idézem tehát Faludy Györgyöt: „Kéthly Anna hűvös, impozáns nyugalma és hideg, üdítő szépsége végképpen helyre billentette lelki egyensúlyomat. Kéthly Anna már hatvan felé járt, és öregedve egyre szebb lett; de szépségét még mindig úgy viselte, mint régen, jeges dicsfény módjára. Mindig éreztem, hogy szépsége nem nőiességéhez tartozott, inkább erkölcsi magatartását tükrözte.”
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, most elsősorban a tiszta politikai erkölcs szobra előtt állunk. Az egyenesség, a bátorság, és a jó értelemben vett idealizmus szobra előtt. Ami persze Kéthly Annánál nagyon is gyakorlatias ízű volt, hiszen nem valamiféle marxista tanítások hatására csatlakozott a szociáldemokrata párthoz, hanem azért, mert valamit tenni akart a XX. század elején Magyarországon tapasztalható kiterjedt nyomor felszámolásáért. Mindehhez járult hazaszeretete is. Miután 1956-ban emigrációba kényszerült, egy magyar állambiztonsági jelentésben ezt olvashatjuk róla: „rettenetes honvágy gyötri. Ennek kapcsán kijelentette, hogy azért senki sem gondoljon a hazamenetelre, mert elképzelhető, hogy hogyan bánnának vele, ha még idekint is állandóan figyelik az embereket. Célzott a röplapakcióra, mely személye ellen irányult, s nem tudja elvenni a kedvét a munkától, csak bántja”. Persze hogy nem tudták elvenni a kedvét a munkától, hiszen előtte ült a kommunisták börtönében, ahol ütötték-verték, rokonaival zsarolták, napokig nem hagyták aludni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim
Kéthly nemcsak egyenes volt és hűséges szociáldemokrata pártjához és a magyar kétkezi dolgozók ügyéhez, de egyúttal közép-európai látókörrel is bírt. „Ma is meggyőződésem – írta jövőbelátóan Kéthly –, hogy a volt Monarchia politikai összetartó kényszere helyett a dunai országok szabad gazdasági, pénzügyi együttműködése volna az a megoldás, amely megvédené ezeket a kis országokat a keleti vagy a nyugati étvágy ellen. És nem utolsósorban egy ilyen gazdasági együttműködés az egységes Európa egyik fontos alkotórésze lehetne, és a kisebbségi kérdést is közelebb hozná a nyugalmi állapothoz.”
Élet vége felé, Szolzsenyicin egyik művét méltatva, „A diktatúrák rákbetegségéről” című írásában így fogalmazott a közös történelmi tapasztalatról: „A kelet -európai országok népei, akárcsak a megégett gyermek, óvatosabbak és gyanakvóbbak, mint sok nyugat -európai szervezet. Mi tudjuk már, fájdalmas tapasztalatból, hogy a kommunista propaganda milyen könnyedén használja fel a demokrácia jelszavait, milyen simán elismeri a demokrácia játékszabályait, amíg valamilyen történelmi erő meg nem nyitja előtte a hatalomra jutás lehetőségét.” Aligha kétséges, hogy legyen akármilyen demokrácia is a mi európai világunkban, Kéthly szavai bizony érvényesek a mai napig.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
Kéthly egyik mai méltatójával egyetértve szeretném zárni mondandómat: Kéthly hitt a józan párbeszéden alapuló megegyezéses politikában, amely az ezt intézményi keretbe foglaló demokratikus berendezkedésben lehetséges; és hogy e berendezkedés lényege az egymással versengő pártok szabad választásán alapuló többpártrendszer.
Azt hiszem Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ebben a mondatban mindent összefoglaltunk, ami a magyar alkotmányosság lényegét jelenti. Ezért vagyunk ma itt. Köszönöm, hogy meghallgattak.
(Fotók: OGy Fotó)