1906-ban Zitkovszky Béla egy fontos, gyönyörű eseménysort örökített meg filmen: Rákóczi Ferenc és társainak újratemetését. A képkockákon a gyászmenet mellett megelevenedik a 20. század elejének világa, a magyar főváros jellegzetes hangulata. Bár Zitkovszky Béla vágóképet még nem használt, a kép élvezhető, a szereplők láthatóak.
Bár Magyarországon kb. 600 némafilm készült, sajnos nagy részük elkallódott. Viszont mindig van remény arra, hogy újabb és újabb magyar alkotások, hungarikum bukkanjanak fel a világ bármely részéről. Mivel a magyar némafilmeket exportálták, sok esetben kerültek elő akár 90-100 év múlva magyar alkotások Londonból, Bécsből, Hollandiából. Hegedűs Gyulának, a korszak színházi és némafilmsztárjának A munkászubbony című filmje például 2017-ben került elő Hollandiában. Hegedűs a kor olyannyira meghatározó színészegyénisége volt, hogy ma is utca őrzi a nevét Budapesten, színháza, a Vígszínház, közelében. Kosztolányi Dezső így örökítette meg alakját 1931-ben az Új Idők hasábjain a színész halálakor: „Látom őt ördögnek, papnak, katonatisztnek, kasznárnak. parasztnak, koldusnak, királynak, ifjú szerelmesnek, huncut agglegénynek gyors egymásutánban s a képek összeolvadnak könnyeimben, mindegyikben az embert érzem, akiből az egyéniség varázsa árad, az a varázs, melyet nem lehet tovább elemezni. Az által hatott, hogy ő volt, ő és nem más. Az első benyomás, amikor diákkoromban először láttam egy francia bohózatban, a régi, vidám, féktelenül kacagó Budapesten, nem halványabb, semmivel se jelentéktelenebb, mint későbbi emlékeim, mikor fölfelé ívelő pályáján egy lélektani mélységekkel teljes arcélet vetített elém. Mindig egy és mindig más.”
Hegedűs Gyula némefilmjének hirdetése az Est c. újság 1915. február 2-i számában
A legöregebb művészi némafilm, mely fennmaradt, egy nyolc perces bohózat volt 1912-ből, melynek címe Keserű szerelem, Góth Sándor rendezte. Budapesten és Kolozsváron is készültek némafilmek. Alkotói közül többen később világhíres filmművészek lettek, így Janovics Jenő, Korda Sándor, Kertész Mihály. Utóbbi világhírű alkotó 172 filmjéből 38-at rendezett Magyarországon. A korabeli magyar némafilmgyártás világszínvonalúnak számított, 1901-ben született az első film, ez a Zsitovszky Béla rendezte A táncz volt. Kertész Mihály: Az utolsó hajnal című filmjét 1917-ben forgatta. Ezt az alkotását sokáig az Amszterdami Filmintézet őrizte és a Bécsből előkerült, a Magyar Filmintézet által restaurált töredék alapján tudták beazonosítani, hogy az Amszterdamban őrzött ismeretlen film az ez az alkotás. A fordulatos történet indiai és londoni helyszíneket játszódott – természetesen ezeket a jeleneteket is Magyarországon vették fel. Szintén izgalmas alkotások Korda Sándor rendezésében: Az aranyember 1918-ból, Deésy Alfréd: János vitéze 1924-ből, és Balogh Béla: Az obsitos című alkotása 1917-ből. Jókai Mór: Mire megvénülünk című regényének filmadaptációját 1916-ban készítette el Uher Ödön. Blaha Lujza játszotta a Nagymama című film főszerepét, így a Nemzet Csalogányáról is maradt fenn mozgóképünk.
Nemeskürty István adatai szerint tíz magyar némafilm műterem volt (köztük Uber, Corvin, Star, Astra, Biograf), 59 filmgyártó vállalat, 70 magyar némafilm rendező és 471 néma játékfilm (ez jóval több is lehet a lappangó alkotások miatt, akár 600). Az első műterem a Hunnia Stúdió volt, melyet 1912-ben alapítottak. A magyar némafilmek fénykorát az 1910-es évekre tehetjük. Szinte mondhatnánk: ahogyan az operett versenytársa a musical volt, úgy a magyar film ezekben az években az amerikai filmgyártás mögött szorosan felzárkózva küzdött a piacért. Ebben faramuci módon még az első világháború is közrejátszott, hiszen ezekben az években amerikai film nem nagyon tudott bejutni az európai piacra. A világháború végén az összeomlás, a trianoni békediktátum sajnos a magyar filmgyártást is nehéz helyzetben hozta. 1925-ben hoztalétre a magyar kormány a Filmipari alapot. Ez azt jelentette, hogy a filmkölcsönző cégeknek a Magyarországon levetített külföldi filmek után is ún. méterpénzt kellett befizetniük az alapba, mellyel a magyar filmgyártást támogatták.
A magyar némafilmek egyik első sztár színésznője Mattyasovszky Ilona volt, aki 1985-ben született Esztergomban. Fraknói Ilona néven kezdte pályáját és a legelső magyar némafilmek egyikében, a Drágffy Évában már főszerepet játszott. Ezt a filmet még nem is filmstúdióban forgatták, hanem fotós műteremben. Az igazi békeévek sztárja volt a színpadon és úttörő a filmek világában. Az Astra filmgyár szerződtette, filmjeit teltházak előtt vetítették mind Budapesten, mind vidéken. Egyik legnagyobb sikere a Lengyelvér című film volt. 1921-ben moziiskolát indított Budapesten. A Színházi Élet tudósítása szerint 700 jelentkezőből választotta ki 70 növendékét. Férjével, Bolváry Gézával Münchenben, Berlinben és Bécsben is éltek, majd abai birtokukon éltek 1943-ban bekövetkezett haláláig. A Magyarság 1931. december 29-i számában így jellemezte a házaspárt: „Bolváry Géza és Mattyasovszky Ilona is mélyen hívő emberek: lelki-emberek. (…) Az értéktelen ember, ha sok küzdelem után, célhoz jutott mindig ellenszenves diadalában: pózol, hangoskodik és terpeszkedve akarja magát kárpótolni a szenvedésekért. Az értékes emberek, mint Bolváryék, éppen a szenvedéseiket nem adják oda és a sok küzdelem csendességre s befelé fordulásra neveli őket. Világhírének, vagyonának külsőséges körei centrumában egy kiváló lélek és kedves, jó ember áll.”
Érdemes egy olyan színésznőnek a karrierjét is felidéznünk, aki némafilmben kezdett majd nemzetközi karriert futott be. Ő Bánky Vilma, aki a Star filmiskolát végezte el, és a Tavaszi szerelem című magyar némafilmben játszott el egy epizódszerepet. Ennek nyomán szerződtették Berlinbe és Bécsbe, majd 1925-ben Samuel Goldwyn egy budapesti forgatáson látta meg és invitálta az USA-ba, melyet a színésznő elfogadott. Félig csukott szemű tekintete, rejtélyes mosolya megbabonázta a korabeli nézőket.
Az utolsó, jelentősnek számító magyar némafilm az 1926-os Rab madár volt. 1929-ben a Fórum moziban következett be az a csoda, hogy megszólalt a film, innentől már a magyar hangosfilm története vette kezdetét, ami már egy új időszámítást jelentett. Egy sikeresnek, teljesnek induló-, majd utána a trianoni szűkösséggel küszködő korszaka zárult le a magyar filmnek.