A Huszárvágás blogon természetesen nem fogunk abba a csapdába esni, hogy kizárólag az alternatív történelem és a divatos, akadémiai műszóval: kontrafaktuális történetírás veszélyes vizein evezzünk. Mégis, a magyar történelemben néhány esetben a majdnem máshogy történt érzése annyira erős kísértést jelent, hogy muszáj ezeknél az eseteknél elidőznünk.
Than Mór: Attila lakomája
Vannak olyan persze fordulatok, amelynek a következményei egyszerűen beláthatatlanok, ezért bár csábító gondolatkísérletek, de mégsem érdemes velük foglalkozni. Vajon hogyan alakult volna a magyar történelem, ha Attila hun nagykirály nem hal meg, mielőtt az örökösödést elrendezi? Vajon a hunok által uralt kelet-európai sztyeppén felbukkanó elődeinkre ez milyen hatással lett volna? De ilyen például az a kérdés is, hogy mi lett volna, ha nem hal ki az Árpád-ház 1301-ben? Még csak belegondolni sem tudunk, és bármilyen szörnyen hangozzék, azt sem tudjuk, hogy lett-e volna hosszútávú jelentősége. Természetesen vagány és menő érzés lenne a Turul-dinasztia monarchiájában élni akár a mai napig, és az is biztos, hogy az 1300-as évek első két évtizedének trónharcai és polgárháborús helyzete nem következtek volna be. De más, tőlünk független eseményekre nézve nem biztos, hogy ennek komoly hatása lett volna, így például a török birodalom megjelenésére. Kissé durván fogalmazva: Mohácsnál nemcsak II.Lajos, hanem egy Árpád-házi király is meghalhatott volna.
Ugyanilyen fogas kérdés például, hogy mi lett volna, ha Hunyadi Jánost nem viszi el a ragály a nándorfehérvári diadal után? Hunyadi János törökellenes harcai között vereségek és győzelmek egyaránt vannak. A magyar kisszerűség hamisprófétái a várnai és a rigómezei vesztes ütközetből törvényszerűségeket akarnak levonni, tudniillik, hogy mindenképpen alárendelt szerepünk volt a török hadigépezettel szemben. Mások Hunyadi János halálában azt a szerencsétlenséget látják, ami megakadályozott minket abban, hogy a végső csapást bevigyük a töröknek. Hunyadi két nagy kudarca ellenére sikeres hadvezér volt, és az ellenállást testesítette meg. Arra azonban neki sem volt, nem is lehetett válasza, hogy ki legyen a török helyén? Vagyis az oszmán hatalom esetleges megbuktatása után kicsoda-micsoda legyen a Balkán ura? Mint tudjuk, ennek a kérdésnek a megválaszolatlansága még ötszáz évvel később is, a XIX. századtól kezdve puskaporos hordót csinált a Balkánból.
Vannak azonban más jellegű fordulatok, amelyeknél azért biztosabban tudunk válaszolni a „mi lett volna, ha” kérdésére. Ilyen például annak a lehetősége, hogy Muhi pusztánál nemcsak a mongol testőrség tagjai közül esnek el tucatnyian, hanem az általuk védett Batu kán is. Hasonló gondolatkísérlet, hogy I.Ulászló és lovagjai megölik Murád szultánt a várnai csatában, vagy Mohácsnál az egészen a szultáni testőrökig jutó magyar lovasság végez Szulejmánnal.
Természetesen nemcsak szerencsés fordulatok lehetősége áll fent. Egy kicsit közelítve korunkhoz, felmerül a kérdés, hogy mi lett volna, ha sikerül a második Molotov-Ribbentrop paktumot nyélbe ütni 1942-ben vagy 1943-ban? A szovjet-német különbéke, fegyverszünet irányában mind a két fél komoly erőfeszítéseket tett. Ha sikerült volna a megállapodás, Közép-Európa népei talán még a szovjet megszállásnál is sötétebb jövő elé néztek volna, arról nem is beszélve, hogy az amerikaiak vélhetően Európában vetik be az atombombát.
A Huszárvágás blogon terveink szerint havonta egyszer a fenti és más, hasonló fordulatoknak a nyomán meg fogunk próbálni egy-egy gondolatkísérletet végigvenni.