Ha lehántjuk a történeti regényirodalomról a mai tudá(lé)kos korban ráragadt sallangokat – mint hazafiságra nevelés, nemzettudat erősítés, történelemkép csiszolása, hozzájárulás történelmi tudathoz… és más számtalan ilyen bikkfangos elvárás –, akkor azt kapjuk, hogy a műfaj legjobb alkotásai felhőtlen szórakozást képesek nyújtani. No persze főleg fiatalkorban, amikor még az élet viharai, a közép- és felsőfokú oktatás, majd a lélekölő munkahelyek és a napi FB-használat nem irtott ki minden romantikát és álmodozást a felnövekvő gyermeki lélekből.
Idősebb generációk még emlékeznek rá, mikor sok-sok éve egy-egy vaskos könyvbe belefeledkezve töltöttek nyári napokat, szorítottak a hősöknek, elandalodtak a szerelmesek megpróbáltatásain, izgultak a cselszövéseken és hasonlókat műveltek. Ez az egyik előnye a nagyregénynek: hosszú-hosszú napokra, vagy akár több hétre is leköti az olvasót, aki nap-nap után régi meghitt ismerősökként köszönti a szereplőket.
Most pedig idézzünk ide egy már szinte kihaló – s hazánkban soha mélyebben gyökeret nem verő – műfajt: a kalóz- és tengerészregényt. Lévén hogy kis hazánk távol fekszik az óceánoktól, s még azt a picurka kis tengeri kijáratot is lenyesték róla, nem várható el, hogy önellátóak legyünk ebből a műfajból. De szerencsére az ántivilágban a KGST-együttműködés keretében a testvéri Lengyelország barátilag kisegített minket némi kulturális együttműködés keretében, s így jelent meg a – kissé archaizáló magyar címmel ellátott – Jan Marten kalóz regényes históriája Janusz Meissner tollából 1972-ben. A szerzőről nem sokat tudni: 1901-ben született, fiatalon katona/pilóta lett, harcolt az I. világháborút követő különféle szövevényes lengyel hadszíntereken, többször kitüntették, majd rövid polgári kitérő után végig katona volt a következő nagy háborúig. Ekkor pilótáskodott a RAF kötelékében, majd hazatért és újság- illetve regényírásra adta a fejét. Nagyjából négy tucatnyi könyvet írt, főként pilótákról és tengerészekről. Ezek közül magyarra egyetlenegyet fordítottak le, az említett trilógiát: ugyanis a vaskos, majd’ 750 oldalas kötetbe három regényt vontak össze:
A több évtizedet felölelő történet a kalózvilág fénykorába kalauzol, annak is a sűrűjébe: Dél-Amerika, Karibi-szigetek, spanyol gyarmatok, ahonnan az Aranyflotta hajózik az anyakontinensre, a Nagy Armada, II. Fülöp győzhetetlen hajóhada, amivel a renitens Albiont próbálta jobb belátásra téríteni úgy vallásilag, mint politikailag, Sir Francis Drake, a kalózból lett hadvezér és Erzsébet királynő, majd végül a Dancka és a Hansa-városok, a Balti-tenger csetepatéi. A meseszövés példamutatóan professzionális, a cselekmény nem lankad, ugyanakkor a stílus irodalmilag is megüti a szintet, s a valós történelem épp annyira játszik bele a háttérbe, amennyire az olvasó úgy érezheti, hogy eleven történelmet szagolhat (némi képzavarral élve). Szerencsére a szerző totális immunitást mutatott mindenféle marxista beütéssel szemben, az egyetlen pont, ami kissé gyanús lehet, hogy a jó fiúk általában protestánsok, a rosszak meg általában katolikusok – lengyel szerzőtől némiképp szokatlanul, de ebben a konstellációban elég nehéz lett volna megoldani másképp.
A regényt Kerényi Grácia kiváló fordításában élvezhetjük, s az akkori irodalompolitika valami furcsa fintoraként a Zrínyi katonai kiadó adta ki (talán őrájuk osztották a teljesítendő KGST-írók kvótájának ezt a részét). Mindenesetre a katonai és tengerészeti szakzsargon professzionálisnak tűnik – amennyire egy magamfajta szárazföldi patkány meg tudja ítélni. S bár a könyvet több mint fél évszázada adták ki, a Kádár-éra kultúrpolitikájának köszönhetően még most is fillérekért kapható az antikváriumokban, ugyanis 50.000 (azaz ötvenezer!) példányban jelent meg (ami a mai párszázas könyvpublikációs adatokhoz képest amolyan mitológiai aranykornak tűnik. Lehet, hogy mégis van valami a retró-nosztalgiában?)
ps: …és még véletlenül se tántorítson el bennünket a regény kézhezvételében az itt látható borítókép végtelen rusnyasága és primitívsége: ha leszedjük a kötetről, akkor egy elegáns egészvászonkötést találunk, amit öröm kézbe venni…