Fiatal ország. Alig kétszáz, na jó, kétszázötven éves. Nem értenek semmit a történelemből. Nincs is történelmük. Mindez csak néhány európai kiszólás az Egyesült Államokat illetően. De vajon igazak-e ezek a közkeletű vélemények? Nos, lehet, hogy az európai történelmet nem teljesen értik, esetleg részletekbe menően nem is érdekli őket – de a saját történelmükre vigyáznak, és nagyon kíváncsiak rá! Az USA nem történelem nélküli ország.
Az amerikai Külügyminisztérium International Visitor Leadership Program nevű kezdeményezése keretében lehetőségem nyílt rá, hogy magyar kollegákkal együtt két hétig az Egyesült Államok keleti partvidékén különböző történelmi emlékhelyeket, múzeumokat, kiállításokat és általában a múlt őrző intézményeket keressek fel.
Ebben a beszámolóban a fotók mellett azt is szeretném bemutatni, hogy az amerikai ember alapélménye a történetmesélés. El kell tudnod mondanod, hogy ki vagy, honnan jöttél és mit akarsz. Ebből következik, hogy mindez az intézményeikre is igaz. Akármelyik közintézménybe mentünk be – ez esetben a Kongresszusi Könyvtár, a Nemzeti Levéltár (NARA), a Külügyminisztérium illetve a Belügyminisztérium (ez kicsit más, mint nálunk) – mindenhol volt valamilyen gyűjtemény, tárlat, kiállítás. Egy nagy névjegy arról, hogy kicsoda-micsoda az adott szervezet. Talán úgy is fogalmazhatnánk: az amerikai élet alapkövetelménye és alaptartozéka a történetmesélés – s ebből fakadóan az amerikai emberek meghatározó törekvése és jellemzője az identitás. (Ennek ma a társadalom ellen forduló vadhajtásait láthatjuk bőven, de most nem erről van szó.). Múzeumaik és emlékhelyeik pedig praktikusak és profik.
Egy szó mint száz: az amerikaiak nagyon jók a történetmesélésben. Egyszerű, de nagyszerű, mondhatnánk – és ez így is van. Jól szervezett múzeumok és kiállítóhelyek, ahol könnyen érthető minden, ízlésesen elrendezve – az amerikai kiállításokat jelen állás szerint így jellemezhetjük. Hozzá kell tennünk: az amerikai felfogás az államról megítélésem szerint különbözik az európaitól, s ebből következően a gyűjtemények többségét is magánpénzekből tartják fenn, vagy legalábbis a bevételeik egy komoly része különböző felajánlásokból származik. Mindezt egyáltalán nem az európai vagy a hazai állapotok kárhoztatása végett írom; pusztán a különbségekre szeretném felhívni a figyelmet.
S most következzen egy első válogatás a képekből.
A Capitolium, a látogatóközpont kijárata felől fotóza
Régi házak a fővárosban
A Nemzeti Levéltár (NARA) központi szentélye, a Szabadság Kartáinak Rotundája. Középen a Függetlenségi Nyilatkozat, az Alkotmány és a Jogok Jegyzéke (Bill of Rights, az Alkotmány első 10 kiegészítése 1789-ből) található
A Capitolium látogatóközpontjának előcsarnoka, a Szabadságot jelképező szobor modellével (az igazi, bronzból öntött alkotás a Capitolium épületének tetején áll)
A Kongresszusi Könyvtár „A két György” (II. György brit király és George Washington) című ideiglenes kiállításának belépőket fogadó installációja
A Daughters of the American Revolution (az Amerika Forradalom Leányai) nevű országos szervezet központi könyvtárában az olvasóteremben több, mint százezer kötet van. Közöttük ezrével az egyes családok történetét bemutató munkák.
Megemlékezés a washingtoni Kossuth-házban Kováts Mihály ezredesről, az amerikai függetlenségi háború magyar huszártisztjéről, aki létrehozta az amerikai lovasságot
George Washington udvarháza Mount Vernonban
Az amerikai polgárháború hétnapos csatáinak egyik helyszíne (Gaines Mill). A csatatér-megőrzés fontos eleme az amerikai emlékezetkultúrának
Williamsburg, Virgina gyarmat egykori székhelye. A város egy része élő skanzenként működik.
Az amerikai folklór – kiállításrészlet Williamsburgben
College of William and Mary, Williamsburg. Az 1692 óta működő felsőoktatási intézmény központi épületében már nem folyik oktatás, hanem elsősorban emlékhelyközpontként használják
Az első állandó angolszász település Amerikában Jamestown volt. A városkából már nem maradt szinte semmi, de egy kicsit odébb felépítették annak a másolatát, amilyen a település az első évben (1607) volt. A skanzenhez természetesen a kikötőt is megépítették, illetve két hajó is áll a mólónál – ez az egykori Godspeed másolata.
A Yorktown II repülőgép-hordozó Charleston kikötőjében. Az 1943-ban épült legendás hordozó mellett egy szintén második világháborús hadihajó, egy romboló áll.
Emléktábla Charlestonban. A városban számos hasonló tájékoztató emléktábla van kihelyezve.
A Kováts Mihály emlékgyűjtemény egy része a charlestoni katonai felsőoktatási intézményben (The Citadel)
Az első tengeralattjáró (búvárhajó), amely egy másik hajót elsüllyesztett. A déliek Housatonic nevű búvárhajója egy hosszú poznára szerelt robbanótesttel süllyesztette el az északiak Housatonic szlúpját 1862-ben.
A charlestoni városi múzeum kiállításán a gyerekrészleg egyik szobája
A szerző ezúton is szeretné kifejezni köszönetét az Egyesület Államok budapesti nagykövetségének-, és Külügyminisztériumának tisztviselői és munkatársai részére, akik lehetővé tették ezt az utat. Köszönet illeti Anna Smith-Laceyt, az amerikai Hungary Foundation igazgató asszonyát, aki a tanulmányút tervezésében igen nagy szerepet vállalt.