Érdekli-e a fiatalabb generációt a történelem? Magyarországon a kérdés hatványozottan igaz, hiszen tragikus, véres huszadik századunkból kevés olyan pillanat van, amire maradéktalanul büszkék lehetünk. 1956 természetesen ilyen, és ez kifejezetten „fiatalos” esemény is, hiszen a pesti srácok tizen- és huszonéves fiúk és lányok voltak. De vajon mi a helyzet minden mással? Az egész magyar történelemmel? Hogyan lehet elbeszélni úgy, hogy az az érdeklődő fiatal is értse, akinek nem kenyere a történelem? Hogy lehet eladni könyv formájában az elmúlt ezer évünket?
Ezekre a kérdésekre kíván választ adni – és választ is ad – Baczoni Dorottya „Rendületlenül” című kötete, amely a Holnap Kiadó „Magyar történelem fiataloknak” című sorozatában jelent meg a tavalyi év végén. A könyv egy átfogó magyar történelmi leírás – a kezdetektől napjainkig. Ha valaki egészben, áttekintően, röviden és tömören akar tájékozódni arról, hogy mikor mi és miért történt, s legfőképpen, hogy mindebből mi következett, akkor a válasz erre: a „Rendületlenül”. A könyv öt nagy fejezetben tárgyalja történelmünk Európában töltött eddigi ezeregyszáz évét – egy nyúlfarknyi kitekintéssel persze arra is, hogy honnan érkeztünk a Kárpát-medencébe. Baczoni a magyar történelmet a Szent Korona sorsát követve meséli el – igen, ez a jó szó – miközben a kötetlen, lazább hangnem nem megy a tartalom kárára, sőt, inkább elősegíti a megértést. A fiatalos „feeling” közben a könyv ugyanis nagyon komoly szakmai tartalmat is hordoz, úgyhogy nyugodtan mondhatjuk: a tudományos-ismeretterjesztő műfaj egyik kitűnő munkájával van dolgunk. Sőt, megkockáztathatjuk: a könyv iskolai történelemkönyvekre emlékeztető külalakja (persze az írólap méret miatt jóval kisebb kötetről van szó!) otthonossá fogja tenni az olvasó számára. Hiszen ennek a könyvnek az olvasását nem követi dolgozat vagy feleltetés. Remény szerint viszont követni fogja egy-egy beszélgetés-foszlány, fröccsözés közbeni említés, egy-egyszer sorozatnézés helyett olvasás.
Baczoni a bevezetőjében a következőket írja: „Az épületeknek, melyek mellett nap mint nap elsétálunk; a fogalmaknak, melyekről politikusaink vitatkoznak; a helyeknek, ahova járunk – a mozitól kezdve a könyvtáron át az okmányirodáig – ; legfontosabb használati tárgyainknak, mint a telefon vagy a mosógép, mind múltja van. És ahogy nekünk is megvan a magunk személyes története: sikerek és boldog pillanatok, amelyeket örömmel idézünk fel, emberek, akik segítettek nekünk, akiktől tanultunk valamit, helyzetek, melyektől erősebbek lettünk, vagy éppen a csalódásaink, hibáink, kudarcaink, úgy igaz ez tágabb közösségünkre nézve is: a családunkra, az osztályunkra, a városunkra, a nemzetünkre. Ezek a múltbeli élmények kötnek össze bennünket, adják meg az összetartozás érzését.”
A „Rendületlenül” című könyv ezt a célt szolgálja. Hogy a múltunkat a sajátunknak érezzük, hogy összetartozónak érezzük magunkat az elődeinkkel és mindazokkal, akik nagy vonalakban ugyanazt a „sztorit” hordozzák magukban.
Hogy otthon legyünk az időbeli hazánkban.